A Bécsbe utazók az elmúlt hetekben jó eséllyel összefuthattak a bécsi Iparkamara plakátkampányával. Az "Öreg mesterek. Fiatal hősök" szlogent egy-egy mesterember + aranyos gyerek duójával illusztráló plakátok egyikének főszereplője egy bizonyos Sandor Körösi, leopoldstadti szobafestő.

A neve magyarosan hangzott, ezért megkerestem, hogy ott született-e, vagy magyar bevándorló-e, és ha utóbbi, hogyan vitte ilyen sokra.

Kiderült, hogy az utóbbi, vagyis sikeres migránssal állunk szemben.,

Körösi Sándor nagyjából 30 éve, vagyis éppen a rendszerváltás előtt ment ki Ausztriába, mint mondja, szerencsét próbálni. Már akkor szobafestéssel foglalkozott. És bár idővel befutott, az eleje kicsit sem volt könnyű neki. "Az első 5 évem nagyon nehéz volt" - mesélte, mert a hiányos nyelvtudása miatt sokakhoz hasonlóan őt is kihasználták. De ez nem vette el a kedvét Ausztriától, annak ellenére sem, hogy a rákövetkező 5 év is rosszul indult, Körösi ugyanis nem adta le időben a kérelmet tartózkodási engedélye meghosszabbítására, amit emiatt megvontak tőle. Két évi jogi hercehurca következett, ami alatt el sem hagyhatta az országot. 

"Nagy örömömre 2 év után vissza kaptam az engedélyemet, és tulajdonképpen attól a pillanattól sikerült az életemet egyenesbe állítani".

Az eleje azonban tényleg nem lehetett könnyű, Körösi ugyanis - hiába döntötte el úgy három év után, hogy a leendő életét Ausztriában szeretné eltölteni - a kinti karrierjét felidézve többször visszatért arra, hogy a csekély nyelvtudása miatt mennyit szenvedett kezdetben.

Mivel folyamatosan dolgozott, az első években nem járt nyelvtanfolyamra, a némettel alig haladt és magyarul gondolkozott, majd azt fordította úgy-ahogy németre. 5 év után váltott és elment nyelviskolába

"Miután megpróbáltam az itteni mentalitás szerint gondolkozni, rájöttem, hogy mennyivel könnyebb beilleszkedni, és a szókincsemet is növelni"

- idézte fel ezeket az időket.

"Engem az akkori időkhöz viszonyítva elég hamar el is fogadtak, mert csak osztrák kapcsolataim voltak. Mivel hogy én eléggé optimista ember vagyok, tudtam nagyon jól, hogy minél hamarabb beszélem a nyelvet, minél hamarabb beilleszkedek, annál hamarabb tudom eladni magamat. Mármint a szakmámat. Hála Istennek, most már perfektül beszélek németül, természetesen anyanyelvi szinten nem, de egy párbeszéd után még mindig nem tudják hogy hova tegyenek, honnan származom."

Körösi 17 éve vette fel az állampolgárságot.

Már az emigrálása előtti években is szobafestő volt, Ausztriába kerülve pedig a jobb fizetés ellenére egyre jobban idegesítette, hogy a tudásával "más pénztárcáját tömi", ezért a nyelvtanuláson túl is folytatta az önképzést: 

"Elhatároztam hogy inkább az enyémet tömöm. Úgyhogy elvégeztem a Mesteriskolát és a vállalkozóit. Kerek 10 éve ipart nyitottam. (...) A vállalkozói életem alatt eljutottam arra a fokra is hogy mester- és tanulóvizsgáztató is lettem. Természetesen a kamarának is tagja vagyok."

A jelek szerint mostanában a határ mindkét oldalán jól megy az iparosoknak, Körösi elmondása szerint kábé két évre előre be van táblázva.

A festő szavaiból az is kiderült, hogy mi lehet igazán jó Ausztriában a rendezettségen és a gazdagságon felül. Az, hogy az ember bátran lehet büszke magára:

"Örülök annak, hogy azért az évek során valami egzisztenciát csak sikerült felépítenem, mert azért meg az osztrákok között is kevés az, akinek meg van erre a lehetősége. Magamban büszke is vagyok rá, mert bármerre megyek, ismerősökkel találkozom, látom rajtuk hogy felnéznek rám. Jól is esik."