Idén ősszel jelent meg James Miller politikai filozófus új könyve, melyben a demokráciák történetét és kihívásait veszi végig az ókori görög világtól napjainkig. A könyv önmagában is érdekesnek ígérkezik, hiszen Miller kifejezetten izgalmas szerző, a klasszikus filozófiai és történészi munkái mellett sokat foglalkozott popkultúrával is, a Rolling Stone magazinnak a hatvanas évektől kezdve szerzője volt. 

Most megjelent könyvének viszont az ad számunkra szomorú aktualitást, hogy Miller Magyarország példájával ajánlja kötetét az amerikai olvasóknak. A washingtoni bennfentes híroldal, az Axios készített egy rövid interjút Millerrel, ahol elmondta, hogy a modern demokráciák története leírható egy ívként: míg a francia forradalom idején egy modern elképzelés volt a demokratikus berendezkedés, ma már minden rezsim, így Kína vagy Oroszország is demokráciaként tekint magára. 

Miller tömör interjújában sok minden szóba kerül, például hogy politikailag hatástalan és történelmileg sem pontos, ha egy demokráciában az ellenfeleiket populistának bélyegezve próbálják meg lejáratni, vagy hogy a 2008-as válság hogyan vezetett ahhoz, hogy jelentősen megcsappant a szakértőkben való közbizalom. 

Az amerikai helyzetről beszélgetve Miller felemlegeti a negatív tendenciákat, és hogy valóban van miért aggódni, ugyanakkor szerinte nem szabad feladni a reményt, és nem is ok nélkül való megmaradni Lincoln jellegzetesen amerikai bizakodásánál, hogy különösen a nehéz időkben „a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld színéről”. 

Mire az Axios újságírója rákérdez, hogy akkor még nem tudni, hogy mi lesz az Egyesült Államokban, Miller megerősíti, hogy valóban nem tudni még mi lesz, bár ő azért nem szuperoptimista. És ha valaki törődik a liberális demokráciával, annak harcolnia kell érte. Majd a 

„Még nem vagyunk Magyarország” 

– mondattal fejezi be az interjúját bármiféle kifejtés vagy érvelés nélkül. 

Amit egyfelől persze biztos lehet majd úgy is interpretálni, hogy Miller csak alaptalanul vádaskodott és még kifejteni sem tudta, mire gondol. De létezik egy másik olvasat is: eszerint a világ másik felén megjelenő, egy hazánkat amúgy egyáltalán nem érintő interjúban a demokratikus intézményrendszerek elsorvasztásáról és kiszorításáról beszélve úgy lehet bedobni példaként Magyarországot, hogy az újságíró és az interjú alanya is tudja, 

az olvasóknak nem lesz szüksége további magyarázatokra, hogy pontosan értsék, miről van szó.