Közleményben jelentette be Tiborcz István cége, a BDPST, hogy az alapfalakig lebontja, majd butikhotellé alakítja át az Andrássy út 116. alatt található villát.

Nem akármilyen épületről van szó: itt, ha nem a miniszterelnöki klán további gazdagodását szolgálná, tökéletes múzeumot lehetett volna berendezni benne a „zsidók szerepe a XIX-XX. századi Magyarországon, asszimiláció, siker, majd összeomlás” témakörben.

Az épületet 1876-77-ben tervezte a Bécsben a híres Otto Wagner munkatársaként dolgozó Kallina Mór Szabó Albertnek, aki négy év múlva már tovább is passzolta Bródy Zsigmondnak, aki a kiegyezés korának híres, zsidó származású, magyar érzelmű újságíró-lapszerkesztő-laptulajdonosa volt, akinek az első megjelent könyve egy verseskötet volt „Tiz magyar költemény. Irta egy zsidó-magyar” címmel, 1860-ban.

Bródy még abban a korban kezdett tevékenykedni, amikor a magyarországi zsidók nagy része németül beszélt, ezért ő is vegyesen dolgozott magyar és német nyelvű lapoknak, hogy végül médiatulajdonosként a Neues Pester Journallal terjessze a magyar nemzeti érzelmeket a németül olvasó közönség körében. A császár ennek elismeréseként 1896-ban főrendiházi taggá tette.

A házat tőle két évvel ezt megelőzően, 1894-ben vásárolta meg Weiss Manfréd, a századforduló és a Horthy-kor leghíresebb és leggazdagabb magyar-zsidó nagyiparosa, hadiszállítója, a Globus konzervgyár és a csepeli vas- és acélmű megalapítója.

Az 1857-es születésű Weiss, akinek a nagyapja még szerény pipakészítő kisiparosként költözött Magyarországra Galíciából, ekkorra már dúsgazdag iparmágnás volt. Weiss apja kereskedőként tette tehetőssé a családot, de az igazán nagy ugrás a fiai nevéhez fűződött, akik több iparágba is beszálltak. A szupergazdagságot az hozta el nekik, hogy a konzervgyárukban a téli-tavaszi üresjáratok idején töltényeket kezdtek összeszerelni, ami oda vezetett, hogy az egyre gyümölcsözőbb iparágat külön gyárba szervezték Csepelen, amiből egy gigantikus acélmű, illetve jármű- és fegyvergyár nőtt ki.

Weissnek hadiszállítóként olyan komoly szerepe volt az ország életében, hogy Tisza István miniszterelnök egyszer azt mondta az első világháborús kudarcról, hogy

„csak két dolog vált be: fiaink hősiessége és Weiss Manfréd teljesítőképessége”.

A szóban forgó villa megvásárlásának idején Weiss Manfréd és testvére, Berthold éppen beindították a csepeli töltényüzemüket.

Az Andrássy úti épület innentől kezdve a holokausztig, 1944-ig a Weiss-család tulajdonában volt, sőt 1919-ban a családfő a szomszédos, 114. szám alatti villát is megvette mellé Daisy nevű lányának. Weiss itt halt meg 1922-ben.

Weiss Manfréd – aki, miután 1919-ben, a kommün alatt államosították a csepeli gyárát, öngyilkosságot kisérelt meg – bárói címet kapott, és a zsidó emancipáció kirakatfigurái közé tartozott, de élete végéig izraelita vallású maradt. Ellentétben több, nála fiatalabb családtaggal, akik már kikeresztelkedtek.

Az épületben 1944-ben a nácik rendezkedtek be, utána állami tulajdonba került és évtizedekig a magyar kormány vendégházaként funkcionált, Az utóbbi évekre hagyták teljesen lerohadni és üresen állt, miközben az állam hiába próbálta meg értékesíteni a szomszédos másik Weiss-villával együtt.

Az Orbán-Tiborcz-klán kezébe került épületet több mint egymilliárd forintból alakítja át bed and breakfast típusú butikhotellé a BDPST.