Egyre több nő talál erőt és közösséget a boszorkányságban

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

Látványos boszorkányreneszánsz zajlik a nyugati társadalmakban: az Egyesült Államokból induló hullám nyomán egyre több az olyan nő, aki boszorkányként határozza meg magát. 

Hogy nem csak elszigetelt esetekről van szó, melyeket aztán felkapott a média, jelzi, hogy a közvélemény-kutatások is évről évre egyre több olyan embert regisztrálnak, akik valamelyik okkult tanítást adják meg vallásukként. Ugyan az állam és az egyház szigorú szétválasztása miatt a hivatalos népszámlálások alkalmával az Egyesült Államokban nem lehet rákérdezni a vallási hovatartozásra, független intézetek évtizedek óta végeznek ilyen méréseket, és az utóbbi időben meredek emelkedést figyeltek meg ezen a téren. 

A Trinity College ismétlődő kutatása például 1990-ben még csak 8000 olyan embert talált, aki magát a wicca vallás követőjének vallotta, 2008-ra ez a szám 340 ezerre nőtt. A Pew Research Center 2014-es kutatása pedig 1-1,4 millió közé tette azoknak a számát, akik a wicca vagy más újpogány vallást követhetnek. 

Egy litván boszorkányFotó: PETRAS MALUKAS/AFP

A pogány vallások iránti érdeklődés növekedése egybeesik a hagyományos keresztény felekezetek folyamatos zsugorodásával, és elemzők szerint a két változás között szoros összefüggés van: miközben a kereszténység éppen a fiatalok között sokat veszített vonzerejéből, ezek a fiatalok továbbra is nyitottak maradtak a spirituális világmagyarázatokra, csak azokat egy kevésbé hierarchikus, szigorúan intézményesült és férfiközpontú forrásból akarták meríteni. 

A boszorkányság népszerűségének megugrását viszont nem lehet csak az intézményesült vallások visszaszorulásával magyarázni: társadalmi, gazdasági és popkulturális hatások együttállása vezethetett ahhoz, hogy ennyire látványosan megnőjön a boszorkányok száma. 

Erőt és közösséget ad

A jelenség megértését tovább bonyolítja, hogy a boszorkányságnak nincs egyértelmű definíciója: egymáshoz lazán kötődő praktikákat, hiedelmeket és szokásokat lehet a kifejezés alatt összefogni, de nincs ezeknek a tanoknak egy központi szövege vagy bármiféle kanonizált eljárása. A boszorkányvilágon belül a legelterjedtebb a wicca vallás, aminek alapjait a brit Gerald Gardner írta le az ötvenes években, de ennek a vallásnak a követőinél sem lehet egységes gyakorlatról vagy hitvilágról beszélni. 

És éppen ez a szabadság lehet az, ami sokak számára vonzóvá tette a boszorkányságot. Az Egyesült Államokban végzett felmérésekből tudni, hogy miközben a fiatal felnőtt lakosság hatalmas tempóban fordul el a dogmatikus, hagyományos egyházaktól, ettől még nem csökkent igényük arra, hogy a világ jelenségei mögött egy mélyebb összefüggést keressenek, illetve hogy közösségekhez tartozzanak, melyekkel osztozhatnak e felismerésekben. 

A boszorkány tanok pedig épp olyan értékeket hangsúlyoznak, melyre ezek a fiatalok amúgy is nyitottabbak: a természet és az élővilág tiszteletét, a természetközeli, autentikus gyakorlatok fontosságát. Emellett pedig van egy erős önmegerősítő hatásuk is: a különféle bűbájok és ráolvasások révén a cselekvés és a beavatkozás kompetenciájával ruházzák fel azokat a fiatalokat, akik amúgy számos felmérés szerint úgy érzik, hogy a világ egy rendkívül reménytelen hely, ahol semmiféle mozgásterük nincs. 

Egy német nő boszorkánynak öltözveFotó: MATTHIAS BEIN/AFP

A magukat boszorkányként meghatározók visszatérő állítása, hogy e hitvilág visszaadta számukra az irányítás és a közösség érzetét. Két olyan erőt, amit amúgy egyre kevesebben éreznek sajátjuknak a modern társadalmakban. 

A boszorkányság ugyanis alapvetően közösségi vallás, még ha a sokszínűsége miatt persze vannak olyanok, akik magukban élik meg. Becslések szerint csak New Yorkban tízezer gyakorló boszorkány van, a városban több tucat, kifejezetten aktív gyülekezet működik egymástól függetlenül. Van családközpontú boszorkánytemplom épp úgy, mint boszorkányakadémia, és létezik már olyan boszorkánymester is, aki a megtért párokat adja össze. 

