Az EU kutatási projektjének részeként kapott 1,5 millió eurós kutatási keretet az Universitat Autonoma de Barcelona kutatója, Carme Font Paz, hogy a következő öt évben egy apró csapat élén feltárják azoknak az európai nőknek a hátrahagyott írásos munkáit, akik a korai modernitás évszázadaiban alkottak, de műveikre nemük miatt sosem hárult érdemi figyelem.

Font és csapata 1500 és 1780 között alkotó nők nyomába ered majd, rengeteg könyvtárat, levéltárat és archívumot terveznek átnézni, és a fő cél nem féltetetlen az, hogy eddig ismeretlen alkotókra bukkanjanak, hanem hogy inkább méltó gondozzák azoknak a nőknek a hagyatékát, akik saját korukban nem érvényesülhettek, és akik regények helyett csupán naplókban és levelekben bontakoztathatták ki tehetségüket.

Font különösen kíváncsi az olyan nők munkáira, akik nem részesültek formális oktatásban, mégis olyan írásművek maradtak fenn utánuk, melyek a jelenkor olvasói számára is izgalmas betekintést nyújthatnak a korábbi évszázadok mindennapjaiba. Az eddig feltárt szövegek része így az évszázadokkal ezelőtt élt nők életének hétköznapi dolgairól mutat be részleteket, például hogyan zajlott a házasságuk, milyen viszonyoknak és sokszor akár bántalmazásoknak voltak kitéve. De az ilyen naplószerű részeken túl bőven vannak olyan szöveghelyek, ahol általánosabb, tudománnyal és politikával kapcsolatos kérdéseket tárgyaltak ki.

A Nők Láthatatlan Tintája névre keresztelt kutatási program jövőre indul, a kutatók éveken át fogják látogatni Európa városait, ahol elfelejtett szöveghelyek felbukkanására van esély.

Font azt várja az újabb szövegek felfedésétől, hogy meg tudják általa kérdőjelezni azt a meggyőződést, hogy a nők a kora modernitás időszakában csak csendes, passzív szemlélői voltak a férfiak által formált világnak. Az angol irodalommal foglalkozó kutató szerint a női alkotók elismerésének hiánya a nemükből fakad, illetve azokból a tényekből, hogy többségük nem részesülhetett olyan oktatásban, mint a férfiak.

Így ami ismertté is vált női írás a korszakból, azt sokan úgy tekintették, mint a férfiak által leírtak másolását. Ráadásul mivel a nők nem részesülhettek rendes oktatásban, sokszor nem a korszak bevett nyelvén és formavilágán fejezték ki magukat, ezért írásaikat könnyen ítélték meg naplószerűnek, így is marginalizálva őket, szemben mondjuk az esszék szigorú szabályait ismerő és követő férfiak műveivel.

Font az elmúlt években számos kifejezetten erős filozófiai és vallásos művet ismert meg, melyeket nők írtak, de melyekre nem jutott sosem a megérdemelt figyelemből. Nem most kezdett el foglalkozni ezzel a témával, korábban részletesen feltárta már például Margaret Cavendish (1623 – 1673) munkásságát, aki egyszerre volt filozófus és költő, és aki Thomas Hobbes és René Descartes ismerőse volt, és az egyik első sci-fi mű megalkotója lehetett, és akinek nevét mégis nagyon kevesen ismerték meg a rákövetkező évszázadokban. (Quartz, Guardian)