Ha november, akkor a világ egyes országaiban előkerülnek a pipacsos kitűzők, melyeket a hölgyek és urak is ruhájukra tűznek. Politikusokon, tévés személyiségeken, sportolókon, civileken egyaránt felfedezhető, de mit szimbolizál ez a bájos kis jelkép? Mi a története, és hogy hozható kapcsolatba a Premier League csapataival? Ennek jártam utána.

1918. november 11-én lépett életbe az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény, melyet a franciaországi Compiègne melletti erdőben írtak alá az Antant és Németország képviselői. Ezzel az egyezménnyel véget értek a háborús cselekmények, majd az első világháború az 1919. június 28-án aláírt versailles-i békeszerződéssel hivatalosan is befejeződött. A háború után a Nemzetközösség országaiban megemlékezéseket tartottak, így tisztelegvén a háborúban elesett katonák előtt. Az első ünnepségre 1919. november 11-én került sor Londonban.

Egyes országokban a "Fegyverszünet Napjának" hívják a november 11-i megemlékezést, az Amerikai Egyesült Államokban "Veteránok Napjának", míg Nagy-Britanniában "Emlékezés Napját" (Remembrance Day vagy Poppy Day) tartanak. A megemlékezés elhíresült szimbóluma a pipacs, melynek története egészen 1915-re nyúlik vissza. John McCrae kanadai alezredes – valamint költő és prózai szerző – katonaorvosként szolgált a II. ypres-i csatában, melynek során elveszítette jó barátját, korábbi tanítványát, Alexis Helmert. Az ő emlékére írta In Flanders Fields (Flandria mezején) című versét, melyet a világirodalom egyik legszebb háborús költeményeként tartanak számon.

A vers keletkezésének körülményeiről, a legelterjedtebb meggyőződés az, hogy McCrae barátja halálát követő napon, egy orvosi mentőautó hátulján üldögélt, miközben felfigyelt arra, hogy a csatatér és temetők földjében milyen nagy számban nő a pipacs, és végül ez inspirálta a vers megírására. Egy legenda szerint az élénkvörös növény az elesett katonák véréből nőtt ki. Természetesen tudományos magyarázat is van arra, miért láthatott belőlük annyit az alezredes. A pipacs magja akár 80 évig is életképes a sötét talajban, de mivel a háborúban rengeteg robbantás történt, tömegével ásták a sírokat, így rövid időn belül, nagy területen bolygatták meg a földet. Vagyis a magok közel kerültek a felszínhez, és fény hatására csírázni kezdtek. Bármilyen körülmények között is keletkezett a költemény, annyi biztos, hogy már megírásának évében megjelent egy magazinban, majd széles körben elterjedt, és a háború egyik legnépszerűbb versévé vált.

Moina Belle Michael - a Georgia Egyetem egyik tanára – miután elolvasta McCrae versét, 1918-ban ennek hatására megírta We Shall Keep Faith c. költeményét, és megfogadta, hogy az évfordulón pipacsot fog viselni a ruháján. Később az egyetemen rokkant katonákat is tanított, ahol ráébredt, hogy ezeknek az embereknek támogatást kell nyújtani, ezért selyemből készült pipacsokat kezdett árulni, és a bevételt veteránok támogatására fordította. Pipacsos hölgyként vált ismertté, humanitárius tevékenységéért pedig számos díjat nyert. Madame Anne E. Guerinnek köszönhetően, a pipacs viselése rövid időn belül elterjedt Európában is, és elfogadott szimbólumává vált az évfordulónak.

Mivel az Emlékezés napja nem számít ünnepnapnak az Egyesült Királyságban, így a hivatalos megemlékezéseket az Emlékezés vasárnapján (Remembrance Sunday) tartják, vagyis a fegyverszüneti egyezmény évfordulójához legközelebb eső vasárnapon, ami idén pont ugyanarra a napra esik. Hagyományosan a londoni emlékünnepség helyszíne a Cenotaph, a háborús halottak tiszteletére emelt emlékmű, amely a város kormányzati negyedében található. A megemlékezéseken nem csak az I. világháborúban elesettekre, hanem a II. világháború, valamint az elmúlt évtizedek brit katonaáldozataira is emlékeznek. A legtöbben a hivatalos ünnepség megtartásának napján tűzik ki a pipacsot a ruhájukra, de sokan már a megemlékezés előtti napokban, vagy akár hetekben viselik a szimbólumot, mely bárki számára könnyen elérhető és megvásárolható. A legjelentősebb veteránszervezet, a Brit Királyi Légió legnagyobb adománygyűjtő kampánya a Poppy Appeal, mely többek között kitűzők, koszorúk, keresztek eladásával kívánja támogatni a veteránokat.

Az első Premier League-csapat, amely pipacsos mezben lépett pályára, a Leicester City volt még 2003-ban. A későbbi években egyre több klub szerelésén jelent meg a szimbólum, míg végül 2012-ben a bajnokság csatlakozott a Brit Királyi Légió adománygyűjtő kampányához, így novemberben az összes csapat mezén megjelent a kis piros pipacs. Amellett, hogy innentől kezdve egységes dizájnt kapott a mezeken a szimbólum, sokkal fontosabb szerepe is lett a ruhadaraboknak. A mérkőzésen viselt pólókat a játékosok aláírják, melyeket aztán aukcióra bocsátanak, és az ebből befolyó összeget a Légiónak juttatják. Az idei aukciók még zajlanak, egyedül a Burnley csapatáé zárult le, melyen a klub összesen 4830 fontot gyűjtött össze. A legmagasabb licit Steven Defour aláírt mezére érkezett, ami 500 fontért kelt el. A csapat a Chelsea elleni hazai mérkőzésén, további 1000 fontot gyűjtött össze a helyszínen szurkolók adományaiból. Ha valaki nem jut ki a mérkőzésekre, vagy nem vesz részt a mezekre való licitelésben, de mindenképpen adományozni szeretni, egyéb módon is támogathatja a Légiót, például kitűzők vagy egyéb tárgyak vásárlásával, illetve banki átutalásra is van lehetőség. Minden évben jelentős összeget sikerül összegyűjteni, így összességében elmondható, hogy a veteránok támogatásának ügye jelentős társadalmi támogatottságot élvez.

Most, hogy ismerjük a történetet, elmondhatjuk, hogy ez a bájos kis szimbólum igen mély jelentéstartalommal bír.

(Kiegészítés: mivel a PL-csapatok mezére kitűzőtt pipacs a fentiek értelmében egyértelműen az első világháború kitörése óta elszenvedett _brit katonai_ áldozatokra jelent emlékezést-támogatást, prózai okokból jó pár olyan nációjú szereplője (pl.: német, argentin, ír) akad a bajnokságnak, aki nem feltétlenül tudná őszinte odaadással viselni azt. Legutóbb a szerb Nemanja Matics esete kapott nagy nyilvánosságot: a szerb futballista a hazáját érő NATO-légicsapások szörnyű emléke, és az abban részt vevő brit erők miatt döntött úgy, hogy nem tűzi ki mezére a pipacsot. Az eset hitelességét persze némiképp árnyalja, hogy a korábbi években Chelsea-futballistaként még viselte a jelképet.)

Források: 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12,13,14,15,16,17