Megkínozták, torkon szúrták, öt év alatt mégsem kapott menekültstátuszt, amit a kormány barátja egy hét alatt megszerzett

Öt-hat munkanap elég volt a magyar hatóságoknak ahhoz, hogy megállapítsák, Nikola Gruevszki volt macedón kormányfő megkapja-e a magyar menekültstátuszt. 

Ez ugyan nem példátlanul gyors eljárás, de meglehetősen szokatlan, főleg egy macedón állampolgár esetében: macedón állampolgár 2015 nyara - a menekültválság csúcsa - óta nem kapott menekültstátuszt Magyarországon. Ennek az az oka, hogy Macedóniát biztonságos országnak tekinti Magyarország.

Gruevszki menekültstátuszát az eljáró hivatal nem, csak a kormányzat magyarázta a magyar nyilvánosságnak. Nyilatkozott róla a külügyminiszter, a kormányszóvivő, a miniszterelnök, a miniszterelnökség parlamenti államtitkára.

Ezek alapján az alábbi szempontok miatt kapta meg Gruevszki a magyar menekültstátuszt:

  • Hazájában politikai indíttatású igazságügyi eljárás folyik ellene korrupciós ügyben.

  • Élete veszélyben van: Gruevszki elmondása szerint fenyegetéseket kapott a börtönből. Megölik, ha bevonul.

  • Magyarország kormányának szövetségese.

  • Tíz évig volt hazájának miniszterelnöke, a különleges bánásmód természetes.

Az igaz, hogy Magyarországon még soha nem kért menedéket ilyen magas rangú politikus, de politikusokkal már volt dolga a magyar hatóságoknak: az orosz vállalkozó, ellenzéki politikus, Alekszij Torubarov 2013. decembere óta próbál, összesen három eljárásban menekültstátuszt szerezni Magyarországon, eddig kétszer utasította el a menekültügyi hatóság.

Története azért lehet érdekes a Gruevszki-ügyben, mert az elutasító határozatokat bíróságon támadta meg, amely eddig három esetben neki adott igazat: a bevándorlási hivatal a pécsi bíróság szerint jogsértően tagadta meg az orosz állampolgártól a menedékjogot.

Gruevszki története

Nikola Gruevszki közgazdász végzettségű cégvezetőből lett politikus. Amikor pártja (VMRO-DPMNE) a 2002-es választásokon rossz eredményt ért el, a lelépő pártelnök helyébe - akkor még mint EU-párti politikus pozicionálta magát - őt választották. Innentől kezdve pártja négy választást nyert meg, egészen 2014-ig töretlen népszerűségnek örvendett. Ám 2015-ben kipattant a megfigyelési botrány, amelynek során kiderült, a Gruevszki-kormány legalább 20 ezer embert hallgatott le illegálisan. A politikai botrányba belebukott a kormány, Gruevszki pedig pártelnöki tisztségéről is lemondott 2017-ben. A volt kormányfő ellen öt eljárás indult, ezek egyikében, egy nagy értékű Mercedes beszerzésében, ítélet is született májusban: két év börtönre ítélték. Gruevszki a börtön elől Magyarországra menekült. November 11-én Albániában felvette a kapcsolatot a magyar hatóságokkal, amelyek 13-ára diplomataautókkal Budapestre hozták, és menedékért folyamodott, november 20-án pedig megkapta a státuszt.

Torubarov története

Alekszij Torubarov vállalkozóként éttermeket üzemeltetett az oroszországi Volgográdban, de tagja volt az Igaz Ügy nevű pártnak és egy, vállalkozásokat segítő civil szervezetnek. Ez a szervezet az orosz hivatali visszaélések ellen próbált fellépni jogi úton. Ám Torubarovból feljelentőből vádlott lett köszönhetően az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) közbenjárásának. Bár az első eljárásban felmentették, mert hangfelvétellel tudta ártatlanságát bizonyítani, a másik, koholt csalási ügyben már sikerült megvádolni, ezért elmenekült az országból. Az ügy érdekessége - és ez később politikai üldöztetésének egyik bizonyítékául szolgált -, hogy az ellene indított eljárást az az Alekszander Lugovoj sürgette meg moszkvai parlamenti képviselőként, aki az egyik gyanúsítottja a Litvinyenko-gyilkosságnak, korábban az FSZB tisztje volt. 

