Augusztusban jelentette be a francia luxusmárka, a Balmain, hogy idei, koraőszi kampányában CGI-modelleket alkalmaz. A döntés nem csak azért nevezhető forradalminak, mert eddig ilyet még senki sem csinált, hanem mert a cég híres arról, hogy minden szezonban, minden egyes kampányában a legmenőbb arcokat szerepelteti. Korábban a Balmain csapatában volt Gigi Hadid, Kendall Jenner és Cindy Crawford is. Azt, hogy idén inkább a virtuális modellekre tartanak igényt, mint hús-vér társaikra, a márka kreatív vezetője, Olivier Rousteing jelentette be. Elsőre talán hülyén hangzik, hogy mégis hogyan lehet egy komplett kampányt úgy levezényelni, hogy konkrétan nem létező modelleket alkalmaznak benne, de valójában már várható volt valami hasonló áttörés a divatvilágban.

Nagyon jól áll a rúzsod a nem létező ajkamon

A kampány középpontjában Shudu áll, a virtuális modell és influenszer, aki annak ellenére vezette meg jó néhány követőjét, hogy sosem árult zsákbamacskát. A valószerűtlenül szép fekete modell egy éve tűnt fel a közösségi oldalon, a figyelem középpontjába akkor került, amikor Rihanna dekorkozmetikai márkája, a Fenty Beauty reposztolta egy bejegyzését, melyen a SAW-C nevű rúzst viseli. A robotmodell külsejétől a rajongók azonnal elaléltak, és üdvözölték a sokszínűséget egy olyan iparágban, melyben még most is elképesztő mértékben alulreprezentáltak a nem fehér modellek. Aztán amikor szépen lassan mindenkinek leesett, hogy egy nem létező személyről van szó, előbb azon akadtak ki, miért veszi el a mesterséges intelligencia a munkát olyan emberektől, akik így is alig jutnak szerephez a divatvilágban, majd amikor az is kiderült, hogy a fekete modell egy fehér férfi alkotása, még nagyobb lett a felháborodás. Shudut ugyanis egy szupertehetséges CGI-mester, Cameron-James Wilson találta ki. 

A kezdeti mérgelődés aztán alábbhagyott, részben annak köszönhetően, hogy a művész azonnal készségesen válaszolt a felvetésekre, és mindig késznek mutatkozott arra, hogy beszélgessen a diverzitásról, pontosabban annak hiányáról a modellvilágban, illetve arról, hol vannak a digitális technológiai alkalmazásának határai a divatiparban.

A Balmain kampányának két másik főszereplője sem az anyaméhből bújt elő: a kínainak mondott Zhi-t a márka kreatív vezetője szerint David Bowie inspirálta, jelentsen is ez bármit, a Margot fantázianevű CGI-lányt pedig Rouesting álmai francia asszonyaként jellemezte.

Ja, nem mondtam? Nem vagyok ember

A robotlányok az elmúlt egy-két évben tűntek fel Instagramon, és már túl is vannak az első botrányokon. Shudu eseténél jóval szövevényesebb a jelenleg legmenőbb CGI-modell és influenszer, Miquela Sousa sztorija, aki jó sokáig etette követőit. Az Instagramon 2016-ban feltűnt, Lil Miquela néven futó egzotikus szépségről kezdetben csak annyit lehetett tudni, 19 éves, brazil-amerikai származású modell, aki szereti a szép ruhákat, a klassz helyeket és kajákat - épp, ahogy az egy menő influenszertől elvárható. Fotói azonnal felkeltették sokak gyanúját, már attól kezdve, hogy először felbukkant, de a valódiságát firtató kommentekre sosem válaszolt. Ráadásul nemcsak divatról és rúzsokról posztol, de nagyon határozott elképzelései vannak politikáról, társadalmi kérdésekről és a világ jövőjéről, olyan fontos kérdésekben is állást foglalt már, mint a Black Lives Matters mozgalom vagy az illegális bevándorlók jogai. 

Csak sokáig elfelejtette megemlíteni, hogy ő nem ember, hanem robot.

És ekkor már közel egymillió követője volt.

Valld be, hogy kamu vagy! Ja, én is az vagyok!