A város sok évtizede volt kedvelt terepe a spiritualizmus új útjait keresőknek, de az elmúlt években látványos volt, hogy mennyire sokan fordultak e tanok felé. Ráadásul rengeteg fiatal: egy helyszíni riport szerint úgy özönlenek a húszas éveikben járó fiatalok ezekhez a csoportokhoz, ahogy arra korábban nem volt példa. 

Évszázadok beidegződését törölnék el

A boszorkányság népszerűségének terjedését nem lehet megérteni a hitvilág feminista vonásai nélkül. Míg az újpogány tanok felé nyitnak fiatal férfiak is, a boszorkányság egyértelműen a nők terepe. És a beszámolók és interjúk alapján elsősorban azoké a fiatal nőké, akik úgy érzik, hogy hiába az elmúlt évtized összes pozitív változása, a jelen társadalma még mindig nem biztosít egyenlő elismerést és lehetőségeket a nőknek. 

Ez a felismerés különösen sokszor köszönt vissza az Egyesült Államokban Donald Trump megválasztása után: azután, hogy az amerikai társadalom egy nyíltan szexista, a nőkről sokszor lealacsonyító módon beszélő embert választott meg elnökének, hatalmas tüntetések szerveződtek és számos mozgalom is útjára indult. 

E mozgalmak többsége a hagyományos politikai szerveződések talaján állt, azaz racionális keretek között, politikai eszközökkel dolgoztak. És tevékenységük vélhetően hozzájárult ahhoz, hogy az idei félidős választásokon rekordszámú nőt választottak be az amerikai képviselőházba. De interjúkból tudni azt is, hogy ugyanez a közhangulat nagy lendületet adott a spirituális megoldásokat keresőknek, és sokak számára a boszorkányság kínálta világ jelentett megoldást. 

Amiben semmi meglepő nincs: történelmi példákból is tudni, hogy az okkultizmus és a mágia a történelem során hagyományosan inkább az alávetettek eszköze és reménye volt: ők voltak nyitottak az ősi erők megidézésének lehetőségére, melyektől egyéni vagy kisebb közösségi szinteken reméltek változást. 

De a boszorkány alakjának van még egy vonása, ami vonzóvá teheti a jelenben: a boszorkány a történelem során épp a nők elleni rendszerszintű kirekesztés és üldözés szimbóluma lett. A XVI. században Nyugat-Európán és az Újvilágon végigsöprő morális pánikot és erőszakhullámot, amit boszorkányperekként ismerünk, és melyben eltérő becslések szerint 30-60 ezer embert, többségében nőket végeztek ki boszorkányság vádjával, magyarázták már a különféle vallási felekezetek közötti rivalizálás eredményeként épp úgy, mint a létező társadalmi feszültségek levezetésére kitalált, egy kijelölt bűnbakot alkalmazó módszerként is. 

A norvég boszorkány, Eli Karine Pedersen még a kétezres évek elejénFotó: ARNE HANSSEN/AFP

Napjaink egyik legizgalmasabb feminista gondolkodója, Silvia Federici viszont úgy olvassa a boszorkányperek történetét, mint a korszak hatalmi berendezkedésével szemben kihívást jelentő nők elleni rendszerszintű fellépést, ami aztán elősegítette a bérmunka, és így a kapitalizmus kialakulását is. Ebben az olvasatban a boszorkányperek, miközben valóban alkalmat adtak a lázongó alsóbb osztályok elleni fellépésre, alkalmasak voltak azoknak a nőknek a kiszorítására is, akik addig a közösségeikben különféle gyógyító, segítő, gondozó feladatot láttak el, és olyan tudásokat alkalmaztak, melyeknek nem volt helye a fegyelemre épülő és piacosítható munka világában. A perek ráadásul mélyítették a nők és férfiak közötti különbségeket a közösségeken belül, és e nők meggyilkolásával vagy megfélemlítésével megteremtették a lehetőségét annak is, hogy a női test felügyelete végleg a hatalom ellenőrzése alá kerüljön (ezt, más történetek felől, de nagyon részletesen mutatja be Michel Foucault kései életműve). 

Ennek az időszaknak a tapasztalatai is hozzájárultak ahhoz, hogy a boszorkány a nyugati kultúrában ezután hosszú időn át szitokszóvá vált: a csalárd, rosszban sántikáló, csúnya banya képe lett az, ami gyerekmeséktől a közmondásokon át a mindennapi beszólásokig meghatározó lett, és ennek hatásait a mai napig tapasztalni, a női politikusokat például még mindig kísértik az ilyen támadások

De közben, ezzel párhuzamosan, fokozatosan kezdett el terjedni a már említett pozitív kép is a boszorkányságról: a newage-korszak közepén berobbanó wicca vallás például képes volt arra, hogy a boszorkányságot évszázadokon át kísérő sötét-ördögi narratívából kitörve egy kereszténység előtti, a természet közelségét hirdető, a szabadságra nagy hangsúlyt fektető gondolkodásként mutassa be. 

