A félelem durva dolgokat tesz a testünkkel. Amikor megrémisztenek, testünket elárasztják a stresszhormonok, a hidrokortizon és az adrenalin, melyek hatására szívverésünk felgyorsul, tüdőnk kitágul, hogy izmaink több oxigénhez jussanak, így gyorsabban menekülhessünk vagy erősebben támadhassunk.

Ez eddig oké, de ezzel párhuzamosan az élethalál kérdésekben mellékes szerveink, mint például a beleink összehúzódnak. Az utóbbiak esetében ez azt is jelenti, hogy tartalmuk kiürül:szó szerint beszarunk ijedtünkben.

És ez még nem is a legextrémebb végkifejlet. 

Egy embert a szó szoros értelmében is halálra lehet rémiszteni.

Bár az adrenalinfröccs az évmilliók során remek szolgálatot tett, amikor harcolnunk vagy menekülnünk kellett, illetve remek szolgálatot tesz például az allergiás reakciók leküzdésére használt epi-penekben is, a jóból is megárt a sok. Az adrenalin hatására emelkedik a kálciumszint a szervezetben, ez pedig akkor, ha valakinek a szervezetében eleve sok kálcium van - mert például tömi magát vele -, vagy csupán érzékeny a kálciumra, akár gátolhatja is a szivet abban, hogy megfelelően pumpáljon. Ez végső soron akár fibrillációt is okozhat, és ha ezt a szívritmuszavart nem kezelik defibrillátorral, az akár halálos is lehet.

Azt, hogy a halált valóban a rémület okozta, nehéz utólag kimutatni. Szemben a hirtelen szívmegállással ezt nem az erek elzáródása, keringési rendellenesség okozza, hanem az, hogy a szívizom merevedése miatt a szív nem pumpál elég hatékonyan, így leesik a vérnyomás, és azért áll le a keringés. Vagyis a vér tudna folyni az ereinkben, ha volna, ami pumpálja. (Via Popsci)