A vállalkozó Ausztriába menekült, ahol letartóztatták az ellene kiadott nemzetközi elfogatóparancs értelmében. A börtönben torkon szúrta egy csecsen férfi, ezután Csehországban kért menedéket, ám a cseh hatóságok - a függőben lévő menedékkérelmi eljárás ellenére - kiadták. Oroszországba került, ahol börtönbe zárták, kínozták, végül - mivel lejárt a maximális fogvatartási idő - szabadlábon védekezhetett. Ezt kihasználva Ukrajnán keresztül Magyarországra szökött, ahol beadta menedékkérelmét.

Gruevszki esetét részleteiben nem ismerjük, a bíróságra vitt Torubarov-ügyben viszont bepillantást nyerhetünk a magyar hatóságok munkájába.

Mivel a férfit a magyar Helsinki Bizottság képviselte a bíróságon, Fazekas Tamás ügyvéd segítségével közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogyan, mi alapján dönt egy ország (Magyarország) hatósága arról, hogy egy másik ország (Torubarov esetében Oroszország, Gruevszki esetében Macedónia), mekkora veszélyt jelent saját, külföldön menedéket kérő állampolgárára.

Gruevszki menedékjogát csak a magyar kormány érzi természetes dolognak, több európai politikus is, így Johannes Hahn uniós biztos is kifejtette, politikainak tartják a döntést, hiszen Magyarország eddig nem jelezte, hogy problémája lenne az uniós tagjelölt Macedónia jogállami helyzetével, sőt Szijjártó Péter az ügy kipattanása után is jelezte, hogy támogatjuk Macedónia tagfelvételét. Az EU most alapos indoklást vár Magyarországtól.

Kovács Zoltán még kormányszóvivőként - a kritikára gyorsan reagálva - november 21-én azt írta a Facebookon, illetve a Twitteren, hogy a Macedóniáról szóló országjelentések - így egy, az Európai Bizottság által kiadott 2018 tavaszi és egy, az Európa Tanács által jegyzett 2017-es szerint is - is kiemelik, hogy „fennáll az igazságszolgáltatásba való politikai beavatkozás veszélye a nyugat-balkáni országban” illetve, hogy „az idrizovói börtönben az egészségügyi ellátás továbbra is teljes mértékben elégtelen, mely a fogvatartottak életét veszélyezteti, a börtön több részében a fogva tartás feltételei embertelennek tekinthetőek.”

Bár a kormányszóvivő által idézett félmondatok valóban arra utalnak, hogy Macedóniában sincs minden rendben, amikor a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalnak (BMH; 2017-ig: Bevándorlási és Állampolgári Hivatal, BÁH) döntenie kell arról, hogy egy menedékkérő milyen eljárásban részesülne otthon, nem egy-két szövegrészlet alapján mérlegel.

Mik ezek az országjelentések?

Fazekas, aki számos hasonló eljárást végigkövetett, elmondta, ilyenkor a BMH az elérhető hivatalos országjelentésekből dolgozik. Minél több releváns forrást vet össze, annál relevánsabb döntés születik, ezt hívják országinformációs kutatásnak.

A nemzetközi szervezetek (UNHCR, EU, Európa Tanács), civil szervezetek (Amnesty International, Human Rights Watch, helyi NGO-k), a kormányok (amerikai, brit, magyar stb. külügyminisztérium) által kiadott országjelentések persze sok konkrétumot és általánosságot is tartalmaznak, ezért nemcsak egymással kell összevetni ezeket a szövegeket, hanem a konkrét kérelmező esetében meg kell nézni, hogy az ő körülményeit mennyiben érintik az országjelentésekben leírt megállapítások. Forrásul szolgálnak ilyenkor sajtóértesülések, újságcikkek is.

A BMH számára elérhető az Országinformációs Központ adatbázisa, amely ezeket a jelentéseket összegyűjti, más államok nyilvánossá teszik az ilyen adatbázisaikat. Az osztrák Vöröskereszt például mindenki által elérhető adatbázisa az Ecoi.net, vagy az UNHCR által működtetett Refworld. A Kovács által emlegetett jelentések is megtalálhatóak ezeken az oldalakon.

Ezen országjelentések átolvasása, összevetése elég sok időt vesz igénybe főleg akkor, ha olyan állampolgárról van szó, amely származási országából ritkán fordulnak a magyar menekültügyhöz: az ötvenedik szír család esetében a BMH nem feltétlenül nyalja át újra és újra a szíriai polgárháborús helyzetről írt jelentéseket, de ekkor is - mindig, minden esetben - össze kell vetni a menedékkérő(k) személyes történetét a forrásokból kiolvasható helyzettel. 

