A nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó professzorok és kutatók éves konferenciáját tartották éppen San Franciscóban a Hilton szállodában, amikor néhány férfi, és két nő beszálltak egy liftbe. Amikor elhangzott a kérdés, melyik emeletre menjenek, az egyik férfi, a londoni King’s College 76 éves politikatudmány-professzora, Richard Ned Lebow így válaszolt:

„A női fehérnemű-osztályra!”

A liftben lévő egyik nő, a Merrimack College 57 éves gendertudomány-professzora, Simona Sharoni bántónak érezte a megjegyzést. Leolvasta a férfi kitűzőjéről a nevét, aztán a szobájába ment, és átolvasta a nemzetközi tanulmányokkal foglalkozó kutatók szervezete, az International Studies Association (ISA) viselkedési szabályzatát. Ez alapján pedig panaszt tett a testületnél.

Nem fér bele

Azt írta, korábban is tapasztalt már szexuális zaklatást az akadémiai szférában, ez az incidens pedig megrázta. Elmondása szerint ő volt az, aki megkérdezte a többieket, hányadik emeletre menjenek. Lebow pedig a „haverjai körében” mosolyogva tette ezt a megjegyzést.

Hivatalos panaszában azt írta, ott helyben lefagyott, ezért nem szembesítette a professzort azzal, hogy szerinte helytelen volt a megjegyzés, és egy tudományos konferencián nem fér bele egy ilyen viccelődés. Sharoni elmondása szerint amikor kiszálltak a liftből, az ott lévő másik nő azt mondta neki: „Vajon szólnunk kellett volna nekik, hogy ilyen vicceket már nem szokás mondani?”

Nem értette a viccet

Közben Lebow is értesült arról, hogy Sharoni problémásnak találta a megjegyzést. Írt neki egy emailt, amiben biztosította arról, hogy nem akarta megsérteni a nőket, vagy kényelmetlen helyzetbe hozni őt.

Lebow szerint Sharoni, aki Romániában született és Izraelben nőtt fel, nem értette, hogy mire utalt: a fehérneműs idézet ugyanis az ötvenes-hatvanas hetvenes években népszerű vicc volt az Are you being Served? című brit vígjátéksorozatban.

link Forrás

Az eset pedig szerinte nem pont úgy történt, ahogy Sharoni elmondta, mert ő úgy hallotta, hogy egy férfihang kérdezte meg, hogy melyik emeletre menjenek. A liftben lévő emberek nem a haverjai voltak, Sharoni pedig háttal állt neki, tehát szerinte nem is láthatta, hogy mosolyog-e közben. A Chronicle of Higher Education című felsőoktatási lapnak azt mondta, azért viccelődött, hogy oldja a klausztrofóbiás hangulatot a liftben.

Az esetet pedig így értékelte a professzornak írt levelében:

„Ahogy Ön, úgy én is a nők kizsákmányolása, kényszerítése és megalázása ellen vagyok. Amíg ezek a dolgok léteznek, szerintem annak lenne értelme, ha az igazi problémákkal foglalkoznánk. Azzal, hogy panaszt tett az ISA etikai bizottsága felé, elveszi az időt és az energiát a valódi problémáktól, amelyek mindkettőnket aggasztanak.”

Sértő és helytelen

A testület nem értett egyet a férfival.

Úgy ítélték meg, hogy sértő és helytelen volt a fehérneműs megjegyzés. Ennél is súlyosabbnak tartják, hogy a Sharoninak írt levelében jelentéktelennek ítélte a panaszát.

A férfit arra kötelezték, hogy írjon bocsánatkérő levelet, és kikötötték, hogy abban arra koncentráljon, amit ő tett, ne arra, hogy Sharoni hogyan értékelte azt. Ha pedig nem teszi meg, szankciókra számíthat.

Lebow ellenkezett. Közölte, nem kér bocsánatot, és fellebbezett a testületnél.

Az eset tavasszal történt, a testületnek hat hónapba telt, hogy felülvizsgálják Lebow kérelmét. Novemberben pedig megszületett a döntés: elutasítják a fellebbezést, a férfinak bocsánatot kell kérnie, különben jön a büntetés.

Lebow szerint az eset „dermesztő példája” a politikai korrektségnek, és további öncenzúrára fogja buzdítani az embereket. Sharoni szerint az eset épp azok számára ijesztő, akik szexuális zaklatást éltek át.

„Évtizedeken át a nőknek és más marginalizált csoportoknak meg kellett birkózniuk azzal, hogy a férfiak döntik el, mi számít zaklatásnak, és mi számít jelentéktelennek. Olyan emberként, aki az egész életét a szexizmus, illetve a diszkrimináció és az elnyomás más formáis elleni harcnak szentelte az akadémiai körökben, nem maradhattam csendben a nőgyűlölettel szemben” - mondta Sharoni a Chronicle-nek.

„A kényelmetlen igazság az, hogy olyan világban élünk, ahol a cenzúra egyre nagyobb teret kap. Ha engedjük az olyan embereknek, mint Sharoni professzor, hogy meghatározzák, mit lehet mondani és mit nem, hogy megfélemlítsenek minket azzal, hogy azt kiabálják, szexista és nőgyűlölő, akkor elveszítjük a szólásszabadságunkat” - írta Lebow a Daily Mailben az eset után.

Sharoni ezzel szemben így értékel:

„Remélem az, hogy az ISA-nak hat hónapba telt, hogy döntsön a fellebbezésről, nem fog elriasztani másokat attól, hogy jelentsék, ha helytelen viselkedést tapasztalnak.” Szerinte az, hogy Lebow nem hajlandó bocsánatot kérni, és önmagát tarjta áldozatnak, súlyosbítja a helyzetet. Ráadásul, mióta nyilvánosságot kapott az eset a Wasington Postban, sok levelet kapott, amiben feministaellenes kirohanások és szexuális utalások szerepelnek, és erőszakkal is fenyegetik a levelekben.

„A hatalmi pozícióban lévő férfiak fel vannak háborodva, amikor számonkérik őket nyilvános helyeken elmondott helytelen viccekről kéretlen szexuális közeledésig bármiért. Akkor is, ha a következmény mindössze annyit, hogy bocsánatot kellene kérniük” – mondta Sharoni. Lebow véleménye ezzel szemben ez:

„Nem kérek bocsánatot, mert valójában azt várják tőlem, hogy valljam bűnösnek magam, és hogy ismerjem el: bárki, aki megbántva érzi magát, jogosult arra, hogy jóvátételt igényeljen. Az ISA két dolgot tehet: kitilthat az éves találkozókról, és ki is zárhat. Egyik sem ijeszt meg, és főleg nem fogom megadni magam fenyegetésekkel szemben. Akkor meghajolnék a cenzúra előtt, és elfogadnám a félelem uralmát.”