Az áttörés idén áprilisban következett be, amikor úgy tűnt, valaki meghackelte a fiókját, mégpedig egy vállaltan konzervatív, Trump-hoz húzó felhasználó, egy szintén feltűnően szép, szőke, fehér, Bermuda felhasználónéven futó lány. Lil Miquela fiókját nyolc órára térítette el, ezalatt törölte minden posztját, és saját szelfijeit töltötte fel olyan képaláírásokkal, mint hogy „addig nem kapod vissza a fiókodat, amíg el nem kezded végre az igazat mondani”. Ekkor azért a legtöbb ember már erősen gyanította, hogy valami nem stimmel. Lil Miquela esetében sokan sokáig arra tippeltek, az instája egy létező ember és némi digitális technológia furcsa elegye, már csak azért is, mert posztjaiban sokszor valódi emberekkel, létező helyeken pózolt, sőt, ekkor már két száma is elérhető volt Spotify-on. Végül kiderült - ahogy az a The Cut akkori, nagyon részletes tudósításából kiderül - az egész hackelősdi nem volt más, mint a rajongók eddiginél is durvább hülyének nézése. 

A hajcihő vége az lett, hogy Bermuda visszaadta Lil Miquelának a fiókját, azzal a feltétellel, hogy 48 órán belül elmondja rajongóinak az igazat, mire a CIG-influenszer „beadta a derekát”, és fiókja fennállása során először elismerte, hogy valóban nem ember. Csak aztán kiderült az is, hogy az őt elszámoltató Bermuda sem az. Az egész mutatványt ugyanis a mindkét alakot kitaláló és fenntartó Los Angeles-i startup vállalkozás, a Brud néhány vállalkozója eszelte ki és valósította meg, és nem azért, hogy jól szórakozzanak, hanem hogy egy csomó pénzt keressenek. Idővel kiderült az is, hogy a projektet valójában a Szilícium-völgy legbefolyásosabb befektetői pénzelik, a hírek szerint legalább 6 millió dollárt szedtek össze rá az alkotók.

Nem vagy ember? Nem baj, lájkollak!

Az talán már senkit sem lep meg, hogy ez a hackelős kamu egyáltalán nem térítette el Lil Miquela rajongóit, sőt, Bermuda is számos új követőt szerzett. Azóta a CGI-robotnak 1,4 millió követője van már, és - nem vicc - rendes divatanyag készült vele a Highsnobietyn, interjút adott a Harper’s Bazaarnak, szerepelt a Chanel, a Moschino, a Burberry, a Versace és a Fendi kampányaiban, júniusban pedig a TIME magazin beválogatta az internet 25 legbefolyásosabb embere közé. Követőit az sem zavarja, amikor kiposztolja, hogy éppen egy új film, az Amerikában most borzasztóan pörgő Crazy Rich Asians premierjén van, és hozzáteszi, mekkora dolog, hogy szinte az egész szereplőgárda ázsiai. Értekezik arról is, hogy milyen jót tett - a számítógépen generált - hajának valamelyik cég hajolaja, vagy olyan agyonhájpolt márkákról áradozik, mint a Supreme. Csak ő - ellentétben a profi, a befolyásoskodásukból élő, hús-vér influenszerekkel, nem jelzi, hogy szponzorált tartalomról van szó.

Nincs velük annyi baj

Ahogy azt már számos jogász felvetette, a CGI-influenszerek simán ki tudnak bújni az alól a törvényi kötelezettség alól, hogy a fizetett tartalomnál a véleményvezéreknek jelezniük kell, hogy nem (csak) személyes preferenciáik miatt népszerűsítenek egy terméket vagy egy szolgáltatást. Egyszerűen azért, mert a virtuális influenszerekre nem vonatkoznak az emberekre kitalált törvények, virtuális felhasználókra pedig még nem készültek fel a jogalkotók. De nem csak ezért éri meg felépíteni egy robotinfluenszert. A hús-vér emberekkel szemben Miquela (egyelőre) nem panaszkodik, beéri annyi promóajándékkal, amennyit kap, 

sosem fárad el, nem száll el magától és nem borul ki. 

Merthogy az influenszer is ember, ahogy az az alábbi nagyszerű videórészletből is kiderül.