„A fő szabály az, hogy több forrást kell vizsgálni. Nincs erősebb jelentés.”

Torubarov első eljárása 2013 decembere és 2014 augusztusa között zajlott. A második sem volt ennél rövidebb, 2015 szeptemberében kezdődött, ez alatt 4-szer hallgatták meg, a határozathozatal 2016 júniusában történt. Gruevszki kérelmét, egy meghallgatás után 5-6 munkanap alatt, egy hét alatt elbírálták. Ilyen gyorsan csak nagyon kivételes esetekben döntött a BMH a menedékkérő javára.

„Üldöztetése nem érte el a jogszabályban meghatározott szintet”

Gruevszki esetében nem tudjuk, milyen országinformációs kutatás zajlott, Torubarov esetében némi rálátásunk van a folyamatra.

A BMH-nak itt is kellett országinformációs kutatást végeznie, ehhez a brit kormány 2015-ös Oroszországról szóló jelentését vette alapul, amely elég sötét képest fest az oroszországi emberi jogi helyzetről, amely folyamatosan romlik, az országban pedig nyomást gyakorolnak az ellenzéki politikusokra.

Mint az eljárásból kiolvasható, ebben az esetben a BMH-nak nemhogy nem voltak elegendőek a súlyos, konkrét megállapítások sem az orosz jogállamiság helyzetéről:

„A forrásokból egyértelműen megállapítható, hogy Oroszországban bűnvádi eljárást indítanak és börtönbüntetéseket szabnak ki olyan esetekben, amelynek során ellenzéki, vagy ellenzékinek tartott személyek a hatalom ellen szót emelnek” - írja a BMH eljárását felülvizsgáló bírói ítélet szövege, amely megállapítja, hogy a BMH - bár információként beszerezte ezeket - végül mégiscsak azt a következtetést vonta le, hogy „Oroszországban biztosított a független bírósági eljáráshoz való jog”.

Ezt a pécsi bíróság egyszerűen okszerűtlen mérlegelésként értékelte:

Többek között „a határozatban rögzített országinformációk, mint bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése” miatt kötelezte új eljárásra a BMH-t, amely a bíróság szerint teljesen ellentétesen értékelte forrásokat, többek között a brit külügy által publikált jelentés megállapításait:

„Önmagában ugyanis politikai meggyőződés miatti üldöztetésnek minősül, ha valakit politikai meggyőződése miatt, és pusztán emiatt bűnvádi eljárás alá kerülhet (...) A Nyemcov-ügy - tisztázatlan körülményei ellenére - rávilágít arra, hogy adott esetben a politikai meggyőződés nem csak a szabadságát, hanem az életét is fenyegetheti bármelyik állampolgárnak.”

A kormányzati kommunikáció azt sugallta, hogy Nikola Gruevszkit is hasonló, politikai meggyőződése miatt ítélték kétéves börtönbüntetésre, ezért mentette ki a magyar állam szorult helyzetéből.

Ebből a szempontból talán a legmeglepőbb a gyors határozathozatal, hiszen ahhoz, hogy kiderüljön, Gruevszki állításai jogosak - őt valóban politikai alapon vonták eljárás alá és ítélték el -, a BMH-nek át kellett (volna) tanulmányozni a kérdéses ügy peranyagát, amelyet - hacsak nem tud az ügyintéző macedón jogi szövegeket anyanyelvi szinten olvasni - még le is kellett (volna) fordítani. Erre ennyi idő biztosan kevés, hiszen ebben az ügyben a periratok több száz oldalt kitesznek. Torubarov ügyében minden a kérelmező által csatolt periratot, dokumentumot, lefordítottak oroszról magyarra, ami heteket vett igénybe. Feltételezhető, hogy itt ilyesmi nem történt.

„Ilyenkor a BMH-nak abban kell állást foglalnia, hogy a macedón bíróság ítélete mennyiben volt befolyásolható; valóban köztörvényes ügyben született-e ítélet vagy valóban politikai indíttatású volt az eljárás; illetve, hogy lehetett-e politikai szempont az eljárás mögött, előfordult-e hasonló eset a helyi igazságszolgáltatásban” - mondta Fazekas.