Jönnek a boszorkányinfluencerek 

A popkultúra pedig hamar rátalált a pozitív boszorkányokban rejlő lehetőségekre: a kilencvenes években jött a Sabrina, a tiniboszorkány és a Bűvölet (jelezve a boszorkánytematika népszerűségét, mind a kettőből készült vagy épp készül újrafeldolgozás), hogy aztán a következő jelentős lökést az okkult boszorkányesztétika számára az internet és a közösségi oldalak hozzák el. 

Ez vezetett ahhoz, hogy a boszorkánysághoz kapcsolódó termékek piaca mára hatalmassá nőtt, nagyon komoly pénzeket megmozgatva. Miközben létezik már külön életmódmagazin modern boszorkányoknak, a legismertebb kézműves netes piacon, az Etsyn tízezrével kapni boszorkánysághoz kötődő termékeket, az Instagramon pedig rengeteg követője van az ismertebb boszorkányinfluencereknek, míg a #witchesofinstagram hashtag alatt több mint kétmillió poszt található.  

E posztok egy jelentős része persze leginkább csak esztétikájában kötődik a boszorkánysághoz: kristályok, gót sminkek, régies horoszkópok, jellegzetes színvilág és misztikus tárgyak és tarotkártyák váltják egymást a fotókon. És mint minden, hirtelen népszerűvé váló, addig csak alternatív körökben terjedő szubkultúránál, itt is hallani olyan hangokat, hogy ezek csak divatboszorkányok, szemben az igazi boszorkányokkal. A megfontoltabb vélemények szerint viszont a boszorkány praktikákba komolyabban belebonyolódó nők többsége is tinédzserként pont a hasonló popkulturális és esztétikai jegyekkel találkozott, és csak utána kezdett el érdeklődni a mélyebb, spirituális tartalmak iránt. 

A boszorkánydivatra természetesen rávetették magukat a nagy márkák is, a Gucci már egész kampányt húzott fel erre a világra, a Sephora pedig idén dobott volna piacra 42 dollárért egy boszorkányok számára kitalált kezdő készletet, de ezt olyan komoly felháborodás fogadta a boszorkányságot valló csoportok részéről, hogy végül elálltak az ötlettől. 

A boszorkány az, aki boszorkánynak érzi magát 

Miután ebben a meglehetősen összetett, társadalmilag, politikailag, kulturálisan és gazdaságilag is keresztül-kasul hálózott térben kéne valahogy megmondani, hogy kik a modern boszorkányok, nem meglepő, hogy ez senkinek nem megy könnyedén. Erre jutott az amerikai fotós, Frances F. Denny is, aki saját családfája megismerése közben döbbent rá, hogy távoli felmenői között a salemi boszorkányper egyik központi bírája, illetve egy pár évtizeddel korábban boszorkánysággal megvádolt nő is megtalálható. 

Ezután kezdett el komolyabban foglalkozni a jelenkori boszorkányokkal, és végül 70 boszorkányként élő amerikai nőről készített portrét. A munka elkészítése közben Denny éppen azt tanulta meg, hogy valójában nincs egyetlen helyes módja, ahogy valaki boszorkány lehet. Az általa megörökített nők között épp úgy szerepelt a wicca vallás magasrangú papnője, mint huszonéves feminista egyetemisták, és ha valami összekötötte ezeket a nőket, akkor az Denny szerint az lehetett, hogy mind tudtak valahogy azonosulni a boszorkányok ádáz, kívülálló, belső erőket megélő karakterével. 

Nagy különbség mutatkozott abban is, hogy az egyes nők mennyire vállalják fel a külvilág előtt, hogy boszorkánynak vallják magukat. Voltak, akik megjelenésükben is felvállalták hitvilágukat, míg mások csak különleges alkalmakkor, esetleg más boszorkányokkal találkozva öltötték magukra a szükséges kiegészítőket, és munkahelyükön kollégáik többsége nem is sejtette, mivel foglalkoznak szabadidejükben. 

