Hétvégi délelőttökre kitalált zenei sorozatunk ismét jelentkezik, ezúttal az idén harmadszor érkező világzenei fesztivál, a Budapest Ritmo fellépői köré építve. Idén október 4. és 7. között zajlik majd a fesztivál, és az idei beharangozó válotatás fókuszában a romák állnak, elsősorban Magyarországról, de Katalóniából, Belgiumból és a Balkánról is.
Arról, hogy kiket hallhatunk a mai válogatásban (és persze majd a fesztiválon), a rendezvény főszervezője, Weyer Balázs írt hosszabban:
„Számomra az egyik legfontosabb a fesztivál programjában, hogy néhány kivétellel sosem hívunk meg olyanokat, akiket ne láttunk volna már élőben, mert az a biztos, egy lemez nem sokat mond a színpadi teljesítményről. Minden A listán szereplő közel minden előadóhoz fűződik valamilyen elsöprő élményünk, így ezek nem csak számok, hanem történetek is. A szudáni menekülttáborból az etióp éhínség idején, gyerekként Izraelbe menekített Gili Yalohoz egy fantasztikus este egy Tel-Aviv-i romkocsmában; Lakatos Mónikához a tavalyi Ritmo-n adott spontán koncertje után egymás vállás síró meglett korú zenei nagyágyúk; a Sirom experimentális tájképeihez egy váratlan házibuli az egyik tag telkén egy pajtában, Ljubljanától úgy 30 kilométerre; Ekrem Mamutovichoz egy rezesbandás Despacito-feldolgozás egy lengyel fesztivál a backstagében (de itt nem ezzel, hanem a szintén naprakészségről tanúskodó Facebook Čoček-kel szerepel); a Ladysmith Black Mambazohoz az egyik első találkozásom a világzenével, mint akkoriban a legtöbbeknek; a Kanizsa csillagaihoz egy dal, amit a még nagyon kicsi gyerekeimmel hallgattunk rongyosra; a Coladeraból a korábban Cesaria Evorának is számokat író Joao Pires-hez egy elképesztő amatőr choro-buli egy Belo Horizontei kocsmában; a cseh Braagas-hoz az egyik legjobban érthető magyar nyelvű feldolgozás; a Trio da Kalihoz, akik talán ez egyetlenek, akiket sosem láttunk, a tavalyi fantasztikus lemezük, amellyel az összes létező listán az év világzenei albuma lettek és amelyek olyan 7-800 éves dalokat játszanak, amelyeket évszázadok óta csak az ő családjuk játszhat; a Muzsikással először közösen fellépő Muzykanci-hoz egy elképesztő hóviharban megtett út egy krakkói koncertjükre; a Tuuletarhoz amikor először léptek fel nálunk, és a fesztivál végén megkértük őket, hogy menjenek vissza még egyszer, mert sokan, akik később jöttek, nem hallották és ezt nem hagyhatják ki; Tcha Limbergerrel az első szürreális találkozás, amikor leesett állal hallgattuk tőle a tökéletes kiejtéssel énekelt magyarnótákat.
Ez a mix olyan, mint egy napló ezekről az élményekről és mindebből remélhetőleg sokkal több jön majd át személyesen a fesztiválon.”
Ezek pedig az elhangzó dalok:
Sorozatunknak ez már sokadik része, a korábbiakat itt lehet meghallgatni.