Hazaáruló-e Orbán Viktor?

Szavazz az elmúlt 7 év 7 legjobb cikkére!

Azzal, hogy az Európai Parlament szerdán szégyenbélyeget sütött a magyar kormányra, még nem történt meg a kölcsönös hadüzenet, a magyar kormány sem mozgósította a napi testnevelésen megedzett magyar fiatalokat. A szavazásnak egyetlen azonnali következménye volt: a Fidesz és kormánypropaganda feljebb csavarta a hazaárulózást.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője már a szavazás előtti sajtótájékoztatóján közölte azt, hogy a magyar baloldali ellenzék EP-képviselői közönséges hazaárulást követtek el kedden, megdöbbentő és felháborító, hogy nem álltak ki Magyarország mellett, miközben ők is pontosan tudják, hogy a jelentésben megfogalmazott vádak és rágalmak alaptalanok. 

Nem mintha büntetőjogászok közötti szakmai vita lenne, de azért legyen meg, hogy a Büntető-törvénykönyv szerint ki követ el hazaárulást: „Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn”.

A politikában és különösen a propagandasajtóban kevésbé súlyos helyzetben is előrántották már a hazaárulózást. A mostanra már fideszes példaképpé vált egykori antiszemita író, Csurka István a parlamentben például a Bokros-csomagot nevezte hazaárulásnak, Kövér László rendszeresen bekiabálásokban hazaárulózta a baloldalt az Országgyűlésben, fórumokon, házelnökként is számos interjúban megtette ezt. Az MSZP például azért vonult ki 2002 februárban a teremből, mert Keller László szerint Orbán miniszterelnökként azt mondta az MSZP-sekről: 

„az a baj, hogy ti hazaárulók vagytok”. 

Orbán azt nem cáfolta, hogy ezt mondta, de fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem parlamenti felszólalásban hazaárulózott. Ugyanakkor a hazaárulózás „hozzászóláson kívül elhangzott” Orbán szerint is, a jegyzőkönybe Kövér hazaárulózása be is került. Keller szerint a magyar-román egyetértési nyilatkozat volt éppen a téma. 

Az akkori Orbántól ez már nem volt szokatlan, de 1992-ben, a Fidesz kongresszusán még másként gondolkodott:

„Mi mindig ellenálltunk annak, hogy azon az alapon vegyük fel a harcot, hogy egyik oldalon vannak a tiszták, másik oldalon a gonoszok, hogy az egyik oldalon állnak a hazafiak, másik oldalon a hazaárulók.

Mi továbbra sem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket végső soron ne partnereknek, vetélytársaknak, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük. De az előttünk álló időszakban különösen nehéz lesz tartani magunkat. Kónya úr, a gyűlölet karmestere beintett; és nekünk nagyon kell vigyáznunk, hogy ne hagyjuk magunkat provokálni.

Továbbra is kerülni fogjuk, hogy beleugorjunk azokba a lövészárkokba, melyeket ellenfeleink ástak számunkra. Ha ellenfeleink az országnak károkat okozó politikát folytatnak, azt megmondjuk ugyan, de nem nevezzük őket nemzetellenesnek, a haza árulóinak. Ha volt funkcionáriusokat alkalmaznak vagy hagynak meg állásaikban, nem nevezzük őket kommunistabérenc átmentőknek. (…)”

Ehhez képest Orbán már első miniszterelnöksége idején a szokásos rádióinterjújában bejelentette: 

„elkészíttettem egy olyan összeállítást, hogy hogyan, hol, mely pártok képviselői vagy mely pártokhoz tartozó értelmiségiek mit mondtak a magyar demokrácia fogyatékosságairól”.

Amikor erre rákérdezett Bauer Tamás a parlamentben, Orbán úgy válaszolt, hogy a listázáshoz nem volt szüksége a titkosszolgálatokra, a kormányt bíráló kifejezések nyilvánosan megjelentek. „Én már elmondtam a rádióban is, hogy nem arról van szó, hogy úgymond, a magyar hazaárulók, és úgymond, a magyar nép külföldi ellenségei titokban összesúgnak, összehajolnak valami setét szegletben. Hanem arról van szó, hogy önök ki szoktak állni és el szokták mondani, amit gondolnak, úgy, ahogyan szokták gondolni, és az, amit önök mondani szoktak - és tegyük zárójelbe, hogy jót tesz-e az országnak vagy nem, most csak egy tényt akarok rögzíteni -, nem esik egybe azzal, mint amit a magyar demokráciáról az Európai Unió mond.”

De mit tehet egy magyar politikus, ha úgy gondolja, hogy a kormány intézkedései miatt sérülnek az emberi jogok Magyarországon, ennek hangot adna, de azt veszi észre, hogy a sajtó jelentős része a hatalom irányítása alatt van (ezért is romlik a helyzet), nincs valódi kontroll a hatalmon (Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék, Legfőbb Ügyészség, a bíróságokat megpróbálja befolyásolni a hatalom), ezért Európában hívja fel a figyelmet a demokrácia meggyomrozására?

