"Kérem, hogy segítsen, mentsen meg ettől a gyűrűtől! Mi egyszerű falusi emberek vagyunk, a Papám, én és az egész család, és nem bírjuk ezt a feszültséget!!!"

Mi ez az olvasói levél? És hogyan jutottunk idáig?

A. 80 éves nagypapája október 20-án egy olyan távolsági busszal utazott  pár családtagjával együtt, ami megállt az M1-es autópálya bábolnai pihenőjében. A nagypapa pár perccel később még azt hitte, hogy óriási szerencse érte, a pihenőben ugyanis  - a Budapest felé tartó oldalon a McDonalds és az út között, majdnem a bejárat mellett - talált egy aranygyűrűt. Vagyis ami egyelőre biztos, az az, hogy talált egy gyűrűt, ami akár aranyból is lehet.

A nagypapa először megkérdezett minden utast, hogy nem ők veszítették el, de nem. A busz ezután indult is tovább, így hősünk az ékszert jobb híján magával vitte. Hazaérve úgy mutatta meg a többieknek, hogy mit talált, hogy előkapta az ékszert és megpróbálta ráhúzni a felesége ujjára, de nem ment rá. 

A család ekkor vizsgálta meg először a gyűrűt, aminek a belső felületén két belevésett nevet találtak. A. elmesélte a nagyszüleinek, hogy a két név birtokában esetleg meg tudják találni a tulajdonost az interneten, merthogy az ilyesmire is jó. Tetszett nekik az ötlet, a Papának csak annyi feltétele volt, hogy majd ő adhassa át az ékszert a tulajdonosának, már persze csak azután, hogy az a két név bemondásával igazolta, hogy ő a tulajdonos.

Miután ilyen jól megbeszélték, A. ki is tette a gyűrű fotóját a Facebookra:

link Forrás

Vesztére a melléírt szövegben megemlítette a Mama ujját is:

MÉG NINCS MEG A TULAJDONOS! OSSZÁTOK MEG, LÉGYSZI!
Az M1-es bábolnai parkolójában találta Nagypapám ezt a gyűrűt ma, 2018. 10. 20-án délelőtt. Mivel a Mamámnak egyik ujjára se lett jó, ezért, aki meg tudja mondani a belsejébe vésett két nevet, megkaphatja.
Megosztanátok?

Azért vesztére, mert a kommentelők nem kis része amiatt kezdte el csesztetni a posztolót, hogy haha, mekkora szemét, hogy csak azért hirdette meg nyilvánosan a gyűrűt, mert az nem volt jó a Mamam ujjára!

Bár egy ilyen megjegyzés több szempontból is totálisan irreleváns okvetetlenkedésnek tűnhet, az egyik humorszakértő, F. Katalin észrevételével nehéz nem egyetérteni: 

"Ha valamit poénosan szeretnénk megjeleníteni, akkor célszerű vagy idézőjelbe tenni vagy smiley-t tenni. Ennyi."

Na és Judittal, aki, miután egy másik értetlent már 23 hozzászólásban tettek helyre, mesteri faarccal volt képes odaírni, hogy

" Ebben a posztban az a baj, hogyha jó lett volna a Nagymamára a gyűrű, akkor nem adták volna vissza a gazdájának, tehát nem a becsületes utat járták volna végig. Kár volt beleírni!"

Nem beszélve Rebekáról, aki tökéletesen foglalta össze a helyzetet:

"A nagypapád nem tudja lenyúlni, ezért nagy kegyesen vissza adja a jogos tulajdonosának? :-D Hát ez jó. Őszintén kívánom, hogy vele szembe is legalább ennyire becsületesen járjanak el: csak és kizárólag akkor kapja vissza a tulajdonát, ha másnak nem kell! :-D "

A kommentelők ezután verbális tömegverekedés keretében estek egymásnak, lehülyézve azokat, akik nevetnek, illetve azokat, akik pont, hogy nem.

Ekkor kezdtek befutni a találgatók, akik misztikus okokból bíztak abban, hogy egy kis blöffölés árán simán hozzájuthatnak egy aranygyűrűhöz. Talán ő volt a legjobb:

Én kívülállóként felhőtlenül tudtam szórakozni az egészen, de A. elbeszéléséből kiderül, hogy ő nemcsak a sztori vicces oldalát érzékelte:

"A fészbuk már nem segít, sőt!"

címmel foglalta össze az élményeit, majd jött a vicces és dermesztő részletek felsorolása:

Az eddigi eredményeink: 

• A 6300 megosztás.
  
• Rengeteg kommentelő, aki a Papámat, Mamámat szidja, meg persze engem is, hogy milyen becstelen alakok vagyunk, hogy igazából vissza se akartuk volna adni azt a gyűrűt... 
  
• Többek szerint, mivel nem tudja a Papa lenyúlni, csak ezért akarja visszaadni. (Valójában amúgy simán le tudná nyúlni! Ám!)
  
• Sokan kifejtették, hogy viccet írni szmálji nélkül nem lehet! A mai világba!- Fenyegetőztek a rendőrséggel is.
  
• Voltak akik privát üzenetben megkerestek, hogy ha nem lesz meg a tulaj, szívesen átvennék tőlem a gyűrűt, és kacsintós szmájlit küldtek hozzá.
  
• Azóta bejelöltek vagy 40-50-en ismerősnek, természetesen fogalmam sincsen, hogy kik ők.
  
• Több embert is le kellett tiltanom, hogy ne zaklassanak a butaságaikkal, trágár hozzászólásokkal.
  
• A kommentek helyesírása egy nyelvészeti tanulmányt érdemelne. Csak mondom!
  
•  Próbálkoznak különféle nevek bemondásával, hátha elhiszem, hogy az övék a gyűrű. De nem hiszem el. Mindenkinek csak 3 lehetőséget adok a tippelésre. 
  

A sok hülyézés pediog a jelek szerint megtette a hatását, ezért juthattunk el odáig, hogy

" Szerencsére az ismerőseim, a rokonok több mélyponton segítettek átlendülni, de úgy érzem, ez az egész egy tragikomédia.
Levenni a gyűrűs hirdetést nem merem, mert akkor azt hinnék, meg akarom tartani magamnak. Pedig nem. És a családom egyetlen tagjának se kell! Kérem, hogy segítsen, mentsen meg ettől a gyűrűtől! Mi egyszerű falusi emberek vagyunk, a Papám, én és az egész család, és nem bírjuk ezt a feszültséget!!!"

És ennél ki olvasott megázóbb utóiratot?:

"U.i.: NEM KELL A GYŰRŰ!!!" 

Vannak azért jó híreim is: a család a levelezésünk óta mentálisan kezdi feldolgozni kommentrohamot. Sőt sajnos nekem sem kell bevetnem magamat, hogy megmentsem őket a szörnyű kisugárzású gyűrűtől.

A. ugyanis időközben beszélt a helyi jegyzővel, ha a jövő hétig nem jelentkezik a tulajdonos, neki fogja leadni a gyűrűt.

Hogy egy jó is legyen a sztoriban, legalább a falubeliek nem fordultak A.-ék ellen, sőt:

"A lakóhelyünkön csak annyiban téma, hogy nagyon sokan megosztották, azóta kérdezgetik néha a faluban, hogy megvan-e már a gazdája, és mindenki el van képedve a hozzászólásoktól. A pozitív kommentek nagy részét nyilván a rokonok, ismerősök írták, bár hozzáteszem, elég sok ismeretlen is kiáll mellettünk a támadókkal szemben."

Hát így találjon aranygyűrűt az ember Magyarországon!