Bevallom, azelőtt még sosem láttam testközelből influencert, hogy ma, vagyis csütörtökön délelőtt az alkalomhoz illőnek képzelt pöttyös nadrágomban és fehér alapon kék virágmintás ingemben behatoltam Nagy-Britannia budapesti nagykövetének rózsadombi rezidenciájára, az 1920-as évek közepén épült Scitovszky-villába. (Van persze egy rakás haverom, aki, bár pont ugyanazt csinálja, mint 3,5 vagy 10 éve, de ma már influencernek nevezik, nem bloggernek - már akik használnak ilyen kifejezéseket - de olyant, aki eleve az Instagramon vagy Youtube-on vált volna ismertté, nem ismerek.)
A lenyűgözően díszletszerű, fekete-fehér kockás márványpadlójú előtérből a szalonba lépve az influencerek jellegzetes nászkiáltását hallatva odaléptem Iain Lindsay nagykövet-influencerhez, hogy lejattoljak vele, csakhogy a mozdulat közben úgy lelassultam, mintha a teremnek is beillő szobát nem langyos őszi levegő, hanem a jellegzetesen brit étel, az angolnazselé töltötte volna meg.
"Csakhogy ez nem angolnazselé, hanem tiszta, majdnem 100 százalékos töménységű INFLUENCE!"
- kiáltottam fel magamban, szó szerint a bőrömön tapasztalva meg a ritka természeti jelenséget. Igen ritkán fordul elő, hogy egy zárt térben köbméterenként több, mint egy influencer tartózkodjon. Márpedig itt ez volt a helyzet, az egyébként instabil influence pedig ilyen töménységben szobahőmérsékleten hamar elkezd polimerizálódni. Az esemény ugyanis, amire érkeztem, az Instagram-reggeli nevet viselte, és rajtam kívül csupa menő influencert hívott meg rá a személyesen is Instagram-influencerségben utazó, bár a műfajban kezdőnek számító Lindsay nagykövet.
A jelenséget az okozta, hogy az influence ilyen töménységben képes besűrűsödni, sőt a teteje állítólag be is bőrösödik, mint a pudingé, de ezt nem tudtam ellenőrizni, mert sehol sem láttam létrát.
A nagykövet magyarázatként elmesélte nekünk, hogy a brit Külügy deklarált politikája, hogy az unalmas weboldalak helyett a közösségi média divatos csatornáin tartsák a kapcsolatot a nagyközönséggel és engedjenek bepillantást a diplomácia kulisszái mögé.
Nekem ez a kedvenc @ambassdorlindsay-posztom, nemcsak a videó, hanem főleg a mellékelt szöveg miatt:
Ezen a ponton érdemes tisztázni, hogy kik is a 2010-es évek királyai, az influencerek. Első blikkre nehéz megmondani, hogy mi az az influencer, hiszen, ha hihetünk a PR-cégek köremailjeinek, a kategóriába beletartozik Gálvölgyi Jánostól kezdve Magyarósi Csabán, Kasza Tibin és Dancsó Péteren át a konyhában slime-ot gyártó 13 éves kislányig mindenki. Szóval a saját használatra gyártott definícióm szerint infuencer az, aki nemhogy nem fizetett az üdítőért, amit a netes videó elején megivott, mielőtt a fenekébe illesztett furulyán eljátszotta volna a Für Elisét, hanem még kapott is érte egy csomó pénzt.
Na de miért szervez nekik Instagram-reggelit a brit nagykövet?
Én abban reménykedtem, hogy azért, hogy miután rezzenéstelen arccal fogott egy pirított okostelefont, majd megkente narancszselével és elropogtatta, őket is rávegye ugyanerre, majd levideózza az arcukat. De a valóság egészen más volt.
Lindsay nagykövet ugyanis előbb megetette-itatta őket brit finomságokkal, aztán körbevezette őket a villában, aminek a sztorija annyira klassz, hogy abból kéne megcsinálni azt a nagy, díszes kiállítású, reprezentatív moziflmet a Horthy-korszakról, amire annyi fideszes kultúrharcos vágyik, aztán megkérdezte tőlük, hogy mi a titka az eredményes influencerségnek, amit a remek büfé ellenére sem árultak el neki, hanem hazamentek hatást gyakorolni.
Vagyis az egész esemény sima - bár kétségtelenül igen kellemes - influencersimogatásnak bizonyult. Emiatt tudtam megállapítani, hogy az influencerek, eltérően a hozzájuk hasonlóan tejben-vajban fürösztött macskáktól, nem tudnak dorombolni.
Még akkor sem, amikor komornyik szolgálja fel nekik a teát, mint az rejtett kamerás felvételemen is látható:
Jellemző, hogy annyira nem voltam képben influencelésügyileg, hogy az elején egyáltalán nem értettem, mi a rákért fotóz mindenki függőlegesen tartott telefonnal. A megjelentek közül csak Mautner Zsófit, Világevő Andrást és Urbanista Dávidot ismertem, de őket is pendelyes bloggerkorukból.
