Az egyik gyanúba kevert férfi beperelte a „Szar alakok a médiában” lista értelmi szerzőjét

  • Tavaly év végén, a #metoo mozgalom kellős közepén óriási vihart kavart egy az interneten keringő dokumentum, melyen olyan, a médiában (elsősorban könyv- és lapkiadásban) dolgozó férfiak szerepeltek, akik állítólag helytelenül közeledtek nőkhöz, zaklattak vagy megerőszakoltak nőket, illetve valamilyen formában visszaéltek a hatalmukkal. 
  • Ez egy jelszó nélkül, szabadon hozzáférhető és szerkeszthető Google dokumentum volt, melyet 2017. október 11-én hoztak létre. A lista villámgyorsan terjedt és bővült, majd amikor megalkotója értesült róla, hogy a Buzzfeed szerzője azt tervezi, ír a jelenségről, kevesebb mint 24 órával létrehozása után elérhetetlenné tette.
  • A listán szerepelt egy Stephen Elliot nevű író is, aki végül úgy döntött, bepereli a dokumentum értelmi szerzőjét, és a Google-tól kiköveteli az összes olyan ember nevét, aki a listát szerkesztette vagy megosztotta. 
  • Idén januárban, a The Cut hasábjain állt elő Moira Donegan, a New Republic volt szerkesztője, és beismerte, hogy ő találta ki és nyitotta meg a „Szar alakok a médiában” listát. A Google viszont nem hajlandó kiadni a többi közreműködő adatait.

Elliot a beadvány szerint azzal vádolja Donegant és a lista többi szerzőjét, hogy tudták, a dokumentumban valótlan állítások is szerepelhetnek, mégis közzétették, kimondottan azzal a szándékkal, hogy az azon szereplő férfiakat ellehetetlenítsék, megalázzák. Elliot felhozza azt is, hogy szerinte Donegan nyerészkedett az ügyön: az eset óriási publicitást jelentett számára, és úgy véli, ennek köszönhetően ajánlott neki szerződést a New Yorker, és szintén emiatt kapott könyvszerződést a Scribner Bookstól, hatszámjegyű tiszteletdíjért. 

A férfi arra panaszkodik, hogy nagyon súlyos lelki szenvedéseket okozott neki, hogy a neve felkerült a listára, ráadásul anyagilag is nagyon megviselték a történtek. 

Azt állítja, az állítólagos rágalmazás eredményeképpen jó üzleti lehetőségektől esett el, kevesebb könyvet adott el, ráadásul elvesztette számos újságíró, író, vásárló, rajongó és barát jó szándékát, és népszerűsége is jelentősen csökkent. Túl azon, hogy másfél millió dolláros kártérítést kér, ki akarja perelni a Google-ből valamennyi közreműködő nevét, emailcímét, IP-címét, gyakorlatilag minden elérhető információt azokról, akik bármilyen formában részt vettek az ügyben. Ebbe bele kell érteni azokat is, akik csak megosztották a dokumentumot. A célja feltehetően az, hogy ha Donegan ellen megnyeri a pert, az összes többi szereplő ellen is jogi lépéseket tesz. A Google a Daily Beastnek már jelezte, hogy esze ágában sincs kiadni a neveket. A Verge újságírója arra emlékeztet, hogy a cég nyilvánosan elérhető irányelvei szerint ezek az adatok náluk elviekben már meg sem lehetnek, mert ha egy felhasználó töröl valamit, a Google 15 napon belül a valóságban is eltávolítja azt a rendszerükből, tehát ha akarnák, se tudnák kiadni a kért adatokat. (Hogy ez tényleg így van-e, csak a Google tudja.)

Donegan nyerési esélyeit csökkentheti, hogy valószínűleg tudta, hogy a listára kerülő információk ellenőrizetlenek. Ezen az sem segít, sőt valójában rontja az esélyeit, hogy a lista végén feltüntetett disclaimerben maga ismerte el, hogy nem vehetők készpénznek az ott található információk. Ebben leírja, hogy ezek lehetnek pletykák is, és ha valaki egy férfiismerőse, barátja nevét fedezi fel a listán, ne akadjon ki egyből. A disclaimerben azt is írja, azoknak a férfiaknak a neveit, akiket több nő is megvádolt, pirossal emelték ki. Donegan a New York Times-nak adott interjúban azt mondta, elképzelni sem tudta volna, hogy a dolgok idáig fajulnak.

Fotó: Képernyőfelvétel, Youtube, The New York Times

 Ő azért hozta létre a listát, mert azt akarta, hogy a nőket védje valami a szexuális ragadozóktól. 

Úgy gondolta, ha szakmán belül születik egy ilyen dokumentum, legalább a nők tudnak róla, hogy kivel kell vigyázni, kit kell kerülni és kik a legveszélyesebbek. 

