Petr Pavel két nappal azután beszélt erről, hogy Orbán Viktor Putyinnal találkozott Pekingben.
Petr Pavel két nappal azután beszélt erről, hogy Orbán Viktor Putyinnal találkozott Pekingben.
Hogy a formációváltás hosszabb távon valóban eltüntetni vagy átalakítja ezeket a játékosokat, azt még nem tudni, esetleg újra divatba jön a karácsonyfa (4321), amely néhány tízes típusú játékos számára újra elhozhatja a kánaánt. Sziklai Attila vendégposztja.
A magyar futball-közeg évtizedek óta súlyosan értelmiség-ellenes vonalat visz, ezzel párhuzamosan pedig a tévében sem kap szerepet elég szakmai elemzés. Vagy éppen ellenkezőleg? Esetleg az egész csak egy rétegműfaj, unatkozó amatőröknek? Podcast-vita.
Akárhova nézünk, angolok a BL-ben: házipárharc, és egy elvileg simám behúzható parti jön a Premier League csapatainak a negyeddöntő első meccsein. Beharangozás.
A Chelsea olasz edzője alatt inog a kispad, nem csoda, hogy a szezon első kupagyőzelméért cserébe stílusát is feladta volna a City ellen. Végül mégis rajtavesztett. Elemzés.
Tanulságos fordulót hozott a Premier League hetedik kanyarja: nem csak azt tudtuk meg, mit ér egymás ellen egy rangadón a Liverpool és a Chelsea, de a tabellára pillantva az is egyre egyértelműbb, hol vannak a törésvonalak a mezőnyben
Sosem kapott még akkora maflást hazai pályán Mourinho-csapat, mint amekkorát a Spurs osztott ki a Unitednek. Utóbbi két meccsén hat gólt kapott a Man Utd., a portugál menedzser alatt inog a kispad. Elemzés.
Belgiumnak volt egy remek húzása, de aztán csak imádkozott, hogy a remeklő brazilok hagyják ki a helyzeteiket. Kihagyták, így nem lesz dél-amerikai válogatott a vébé elődöntőiben.
Az oroszok elleni nyolcaddöntőn látványosan megbukott a tiki-taka, vagyis a céltalan, leginkább védekező jellegű passzolgatás. Guardiola is a falra mászik tőle, de vajon mit találtak ki ellene a vb házigazdái? Elemzés.
Az angolok néhány éve teljesen újrahúzták a futballfilozófiájukat, azóta pedig sorra nyerik az utánpótlás-tornákat. Ma bemutatkoznak a vb-n is.
José Mourinho nagypofájú párbajhősből begyepesedett nagypapává változott. Madridban fordult meg minden - míg korábban csak győzni akart, addig ma már más a fontos. És épp ez köti gúzsba.
José Mourinho megítélése itthon is felborítja az értelmes párbeszéd kereteit, mi mégis nekiveselkedünk: igenis létezik koherens vélemény, amelyet nem a szurkolói hovatartozás motivál. Mert ha nem, akkor végünk.
Miután az elmúlt két hét folyamán részletesen bemutattuk a besztlígbe frissen belecsöppent Pep Guardiolát (itt és itt), úgy illik, hogy most a Chelsea élére szinten Premier League-újoncként kinevezett Antonio Conte eddigi karrierjét és edzői munkásságát is megismertessük veletek. A második részben az olasz mester edzői pályafutása, és filozófiája kerül terítékre.Antonio Conte munkamorálja és hozzáállása már gyerekként is kiemelkedő volt. Az iskolában a tanárai mindig követendő példaként hivatkoztak rá, és még akkor is kiválóak voltak a tanulmányi eredményei, amikor már nagyon közel került a Lecce felnőtt csapatához. A kemény munka és a folyamatos tanulás a siker titka. Ezek nélkül az ember elveszett. Conte számára a lazítás nem megengedhető, mert az gyengeséghez vezet. Épp ezért már játékosként tudatosan készült az edzői karrierjére. Ugyanakkor tudta, hogy még ez sem vezet feltétlenül ahhoz, hogy sikeres edző lesz, és nem szabad mindent egy lapra feltenni. Miután Foggia egyetemén sporttudományokat tanult, egy rövid időt eltöltött a Siena csapatánál Luigi De Canio segítőjeként. „Adok magamnak néhány évet. Ha nem leszek sikeres, akkor legalább több időt tudok majd tölteni a családommal."Conte 2006-ban kapta meg az első vezetőedzői megbízását az akkor a Serie B-ben szereplő Arezzonál, de a dolgok nem alakultak túl fényesen. Októberre a csapat kilenc lejátszott meccséből egyet sem tudott megnyerni, Contét pedig menesztették. Ennél világosabb jelzés nem is kellett a fiatal edzőnek, hogy bőven van még mit tanulnia.
Az "egyéni hibákból kaptuk a gólt" kezdetű edzői önmosdatás az egyik legidegesítőbb dolog a futballban. Eleve visszás, mert hát ki az istennyila állította csapatba az egyéni hibákat elkövető játékosokat, ha nem maga az edző - ergo lehetne szaggatni a saját ruhákat is, ha már -, de ott van az az aprócska, ám egyesek szemében kifejezetten fontosnak tetsző részlet is, miszerint a futball, mint olyan, alapvetően ún. csapatjáték. Nem arra gondolok feltétlenül, hogy "együtt vesztünk és együtt nyerünk", hanem inkább arra, hogy amennyiben tizenegy ember mindössze egyének halmazaként ténfereg a pályán, ahelyett hogy kiérlelt csapatjátékkal menne ellenfele idegeire, megpróbálva felerősíteni az erényeit, és elrejtve a gyengéit, akkor javallott lehet inkább ezzel a ténnyel foglalkozni, és nem ráhúzni a vizes lepedőt néhány kiválasztott egyedre a falkából. De hát José ilyen, így szeretjük szoktuk meg, és valljuk be: igazából már hiányozna is, ha egyszer valamivel kevésbé lenne arrogáns paraszt, amikor a saját hibái kerülnek szóba.
A Squawka szakblog szerint az Ausztria elleni középpályás-védekezésünk tanítanivaló volt.