A kortárs magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotását osztogatták szét tévedésből, uzsonna címén egy vidéki óvodában

A vakvéletlen révén értesült arról a 444, hogy egy vidéki óvodában a gyerekek megették, illetve kidobták a szemétbe a kortárs hazai képzőművészet egy, eddig lappangó főművét.

Az ügyről olvasónk, Bogi leveléből értesültünk. Bogi a Nógrád megyei Tar községben él, és egy óvodás gyerek édesanyja. Az ebből eredő terhelés miatt történhetett, hogy levélírónk nem ismerte fel, mit hoz haza a gyereke az uzsonnás dobozában, és azt hitte, megevésre szánt szendvicsekről van szó. Ebből a szempontból teljesen érthető a lefotózott szendvicsekhez mellékelt levele:

"Képek formájában szeretném megosztani veletek, hogy a családok évében milyen uzsonnát kapnak vidéken az óvodás gyerekek. Augusztus 21.-től jár a kisfiam oviba, azóta 1 vagy 2 alkalommal ette meg az uzsonnáját. Szerencsére ingyen kapjuk, mert nem biztos, hogy fizetnék ezért. Az oké, hogy van valami felvágott a kenyéren, de hogy se sajtkrém, se vaj, vagy legalább zsír, hogy jobban csússzon... Ha van is mellé uborka, akkor az egy karika! vagy akkora paradicsom vagy alma, ami kábé 2-3 falat után elfogy. A 3 évesem rá szokott pillantani és 90%-ban azt mondja, hogy adjuk oda a kutyusnak, majd az megeszi... Hát igen, ezen kell spórolni, hogy a politikus unokák ezüstkanállal ehessenek."

Kedves Bogi!

A tévedésed érthető, mert a tárgyak, amiket a gyereked "uzsonna" címén kap, megtévesztő külsejűek. Több szakértővel és kurátorral folytatott konzultációim alapján azonban 97 százalékos biztonsággal mondhatom, hogy ezek nem a szó hagyományos értelmében vett szendvicsek lehetnek, hanem a "Dadus", illetve "Pannon Paul Klee" néven is ismert, bizonytalan személyazonosságú kortárs képzőművész egy műtárgysorozatáról van szó. A szakirodalomban csak "Cím nélkül" néven emlegetett - és eddig csak leírásokból ismert - széria annak a pár zaklatott évnek állít emléket, amikor Sandwich grófja, az angol arisztokrata a váratlan ihlet hatására lázás kísérletezésbe kezdett kenyérszeletekkel és húsdarabokkal, aminek a vége a szendvics feltalálása lett. Ugyanerről az alkotói folyamatról szól Woody Allen klasszikus humoreszkje, a "Jó, de képes erre a gőzmozdony?" is. A "Cím nélkül" lényegében azt kérdést próbálja megválaszolni, hogy mi lett volna, ha Sandwich grófja nem angolnak, hanem magyarnak születik?

A sorozat érzékletesen vezeti végig a befogadót az alkotói folyamaton, a kísérletezés, a lemondás, a kétségbeesés stációin.

Az első alkotás azt mutatja meg, hogy bár fontos a következetes gondolkodás, a nagy újításokhoz elengedhetetlen a kreatív elme váratlan szökellése, vagyis az ihlet. A Művész kézenfogja a befogadót, majd elvezeti az időgéphez, hogy egy szempillantás alatt a XVIII. század közepének vidéki Angliájában - vagy Magyarországán? - találjuk magunkat, ahol egy Alkotó Elme éppen ráérez, hogy ha egy szelet kenyérre hústartalmú élelmiszert helyez, a dologból valami nagy és új sülhet ki:

A bizonytalan kezdő lépéseket követően a Gróf - meséli el kortárs művészünk 3 szerves anyagú tárgy egyszerű egymásra helyezésével - azonnal megérezte, hogy bár jó nyomon jár, valami még hiányzik a kompozícióból, ezért markáns színű, háromdimenziós motívummal egészítette ki a kísérleti konstrukciót:

"Tévút!" - kiálthatott fel ekkor a Gróf, és teljesen más irányba kezdett puhatolózni. "Mi lenne, ha tárgyak ráhelyezése helyett valami krémes állagú anyaggal vonnám be a kenyérszeletet"? Az önmagával mindig következetes alkotó azonban a bevonat elkészítése után idézetként elhelyezte azon korábbi művének egyik jellegzetes motívumát, kicsinyített formában:

Sokan itt megálltak volna, de a Gróf nem adta fel ilyen könnyen. A májkrémsivatag és az abban az oázis szerepét betöltő, ugyanakkor reménytelenül plöttyedt kis paradicsomszeletke közti feszültség életre keltette ugyan a művet, de világos volt, hogy ez még nem a világmegváltó formula. A Gróf - illetve az őt a jelenben "eljátszó" művész - a következő lépésben visszatért a gyökerekhez, vagyis a "puszta kenyér + felvágottféle + valami zöldség" összeállításhoz, de a 3D-s ábrázolást feladva gyakorlatilag a síkbeliséget választotta:

Most következik a sorozat egyértelműen legdrámaibb darabja! Az elégedetlen alkotó, képtelen lévén értékelni önmaga eddigi eredményeit, szinte öncsonkító gesztussal tör ki a síkból, a korábbról ismert alákent alapra - ami ezúttal hullafehér - váratlanul egy hangsúlyozottan térbeli, igen magas, ugyanakkor kis alapterületű sajt- (vagyis ha jobban megnézem, talán inkább almadarabot) helyezve, ami egyes művészettörténészek szerint József Attila lakáskörülményeire tett utalás, és az ismeretlen kortárs alkotó szuicid korszakára utal. A halálmotívumot sajátos humorral ellenpontozza, hogy a végeredmény első pillantásra meglepően tükortojásszerű látványt nyújt:

Az olvasónk által (újra) felfedezett sorozat záródarabja a Van Gogh-i értelemben vett személyes káosz és összeomlás, illetve az Angol-Magyar Sors apoteózisa:

Hogy művészünk - látszatra legalábbis - miért isteníti a bukást? A legelfogadottabb értelmezés szerint azért, mert a "Szétesett paradicsom" vagy "Minek" címen is ismert mű a vereség beismerése mellett az alkotót évszázadokkal túlélő siker emlékműve is, hiszen pont úgy néz ki, mint egy óvodai szendvics a XXI. század elejének Magyarországáról.

Kedves Bogi,

Igazán irigylem a gyerekedet, hogy ilyen kvalitásos műveket kaphat uzsonnára. Legközelebb ne a kutyaólba, hanem egy kortárs galériába látogass el, ha ilyesmit hoz haza!

November végén 476 újság, rádió, tévécsatorna és internetes oldal ajándékozta oda magát nemzetstratégiai közérdekből az új fideszes médiaalapítványnak, az eddiginél is jobban a kormány felé hajlítva a magyar nyilvánosságot.

A 444 nem közpénzből működik, és szerencsére senki sem tud bennünket a Fidesznek ajándékozni.

A hosszú távú, biztos működéshez viszont a te segítségedre is szükségünk van. Idén 50 millió forintot szeretnénk olvasóinktól összegyűjteni, 36 millió már összejött, ezt nagyon köszönjük!

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.