Mi kell ahhoz, hogy egy tinédzser ne akarjon élni?

Csütörtöktől vetítik a mozikban az elmúlt évek egyik legígéretesebb magyar filmjét,  Schwechtje Mihály Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) című alkotását. A téma már a címből is viszonylag könnyen kikövetkeztethető: gimi, tinédzserek, ármány és szerelem, poénok, illetve: internetes zaklatás, a bajban magukra maradt, talajvesztett gyerekek, tragikusan végződő szemétkedések és kapcsolatok. 

Ez a sztori nemcsak megtörténhetne, de meg is történik rendszeresen az iskolákban. 

Az álmodozó, naiv, jó szándékú Eszter kissé bizonytalan és befelé forduló, de nem kimondottan neurotikus gimnazista. Bolondul az animékért, parókában, jelmezbe öltözve megy cosplay-találkozókra, de a hétköznapokban is lila hajjal, a japán szubkultúrát ünneplő ruhákban jár-kel. Iskolájában, mint majdnem minden suliban, vannak menő csajok, akik persze kicsit szemétkednek a többiekkel, de ez a filmben nem olyan hangsúlyos, mint az amerikai változatokban. Az itt bemutatott világ minden szarságával együtt azért kicsit könnyebb, mint a klasszikus bullyingoló sulikban és közösségekben. Eszter jó tanuló, angoltanára figyelmét pedig kicsit félreérti, és beleszeret a csinos, fiatal férfiba. Amikor a tanár bejelenti, hogy családjával külföldre költözik, Eszter összeomlik. Ezzel kezdődik a történet, ami végül a tragédia szélére sodorja nemcsak a főszereplőt, de az egész gimnáziumot.

A cím ismerős lehet: egy 2013-as indexes cikké volt hasonló, melyben brit tinédzserek kommentjeit idézték. A cikkben tárgyalt, akkor még viszonylag új jelenségnek számító cyberbullying azóta nemhogy nem szűnt meg, vagy vált elszigetelt jelenséggé, inkább még súlyosabb lett. „Sajnálom, hogy meg akartad ölni magad. Legközelebb fejezd is be :)”. „Nincsenek barátaid, menj és öld meg magad hahaha” - idézi az Index akkor a tinédzsereket, akik azután is zaklatták társukat, hogy az megpróbált az öngyilkosságba menekülni. 

Schwechtje filmje nem akar sokkal többet mondani, mint amit már nagyjából tudni lehet a témáról, viszont tök jól meséli el, és páratlan érzékkel igazítja a magyar valósághoz. 

Túl azon, hogy tényleg jó a sztori, és lehet rajta izgulni rendesen, kimondottan üdítő, hogy a magyar filmek oly gyakori betegségének, az erőltetett, életszerűtlen párbeszédek nyoma sincs benne. A tinik pont úgy beszélnek, ahogy a mai tinik, ugyanúgy káromkodnak, és ugyanúgy esetlenkednek, ahogy azt bárki megfigyelheti mondjuk péntek esténként a Széll Kálmán téren vagy bármelyik szombat éjjel a négyeshatoson. Az is sokat dob a filmen, hogy kimondottan jól sikerült a casting, a felnőtt szereplőket tekintve szinte sztárparádéról beszélhetünk, de a tiniszereplők is mind kimondottan jók. Közülük is kiemelkedik a mélységesen szorongó Petit alakító Vajda Kristóf, de csodás jelenet az is, amikor a gimi menő bunkója, Beni (Rácz Dávid), és apja (Mácsai Pál) becsönget Eszterhez (Herr Szilvia) és anyjához (Rezes Judit), hogy a fiú kérjen bocsánatot a lánytól, mert az iskola folyosóján mindenki előtt megalázta.

Herr Szilvia (Eszter)Fotó: Vertigo Média

A történetet két szemszögből nézve látjuk, de nem kis vágásokkal, hanem előbb az egyik, majd a másik szereplő szemével. Kicsit hasonlóképpen, mint A viszony (The Affair) című sorozatban, csak itt nem az a felállás, hogy ki hogyan emlékszik a történetre, hanem konkrétan ugyanaz a sztori, csak az első részben azt látjuk, mi történt Eszterrel, a másodikban pedig azt, hogy ugyanebben az idősíkban mit csinált egy másik fontos szereplő.

A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) valahol átmenet a korát jóval megelőző, a témát nagyon érzékenyen, mégis iszonyú viccesen feldolgozó, Tina Fey-féle Bajos csajok (Mean Girls) és a problémát a legsötétebb, legmegrázóbb oldaláról megmutató sorozat, a 13 Reasons Why között. Annyira mégsem nyomasztó, mint az utóbbi, viszont a Bajos csajokkal ellentétben itt a feloldás, a megkönnyebbülés elmarad.

A film legfőbb érdeme azért mégis az, hogy 

az alkotók láthatóan nem csak találgatták, hogy vajon milyenek is lehetnek mostanában ezek a fiatalok.

Ahogy már említettem, teljesen életszerűek a párbeszédek, ahogy egymás basztatása, a ruháik, a szokásaik, a balfaszkodásaik is, és még azt is sikerül az ő szemszögükből bemutatni, hogy néha még egy támogató szülőnek is milyen nehéz a bajban lévő, tépelődő gyerekének valós segítséget nyújtani. Kivételesen még a zene is stimmel, nagyszerű a film alaptémája és a soundtrack (csupa menő magyar előadó) is.

Schwechtje Mihály az HBO Terápia című sorozatának harmadik évadában volt az egyik rendező, korábban számos kisjátékfilmet készített, legutóbbi rövidfilmje, az Aki bújt, aki nem jelenleg a mozikban is látható: A fa alatt című, többszörös díjnyertes izlandi fekete vígjáték kísérőfilmjeként. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) az első nagyjátékfilmje.

A film nem kapott támogatást a Filmalaptól, producere Pusztai Ferenc, egyik co-producere Osvárt Andrea.

A film szeptember 13-tól látható országszerte a mozikban.