1993. október 11-én reggel három lövés dördült Oslo egyik csendes elővárosában. William Nygaard, Salman Rushdie Sátáni versek című regényének norvég kiadója haldokolva hevert saját háza előtt. Két nap híján 25 évvel később a norvég hatóságok vádat emeltek a rejtélyes merénylet ügyében. Annak, hogy két nap híja volt az évfordulónak, komoly jelentősége van. A hatóságoknak legkésőbb csütörtökig, a gyilkossági kísérlet 25. évfordulójáig vádat kellett emelniük, különben a norvég törvények értelmében nem folytathatták volna a nyomozást.

A rendőrség annak idején tagadta, hogy a merényletnek bármi köze lett volna Rushdie könyvéhez, amely miatt az iráni állam legfőbb vezetője, Ruholláh Homeini ajatollah személyesen mondta ki a halálos ítéletet a brit íróra. Most, a vádemeléskor már nem tagadták ezt. „Nincs okunk feltételezni, hogy bármi más oka lehetett a gyilkossági kísérletnek, mint a Sátáni versek kiadása” – mondta Ida Dahl Nilssen, a norvég Nemzeti Bűnügyi Nyomozó Szolgálat szóvivője, aki szerint a támadás több volt személy elleni bűncselekménynél, a szólásszabadság elleni erőszakos támadás volt.

A hatóságok épp ezért most a norvég Btk. egy ritkán használt paragrafusa alapján „alapvető társadalmi értékek elleni támadás” miatt emeltek vádat. Ha valaki a vádemeléstől a norvég kriminalisztika egyik legrejtélyesebb esetének gyors megfejtését remélte, annak csalódnia kell. A hatóságok nem neveztek meg gyanúsítottat – meg nem erősített norvég sajtóértesülések egy iráni és egy egykor Norvégiában élt, libanoni kapcsolatokkal bíró gyanúsítottról szólnak. „A vádemelés következményeként a nyomozás folytatódhat. Erős vágyunk, hogy megoldjuk ezt az ügyet” – mondta erről Nielsen.

A könyve megjelenése óta eltelt három évtizedben folyamatos védelem alatt élő Salman Rushdie ügynöke útján kiadott közleményében jó hírnek nevezte a vádemelést, de bírálta a hatóságokat, amiért azok nem hozták nyilvánosságra a gyanúsítottak nevét és nemzetiségét. Nem ő az egyetlen, de még csak nem is az első, aki bírálja a norvég nyomozók munkáját.

A nyomozás 2009-ben eleve csak azután indult újra, hogy Odd Isungset oknyomozó újságíró 2008-as dokumentumfilmje újra ráirányította a figyelmet a rejtélyes bűncselekményre. Isungsett filmjéből kiderült, hogy a hatóságok eleinte elvetették a politikai-vallási indítékok vizsgálatát, alapvetően személyes indítékot kerestek a gyilkossági kísérletre. Knut Olav Amas volt kulturminiszter-helyettes, egy szólásszabadságot támogató csoport vezetője szerint ezért a nyomozás ügyében külön is érdemes volna nyomozást elrendelni, nemgy csupán magát a gyilkossági kísérletet vizsgálni.

A gyilkossági kísérletet Nygaard csodával határos módon túlélte, és fel is épült belőle. A most 75 éves, a könyvkiadástól visszavonult, de a norvég PEN-klub elnökeként ma is a szólás és a művészi önkifejezés szabadságáért küzdő Nygaard igyekszik nem túl nagy jelentőséget tulajdonítani felépülése történetének, amit szellemi és testi erejének tud be. „Elég jó síugró voltam. És elég jó könyvkiadó” – mondta a New York Timesnak. És azt is, hogy ha újra döntenie kéne, megint úgy döntene, hogy kiadja Rushdie könyvét.