Az ügyvéd rámutatott, Gruevszkit egy olyan ügyben ítélték el (magának vásároltatott kifejezetten értékes Mercedest közpénzből), amely nemcsak a bírósági iratokból ismerhető meg: erről az ügyről számos alkalommal írtak az újságok, bizonyítékok kerültek nyilvánosságra - többek között az autó beszerzéséről szóló magas rangú kormányzati szereplők telefonbeszélgetése, amelyek megerősítették a tényállást. És attól mert valaki politikus, nem minden ellene indított eljárás politikai, főleg akkor, ha a kérdéses Mercedes beszerzéséről egyértelmű hangfelvételek tanúskodnak. Gruevszki az ügyben arra is hivatkozott, hogy a hangfelvétel illegálisan készült: ez igaz, csakhogy a Gruevszki-kormány éppen egy illegális lehallgatási botrányba bukott bele. (Az illegálisan készült felvételeket egyébként az eljáró bíró azért nem zárta ki az eljárásból, mert a köz jogsérelmét nagyobbnak tartotta vádlott vonatkozó jogsérelménél.)

„Az egyébként, hogy a macedón igazságszolgáltatás sem mentes a korrupciótól, az egy dolog. Irán és Németország közigazgatásában is fellelhető a korrupció, de korrupció és korrupció között is van különbség" - magyarázza Fazekas, miért szükséges ilyenkor a konkrét esetet alaposan megvizsgálni.

Az ugyanis, hogy Macedóniában „fennáll az igazságszolgáltatásba való politikai beavatkozás veszélye”, még nem jeleni azt, hogy velejéig korrupt az igazságszolgáltatás. Ha így lenne, ez szerepelne a Bizottság, illetve a Tanács jelentésében is.

Torubarov ügye arra is rámutat, hogy a BMH simán hoz olyan határozatot, amelyet sem a jogszabályokkal, sem a menekültügyi hatóság mérlegelési mozgásterével nem lehet megmagyarázni. Hiába bizonyította a pécsi bíróság szerint is alaposan Torubarov, hogy üldözik Oroszországban, második eljárását az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), azaz a titkosszolgálat akasztotta meg.

A BMH a menedékkérővel kapcsolatban kikérte a szolgálatok véleményét is, rendelkeznek-e terhelő információkkal. Az első eljárásnál (2013-2014) az AH semmi ilyet nem talált Torubarov esetében, aztán hirtelen mégis előkerült valami terhelő információ, ez alapján tagadta meg ugyanis a 2016-os eljárásban a BMH a menekültstátusz.

Csakhogy, mint arra a bíróság ítélete rámutat, az AH információi - aminek részleteit biztonsági okokból sem a BMH, sem a menedékkérő nem ismerhetett meg - irrelevánsak voltak: a bíróság ugyanis betekinthetett az iratokba, és mérlegelhette, hogy valóban jogos-e a nemzetbiztonsági kifogás - különösen akkor, ha 2013-2014-ben még nem volt ilyen információ az ez idő alatt végig Magyarországon tartózkodó férfiról. Mint kiderült, mondvacsinált indokokkal szolgált az AH, semmi olyan információ nem volt a birtokában, amely alapján a BMH felé már kockázatosnak tartotta a kérelem befogadását. Minderre egyébként nem derült volna fény, ha az orosz menedékkérő nem indít felülvizsgálati eljárást.

Az idrizovói börtön ablakában

Kovács Zoltán kormányszóvivő azt is mondta, hogy a börtönviszonyok olyannyira rosszak Macedóniában, amely igazolta a magyar menekültstátusz pozitív elbírálását.  

A kormányszóvivő az Európai Tanács által kiadott jelentésre hivatkozott, amely a macedón börtönyviszonyokkal foglalkozik. Ám a kiragadott mondat egy börtönre vonatkozik, azaz nem jelenti azt, hogy Macedónia minden börtöne ugyanolyan rossz felszereltségű. Ahogy Magyarországon is bőven van különbség börtön és börtön között, Sopronkőhida és Szombathely intézményei kifejezetten a jobbak közé tartoznak, magyarázta Fazekas, aki maga is volt Macedóniában börtönviziten a Helsinki Bizottság kötelékében.

„Ennyi erővel az összes elítélt és menedéket kérő macedón állampolgárt be kellene fogadnunk" - jelentette ki az ügyvéd, aki szerint van olyan börtön Macedóniában, amely megfelelhet a sztenderdnek.