„A boszorkány mást jelentett mindenkinek, akit csak fényképeztem, de ha mondanom kéne egyetlen olyan jellemzőt, amit mindenkinél felfedeztem, akkor azt mondanám, hogy a boszorkányság egy belső erőforrás megidézéséről szól. Amit aztán vagy befelé, maguk számára használnak fel, vagy pedig a külvilág, más emberek felé irányítanak. Tapasztalatom szerint a boszorkány egy olyan személy, aki ura önmagának, aki egy kissé vagy akár nagyon tekintélyellenes, és akit érdekel, hogyan lehetne teret adni a személyiségünk homályosabb, társadalmilag kevésbé elfogadott részének.” 

mondta el a CNN-nek Denny, aki szerint a boszorkányság jelenkori népszerűsége magyarázható azzal is, ahogy a fiatal nők megelégelték a patriarchális üzeneteket és politikát, és helyette elkezdtek olyan lehetőségeket keresni, ahol saját maguk teremthetik meg a cselekvéseik terét, ehhez pedig az egyik adódó út az önmegerősítésre és női közösségekre építő spiritualitás lett. 

A hasonló szubkultúrák sok évtizeden át főleg az ellenkultúra területén mozogtak (érdekes adalék, hogy a szexizmus ellen a hatvanas években legradikálisabban fellépő csoportot éppen W.I.T.C.H-nek, azaz Women's International Terrorist Conspiracy from Hellnek hívták), ám a különféle, már említett kulturális és társadalmi változások hatására mára egyre inkább a mainstream részei lettek, ez pedig izgalmas új helyzeteket teremtett. 

A boszorkányság terjedését jelzi az is, hogy megjelentek mára azok a viták, melyek egy évtizede még elképzelhetetlenek lettek volna. Ilyen például, hogy a popkultúrában terjedő boszorkányesztétika rendkívül sok forrásból táplálkozik, évszázados európai gyökerű elemeket épp úgy magába olvaszt, mint más kontinensek boszorkánypraktikáit, ez pedig sokszor sérti azokat a fekete közösségeket, ahol a kereszténységtől a visszatérés őseik joruba vallásához nem egyszerűen esztétikai vagy divatkérdés. 

A Nyugat-Afrikából rabszolgának elhurcolt feketék közül sokan a joruba vallás követői voltak, és sokszor erőszakkal kényszerítették rájuk a kereszténységet. Az utóbbi években pedig egyes amerikai fekete közösségekben elindult egy folyamat, mely során főleg fiatal nők elkezdték otthagyni a túl hierarchikusnak és merevnek megélt kereszténységet, és nyitottak őseik vallása felé, melyben bőven volt hely a boszorkánypraktikák számára is. Az Atlantic nemrég részletesen foglalkozott a baltimore-i közösséggel, ahol sok fiatal nő számára izgalmas élmény volt annak megélése, hogy nagyanyjuk vagy dédnagyanyjuk annak idején még foglalkozott boszorkánysággal, csak ezt titkolni kellett akkor a világ elől, mert büntetés járt érte az Egyesült Államokban. 

És azt is érdemes röviden említeni, hogy míg a nyugati világban valóban egy boszorkánydivat-hullám zajlik most, vannak országok, ahol még mindig az életét kockáztatja az, akit boszorkánysággal vádolnak meg: az ENSZ becslései szerint évente több ezer nőt, köztük nemritkán gyerekeket, illetve idős nőket ölnek meg a világon, mert boszorkánynak tartják őket, és boszorkányperek Afrikától Dél-Amerikán át Indiáig még mindig léteznek. 

Egyre többen lesznek 

Az elmúlt évszázadok során a nyugati társadalmakban az okkult és egyéb alvilági praktikák iránti érdeklődés ciklikusan változott, hol felerősödött, hol pedig erősen háttérbe szorult, és ugyanígy, a XX. században a boszorkányok iránti érdeklődés is hullámzóan alakult, vélhetően nem függetlenül a nők helyzetének éppen aktuális társadalmi megítélésétől, illetve az erre adott mozgalmi válaszoktól. 

De akadnak, akik szerint az internet és a közösségi oldalak teremtette boszorkányközösségek most időtállóbbnak bizonyulhatnak, főleg mert a világban tapasztalt bizonytalanságok és rossz közérzet, illetve a küszöbön álló klímakatasztrófa miatt most nem fog enyhülni az érdeklődés a spirituális válaszok iránt. 

Ezt jelzi a Pew Research Center előrejelzése, mely szerint 2050-re a mostani 2 millióról 6,6 millióra nőhet az olyan amerikaiak száma, akik valamely nem bevett vallás követőinek vallják majd magukat. És a Pew az olyan ismert, de kevéssé elterjedt ősi vallások, mint a zoroasztrizmus és a dzsainizmus mellett ide számolta az újpogány és boszorkány vallások követőit is. 

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.