Utólagos háttérkutatás révén tudtam meg, hogy mások mellett itt volt
@festyinstyle
@danielhorvathofficial
@lidiaontheroad
@hadnagychezelles
@kareszmolnar
és
@travelisedme
is. A csapatból Festy a királynő 231 ezer követővel.
A jelenlévő influencerek egyébként nagyrészt nagyvárosias ruházatot viselő huszonéves nők és férfiak voltak, csak danielhorvathofficial volt kissé Zsidai Roy-os stílusban felöltözött mellékszereplőnek maszkírozva a Mary Poppinsból. Mutatom, így fotóztatta magát egy másik influencerrel egy forró influencerpillanatban:
A legnépszerűbb influencerkiegészítőknek a kisgyerek és a kutya bizonyultak. Ezen a fronton a műfajt csak ugató Lindsay nagykövet sem maradt le, neki volt ugyanis a legaranyosabb kutyája, igaz szoros versenyben:
A következő kép talán jól érzékelteti, milyenek is a magyar influencer-hétköznapok:
Aztán az is kiderült, hogy az igazi influencer itt a Lindsay család Juno kutyája, a trakta elején ugyanis majdnem sikerült elcsórnia egy mélybrit háromszögszendvicset, amiben csak a nagykövet gyors reflexmozdulata tudta megakadályozni. A jelenetet véletlenül sikerült megörökítenem az alant látható, az én mércémmel mérve prímán sikerült influencerfotón, bár később megtudtam, hogy a fotózás influencerszempontból állítólag másodrendű műfaj a videózáshoz képest:
A nagykövet egyébként szórakoztató idegenvezetőnek bizonyult, bár, mint kiderült, ő sem ismerte teljes mélységében a lakóhelye fantasztikus, filmvászonra illő történetét, amit pár éve bogarásztam össze, miután egyszer már bejárhattam a Scitovszky-villát, és elkezdett érdekelni a története.
Miközben a nagykövet remek citromos piskótáját majszolgattam, felidéződött bennem az egész sztori.
A házat a Horthy-korszak uralkodó osztályának egyik jellegzetes figurája, a rövid ideig külügyminiszteri posztot is betöltő, a trianoni béketárgyalásokon fontos háttérszerepet vivő, de a közszolgálat mellett bankárkodással is foglalkozó, felvidéki nagybirtokos nemesi családból származó Scitovszky Tibor és felesége, Hódosi Johanna építtették a húszas években, párizsi mintaképek alapján. A villa arra kellett a nagy társasági életet élő családnak, hogy legyen hol bulikat tartaniuk és bemutatniuk a bútor- és szőnyeggyűjteményüket.
A sztori igazi főhőse az asszony, aki, bár nem viselt semmiféle címet, a Horthy-korszak egyik legfontosabb magyar diplomatája volt, ugyanis egy rakás világnyelven beszélt, ellentétben a korabeli magyar nők túlnyomó többségével, ideértve a Kormányzó feleségét is. Éppen miatt alakult ki az a gyakorlat, hogy ha valami király, herceg, miniszterelnök vagy más hatalmasság látogatta meg Horthyt, akkor gyakran Scitovszkyné kalauzolta a feleségeket Horthyné helyett. Például az 1938-ban tartott Eucharisztikus Világkongresszuson, ami egy világméretű katolikus megmozdulás volt, rengeteg állami vendégdelegációval. Ez azért is nagy szó volt, mert a kor elitjében formabontó módon ő nem nemesi származású volt, hanem nevelőszülők által felnevelt árva, aki bolti eladó volt, amikor megismerkedett a későbbi férjével. Éppen ezért vágott bele a világkongresszus után a saját múltja felkutatásába.
Hogy ekkor derüljön ki, nemcsak árva volt, hanem zsidó is.
Igazi drámai pillanat lehetett, amikor férjének, a rendszer oszlopának, választania kellett az antiszemita rendszer és a felesége között. Scitovszky Tibor az utóbbit választotta: a felvidéki helyismeretének köszönhetően 1944-ben egy tátrai menedékházban bújtak el és élték túl bántódás nélkül a holokausztot. A háború után hazajöttek és elkezdték rendbehozni a szovjetek által barbár módon feldúlt villát, de amikor látták, hogy merrefelé mennek a dolgok, megint ügyeset húztak: a házat bérbe adták a brit külügynek, külön magát az épületet, és külön összegért a drága bútorzatot. Ezek után kiutaztak látogatóba az addigra már Amerikában élő fiukhoz, és ott is maradtak.
A sztori, aminek van még egy-két klassz fordulata, sajnos sokkal hosszabb, mint egy bármilyen szószátyár Instagram-poszt, úgyhogy ezen a ponton arra eszméltem, hogy vége az influencerreggelinek, így angolosan távoztam.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.