Ő csak létrehozta a doksit, majd szétküldte olyan ismerőseinek, akikről tudta, hogy elszenvedtek már szexuális erőszakot vagy helytelen közeledést. A lista azonban gyorsan bővült, rengetegen osztották meg ismerőseikkel, és végül 70 férfi neve került rá. Azt, hogy hányan osztották meg a listát, maga Donegan sem tudja. Az interjúban arról is beszélt, hogy egyáltalán nem vágyott ismertségre, pláne nem ilyenre, és a történtek teljesen megváltoztatták az életét. Már nem mer úgy mászkálni az utcán, hogy fejhallgató van a fülén, mert úgy nem venné észre, ha valaki követi vagy rá akar támadni. Ami azonban a saját sérelmeinél is jobban megrázta, hogy ahogy kirobbant a botrány, mindenki azzal volt elfoglalva, hogy itt ártatlan férfiak vannak meghurcolva, és hogy szakmailag és emberileg is nagyon gyorsan tönkre lehet így őket. Arról egy szó sem hangzott el, hogy egy ilyen szűk körben - főleg a New York-i szakmai berkeken belül terjedt a dokumentum - milyen sok és milyen rettenetes támadás érhette a nőket. Pedig volt közöttük olyan durva nemi erőszak, ami konkrétan rémálmokat okozott Donegannek. A Daily Beastnek egy nő, aki látta a listát, de nem szerkesztette, azt mondta, bár ő saját sztorit nem adott hozzá, két olyan név is szerepelt a dokumentumban, akiktől ő maga is elszenvedte a helytelen közeledés valamilyen formáját.

Hangsúlyozta, a listát nem a nyilvánosságnak szánta, hanem afféle belső riasztórendszernek. A hibákat, amiket elkövetett, vállalja, de nem akarja, hogy azok a nők járjanak emiatt pórul, akik részt vettek a dokumentum szerkesztésében vagy csak megosztották azt. A cél ugyanis pont az volt, hogy olyan nők is figyelmeztetni tudják egymást, akik nem akarnak a rendőrséghez, a férfit alkalmazó céghez vagy a nagy nyilvánosság elé kerülni a sztorijaikkal. Épp azt akarták elkerülni, hogy végig kelljen élniük, hogy nem hisznek nekik, hogy hiteltelenítik őket vagy hogy ítélkezzenek felettük. És persze az ilyen ügyekben gyakran tapasztalható megtorlást. Donegan listájának köszönhetőn egyébként - tudomása szerint - több cég is belső vizsgálatot tartottak, és sok esetben kiderült, hogy a vádolt férfi valóban elkövette azt, amit a dokumentumban írtak róla, ami kirúgásokhoz, és valóban karrierek végéhez vezettek. 

Stephen Ellioté a 13. név volt a listán, nemi erőszakkal vádolták, és azok között volt, akiknek ki volt emelve a nevük - tehát több nő is támadóként jelölte meg. Keresetében többek között arra hivatkozik, lehetetlenség, hogy ő erőszakosan akarna közösülni egy nővel, ugyanis a BDSM (leegyszerűsítve: szado-mazo) szex híve, és abban is a szubmisszív, azaz alárendelt szerepet tölti be. Ráadásul írt is erről nem fikciós esszéket. És ha ez nem lenne elegendő bizonyíték, jó, ha mindenki tudja, hogy Elliot tagja a Binders nevű Facebook-csoportnak, így röhejes a feltételezés is. (A Binders egy csoport nőknek és nembináris íróknak.) A kereset szerint Elliot és ügyvédei nagyon erős hangsúlyt fektetnek arra, hogy szexuális orientációját használják arra, hogy bizonyítsák, képtelenek az ellene felhozott vádak. 

Stephen ElliotFotó: Pillanatkép Stephen Elliot egyik netes sorozatából

„Sokkolt, amikor megtudtam, hogy nemi erőszakkal vádolnak” - írta a férfi. „Nem szeretem a közösülést, nem szeretek tárgyakkal behatolni más emberek testébe és nem szeretem azt sem, ha valaki orális szexet gyakorol rajtam. Az egész szexualitásom a BDSM körül forog. Keresztbeöltözés, bondázs, mazochizmus. Mindig alul vagyok. Hosszú ideig tartó párkapcsolataim voltak nőkkel anélkül, hogy valaha láttam volna őket meztelenül. Az elmúlt tíz évben szinte minden alkalommal csak úgy közösültem, hogy az domináns/szubmisszív szex volt, gyakran a beleegyezésem nélkül, és úgy, hogy ki voltam kötözve vagy egy kapucni volt a fejemre húzva. Soha nem szexeltem olyan emberrel, aki a médiában dolgozik” – ír hosszasan szokásairól Elliot.

Nyilván egyelőre nem lehet tudni, ki mond igazat, az őt vádoló nők vagy Elliot, de azt a lépését, hogy mindenkit be akar perelni, sokan elítélik, és egyelőre a Google is  nagyon határozottan állítja, hogy semmiképp sem adnak ki semmilyen információt a közreműködőkről. Mióta kiderült, hogy az író bíróságon megy neki Doneganne,k és ha tud, a többi nőnek is, egyre többen állnak az ügy mögé. Lauren Hough texasi író csinált is egy Gofundme oldalt, ahol a per költségeire gyűjtenek Donegan számára.
„Moira Donegan óriási szívességet tett nekünk. Neki köszönhetően a világ egy kicsit biztonságosabb lett. Most segítségre van szüksége. Tennem kellett valamit. Én ennyit tehetek érte. Tudom, hogy sokan hasonlóan éreztek. Semmire sem vágyom jobban, mint hogy Moira lássa a sereget, amely felsorakozik mögötte” – írta Hugh. Az ügyvédi költségekre már több mint százezer dollár gyűlt össze.