Orbán Viktor például – miután elveszítette a 2002-es választást – azt tette, hogy a Keresztény Internacionáléval annak lisszaboni ülésén elfogadtatott egy nyilatkozatot. A nemzetközi szervezet végrehajtó bizottsága 2003 nyarán mindenféle változtatás nélkül szavazta meg a Fidesz által benyújtott szöveget, amelyben ilyen megállapítások voltak: 

Az emberi jogok tiszteletének, illetve a szabadság jogrendjének a helyzete jelentősen romlott, és több esetben megsértették az alapvető politikai és polgári szabadságjogokat. 

Magyarországon a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el:

  • pártpolitikai befolyás a rendőrségre,
  • politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások,
  • állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása,
  • ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából,
  • „felségsértésszerű” bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt,
  • a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns,
  • a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.

A szöveg azzal folytatódik, hogy „tekintetbe vettük továbbá, hogy ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban sem a kormány, sem a független igazságügyi szervezetek nem formáltak nyilvánosan véleményt”.

Az ország uniós csatlakozása előtt ez is szerepelt a CDI által elfogadott szövegben:

„Figyelembe véve az ügyekben érintett személyek, illetve tanúk beszámolóit, valamint a médiában nyilvánosságra hozott információkat, több esetben világossá vált, hogy a kormány szervezeteinek, hatóságainak, közintézményeinek egyes képviselői Magyarországon olyan lépéseket tesznek, amelyek nincsenek összhangban a Magyar Köztársaság alkotmányával, valamint az ENSZ, az Európai Tanács és az Európai Unió dokumentumaiban az emberi, polgári és politikai szabadságjogok biztosításának szabályozásaival.”

Végül kifejezték aggodalmukat az alapvető jogok ismétlődő megsértése miatt Magyarországon a 2002-es kormányváltás óta. És felszólítja a magyar kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az alapvető emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartása érdekében. 

A szocialisták válasza az elfogadott nyilatkozatra nagyjából az volt, mint most a Fideszé, de hazaárulózás nélkül. A Fidesz viszontválasza: „ne a tükörben keressük a hibát, ha az nem kellemes képet mutat”. 

Az ellenzékben lévő, külföldön panaszkodó Orbán maga azt mondta az őt ért bírálatokra, hogy 

„Magyarországon működnek emberi jogi civil szervezetek, amelyek rendszeresen tesznek közzé jelentéseket. Mi is ezekből dolgozunk. Csak azt tudom ajánlani, hogy mindenki bátran forgassa ezeket a dokumentumokat”. 

Kovács László külügyminiszternek írt válaszlevelében is az áll: „szívesen állunk rendelkezésére és működünk együtt akár a kormánnyal, akár az MSZP-vel, hogy azok az emberi jogi jogsértések, amelyekről Magyarországon mindenki tud, és amelyeket tényszerűen feldolgoznak az emberi jogi szervezetek, megszűnjenek”. 

Orbán 2006-ban, éppen Strasbourgban, az Európai Parlament néppárti frakciójának tanácskozásán is felszólalt, és uniós lépéseket sürgetett: 

„az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak”. 

Az akkori kormány és pártjai ezt úgy fordították le, hogy Orbán megvonatná az uniós támogatásokat Magyarországtól. A Fidesz elnöke viszont úgy reagált, hogy a szavait nem lehet úgy kifordítani, mintha a Magyarországnak nyújtandó uniós támogatás megvonásáról beszélt volna.

„Hol van itt szó pénzről, támogatás-megvonásról, vagy akár büntetésről, erről nincs szó a szövegben. Ha arról akarok beszélni, majd arról fogok, de itt nem erről beszéltem” 

- mondta a köztévének. Szerinte nem a strasbourgi nyilatkozata sérti Magyarország érdekeit, hanem a magyar kormány, amely hosszú hónapokon keresztül valótlan adatokat közölt az Európai Unióval, letiporja az emberi jogokat, és rendőri brutalitást próbál fedezni a nyilatkozataival.

Orbán akkor egy másik, a közrádiónak adott interjúban arra a felvetésre, hogy  szabad, demokratikus országok politikusai nem szoktak más országok vezetőinél panaszkodni saját kormányukra, azt válaszolta: 

„Európai dimenziókban kell megfogalmazni azokat a problémáinkat amelyeket a saját bőrünkön érzünk. Szerintem ez egy helyes dolog”.

Vannak olyan időszakok, amikor kulcsfontosságú, hogy mindenki gyorsan megbízható információkhoz juthasson. Mi a 444-nél minden nap ezen dolgozunk.

Amennyire tőlünk telik, igyekszünk segíteni eligazodni ebben a gyorsan változó, bizonytalan helyzetben.

De ehhez nekünk is szükségünk van a ti segítségetekre. A lap már eddig is csak a ti támogatásotokkal tudott működni, és a most következő időszakban ez várhatóan még inkább így lesz. Ahogy lelassul a gazdaság és az élet, teljesen érthető módon kevesebb lesz a hirdetés is.

Nekünk viszont most kell a legjobban teljesítenünk, amikor a legnagyobb szükségetek lehet ránk. Hogy a legpontosabb információk birtokában tudjatok döntést hozni a saját életetekről, egészségetekről, biztonságotokról.

Ezért arra kérünk, hogy ha teheted, támogasd a munkánkat. Akár néhány száz forint is számít.

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.