Tanulságos fordulót hozott a Premier League hetedik kanyarja: nem csak azt tudtuk meg, mit ér egymás ellen egy rangadón a Liverpool és a Chelsea, de a tabellára pillantva az is egyre egyértelműbb, hol vannak a törésvonalak a mezőnyben. A bajnoki címért teperő City-Liverpool-Chelsea hármas mögé a korábbi évekhez képest szürkébb Spurs és a zsinórban ötödik győzelmét szerző Arsenal zárkózott fel, a lépést tévesztő Manchester United viszont a szezon ötödéhez közelítve éppen csak, hogy odafér a felsőházba. Mindeközben az is világosan látszik, hogy jelenleg a Cardiff-Newcastle-Huddersfield trió nem üti meg a #besztlíg szintjét. Összegző.

A hét meccse: Chelsea-Liverpool 1-1

Sem Sarri, sem Klopp nem variálta túl a kezdőcsapatát: a hazaiaknál Giroud maradt a center, a 'Poolba pedig kisebb pihenő visszatért Gomez és Milner is.

A meccs előtti legfontosabb kérdésnek az tűnt, melyik csapat alkalmazkodik majd a másikhoz: megpróbálja-e kivenni a játékból a 'Pool Jorginhót, és ha igen, hogyan tud erre reagálni Sarri és a Chelsea.

Gyorsan kiderült, hogy az olasz edző centire pontosan fel volt készülve Klopp mestertervére, és a meccs alapvető adottságaként kezelte, hogy a brazil-olasz karmesternek nem lesz meg az a szabadsága a pályán, mint a korábbi fordulókban. A Chelsea ehhez mérten az idei évad leginkább direkt játékával rukkolt elő, Jorginho pedig jobbára játékon kívül vergődött, hat piros mezes szorításában. Így:

A kép fényében nem okoz majd velőtrázó meglepetést, de azért írjuk le: a múlt héten, a West Ham elleni meccsen 180(!) sikeres passzt kiosztó Jorginho a Liverpoollal szemben mindössze 74-ig jutott ugyanebben a műfajban.

A Chelsea kulcsembere egyértelműen Hazard volt: Sarri érkezésével a belga hatalmas szabadságot kapott, ennek köszönhetően pedig jelenleg élete formájának örvend. A belga a pálya közepére behúzódva a védelemből érkező lapos labdák elsődleges célpontja volt a meccsen, ha pedig nem ezeket tartotta meg és passzolta tovább pontosan, akkor a Giroud által lefejelt/elosztott labdákra startolt rá.

A vendégekhez hasonlóan a Chelsea is középpályás blokkal védekezett, amelyben Giroud és Kanté/Kovacic emberfogással zavarta a Liverpool középhátvédjeit.

Gomezéknek Szalah jelentette a kiutat a csapdából: az egyiptomi a Chelsea szűk védekezése miatt rendre üresen kaphatott labdát. Alexander-Arnold szokásához híven rendre felrobogott a támadásokkal, de Wijnaldum is a szokottnál magasabban helyezkedett, így sokszor maradt szabadon megjátszható a vonalak között.

A vezetést Hazard szerezte meg a hazaiaknak egy szemfüles/zseniális Kovacic-passzt követően: liverpooli részről talán Alexander-Arnold vonható felelősségre, akit mozgásával könnyen manipulált a belga, majd villámgyorsan betört a mögötte megnyíló területbe.

link Forrás

A második játékrész eseménydúsabbra sikeredett, mint az első. Komoly helyzetek alakultak ki liverpooli részről, ezeket azonban sem Firmino, sem pedig a csereként beálló Shaqiri nem tudta kihasználni - miközben a másik oldalon Hazard eldönthette volna a meccset, ha nem Alissonba lövi a ziccerét.

Klopp mesterterve az volt, hogy hatékonyabbá teszi a labdabirtoklási periódusokat: ennek érdekében Milnert küldte hátra a baloldali félterületbe, ezáltal mind Robertsonnak, mint TAA-nak több lehetősége volt felfutni a széleken:

Egy ilyen lüktető meccs nem is zárulhatott volna mással, mint egy pikáns csattanóval: a csereként beálló Sturridge meghúzta a váratlant, és mintegy 27 méterről lazán Kepa hálójába emelt, imigyen (nem citáljuk újra később, szóval álljon itt az is, hogy ez lett nálunk a hét gólja):

link Forrás

Az összkép alapján a vendégek a döntetlent mindenképp megérdemelték: többet domináltak és több helyzetet dolgoztak ki, mint a Chelsea. Sarri ellenben bebizonyította, hogy az általános vélekedéssel szemben abszolút nem egydimenziósan gondolkodik a játékról - simán el tudott szakadni filozófiai alapvetéseitől, és partiban volt a liga jelenleg talán legjobb formában játszó csapatával.