Ha a magyar hatóságok féltik Gruevszkit a rossz macedón börtönkörülményektől, az  sem feltétlenül jelenti, hogy automatikusan menekültté kéne nyilvántani: ilyen esetekben - amikor egy elítéltet másik országban fognak el a hatóságok - kiadatási és nem menedékkérelmi eljárás zajlik le.

Ekkor garanciálisan kérheti a magyar állam, hogy a volt kormányfőt jobb intézményben helyezzék el. Ezt persze megszegheti Macedónia, de uniós tagjelöltként kockázatos lenne Szkopjének nem betartania egy ilyen ígéretet. Ráadásul, teszi hozzá Fazekas, a magyar állam számos hasonló ügyben - például Nagy-Britannia felé - garantál megfelelő ellátást és elhelyezést, ha a rossz magyar börtönviszonyok miatt ellenzik valakinek a kiadatását brit részről.

Egyébként pedig pusztán a rossz börtönviszonyok nem menekültstátuszt, hanem oltalmazotti védelmet alapoznak meg.

Az ügy tisztázását az sem könnyítette meg, hogy a magyar kormányzat, ahogy egyébként Gruevszki is, a kelleténél több dologra hivatkozott. Hiszen mint láttuk, a fenti magyarázatok (rossz börtönviszonyok, eljárás a politikai meggyőződés miatt) meglehetősen kevésnek bizonyulnának a felsorakoztatható bizonyítékokkal együtt is egy tisztességes menedékkérelmi eljárásban. Hiszen Magyarország több száz, valóban háborús övezetből érkező menekültet utasított el, általában arra hivatkozva, hogy biztonságos ország, Szerbia felől érkeztek - de ez utóbbi igaz Gruevszkire is.

Van azonban egy elég erős érve Gruevszkinek Fazekas meglátása szerint: az, hogy életét veszély fenyegeti. Ezt az állítást olyan nagyon nem is kell bizonyítani tudni, elég csak a valószínűségét láttatni a hatóság előtt. A menedékkérelmi eljárásokban - ellentétben egy büntetőüggyel - a legalacsonyabb a bizonyítási kényszer foka.

Gruevszki pedig azt állította, hogy miután elítélték, halálos fenyegetést kapott, a bűnözők meg fogják ölni a börtönben. Messziről jött ember azt mond, amit akar, tartja a mondás, de éppen a menedékkérők védelme érdekében elég csak valószínűsíteni a fenyegetést: ha tehát Gruevszki valóban fel tudott mutatni egy hitelesnek tekinthető fenyegető levelet például, akkor az talán elég is lett volna a menedékjoghoz. Bár, teszi hozzá Fazekas, a BMH-nak ilyenkor ismételten utána kell néznie országinformációk alapján, hogy Macedónia börtöneiben valóban bevett szokás-e az ilyesfajta, megrendelésre történő kivégzés. Különösen fontos, hogy nemcsak a börtönviszonyok tekintetében, de az ilyen fenyegetéssel szemben a macedón állam szintén garantálhatja  az állami védelmet. Egyes dél-amerikai országokban vagy az USA-ban például elő szokott fordulni irányított börtöngyilkosság, a macedón országriportok nem állítanak ilyen rendszerszintű problémát.

Ebből is kitűnik azonban, hogy egy ilyen eljárás - ha tényleg tisztességesen és alaposan folytatják le - mennyire körültekintő, és sok információt mérlegel. Fazekas tapasztalatai szerint ilyen gyorsan csak a legritkább, legegyértelműbb esetekben született pozitív határozat.

Mint láttuk, nem teljesen elképzelhetetlen, bár továbbra is elég nehezen hihető, hogy Gruevszki joggal kapott menekültstátuszt Magyarországon, de hogy ügyében ennyire gyorsan tudtak mérlegelni a magyar hatóságok - az eddigi tapasztalatok alapján - a szokatlannál is szokatlanabb.

Torubarov története sem ért véget. Harmadik eljárását felfügesztette a bíró, az ügy az Európai Unió bírósága elé került. Rendszerszintű kérdésként merült fel ugyanis ezek után, hogy a bírónak van-e joga az uniós szabályok szerint státuszt adni 2016. szeptember 1 óta. Különösen úgy, hogy a második ítéletében gyakorlatilag arra utasította a menekültügyi hatóságot, hogy - ha nincs érdemi szakhatósági kifogás -, akkor menekültként kell elismerni Torubarovot. Meghallgatás is lesz január 8-án Luxembourgban.