A hét kapusa

A Spurs hetek óta szenved, és nem csak azért, mert Kane látványosan formán kívül vergődik az idei szezonban - az elemzések szerint kábé feleannyit támadja a kaput, mint a korábbi években, miközben látványosan életlennek tűnik a mozgása is -, hanem azért is, mert se a védelmük nem állt még össze, se a kapuból nincsen kellően megtámasztva a csapat. Lloris és Vorm sérülése úgy tűnt, hosszabb időre kihúzhatja a sámlit Pochettinóék alól, ám a Huddersfield otthonában lejátszott bajnoki meccsen Gazzaniga bebizonyította, nem minden harmadik számú kapus lyukas kezű ebben a ligában. Az argentin Pochettino toyboy fogott, mint a festék, és ezzel három pontot tett a zsákba csapatának. (Huddersfield-Tottenham 0-2)

link Forrás

A hét védője

Harry Maguire már a vébén is megvillantotta, hogy kivételesen hatékony fegyver tud lenni a pontrúgásoknál, így a kétségbeejtően rossz focit játszó Newcastle ellen bemutatott one-man showja csak aláhúzta bennünk ezt a tanulságot. A Leicester védője előbb egy tizenegyest harcolt ki csapatának - Yedlin volt ostoba, az ítéletet pedig Vardy hajtotta végre tökéletes precizitással -, majd egy szöglet utáni fejessel minden kérdőjelet ponttá redukált a meccsel kapcsolatosan. Oké, ha mindenáron csomót akarunk keresni a kákán, akkor megemlíthetjük, hogy közben összehozott egy tizit az ellenfélnek - amit Simon Hooper játékvezető elbambulása okán elfelejtett befújni -, de ettől eltekintve megint alfahímként járt-kelt a pályán. Ugyanitt megjegyzendő, hogy James Maddison baromi jó kis játékos. (Newcastle-Leicester 0-2)

link Forrás

A hét cseréje

Ivan Cavaleiro hosszú sérüléséből felépülve ezen a héten tudott debütálni a Premier League-ben, és ha már itt volt ez az ünnepi alkalom, úgy gondolta, emlékezetessé teszi: 94 másodperccel pályára lépése után, első labdaérintéséből vágott gólt, és küldte ezzel padlóra a Southamptont. A Wolves győzelmével továbbra is a felsőházban hasít, Mark Hughes ellenben lassan elkezdhet hátrafelé tekingetni a tabellán. (Wolves-Southampton 2-0)

A hét statisztikái

• a Manchester United mindössze 10 pontot tudott összekaparni a szezon első hát meccsén - ennél is kétségbeejtően legutóbb 1989-ben indították az évadot, amikor mindössze hét pont állt a nevük mellett a tabellán. Funfact: abban a szezonban nyert mindezidáig utoljára bajnoki címet a Liverpool.
• Daniel Sturridge gólja a 17. volt, amelyek csereként beállva szerzett a Premier League-ben - ennél több gólt a padról beállva mindössze két játékos, Olivier Giroud (19), és Jermaine Defoe (24) lőtt a liga történetében.
• A Fulham zsinórban 22. idegenbeli PL-meccsén kapott gólt - ez a legrosszabb sorozat, amely jelenleg is fennáll a bajnokságban.
• Az előző évad kezdete óta egyetlen játékos sem osztott ki annyi asszisztot egy csapattársának, mint Kieran Trippier Harry Kane-nek (7).
• A Newcastle United története során először vesztette el egy szezonban az első négy hazai meccsét.
• A Liverpool a tavalyi évadban mindössze hét meccsén engedett 80% feletti passzpontosságot az ellenfelének - idén hét fordulóból ötször. Változás?

A hét tweetje

José Mourinho sok pofont kap mostanában, de talán ennek a helye a legpirosabb most. Abszolút telitalálat:

link Forrás

A hét csapata

A Unitednek kiutalt parasztlengő okán nem meglepő, hogy bezsúfoltunk pár West Ham-játékost a csapatunkba, de ott van a Fulham ellen duplázó (és PL-karrierje során első ízben tizenegyest hibázó) Sigurdsson is a merítésben.

Gazzaniga (Spurs) - van Dijk (Liverpool), Luiz (Chelsea), Maguire (Leicester) - Sterling (Man City), Noble (West Ham), Sigurdsson (Everton), F. Anderson (West Ham) - Arnautovic (West Ham), Hazard (Chelsea) - Kane (Spurs).

Holnap - ha minden igaz - egy komoly kis meglepetéssel készülünk nektek, minden, amiről most ebben a posztban nem esett szó, abban az anyagban kifejtésre kerül. Stay tuned!