A Guardian pár hónapja indította el a globális populizmusról szóló sorozatát, ennek legújabb része egy 20 perces videó, amiben az egyik videós újságírójuk, a magyar származású John Domokos és édesapja autóznak Magyarországon és vitatkoznak a közéletről.

John édesapja még a kommunizmus alatt disszidált Angliába, John már ott született és nőtt fel. Apja 2009-ben, miután nyugdíjba ment, visszaköltözött Magyarországra, és Orbán Viktor lelkes támogatója lett, ez pedig rendszeres súrlódást okoz apa és fia között.

John hazautazik Magyarországra, hogy apjával együtt megnézzék Budapestet és körbejáják a papa gyerekkorának helyszíneit, a cél pedig valami olyasmi, hogy az utazás közben jobban megértésék egymás politikai pozíciót.

Ebben az értelembe a film felemás lett.

Egyrészt Budapesten, a hajléktalanok mellett tüntető aktivisták láttán John édesapja kicsit mintha megengedőbb lenne, lehet, hogy mégsem mindenki idegen érdekeket szolgáló ügynök, aki kritizálja Orbán politikáját, hanem csak emberek, akik aggódnak hajléktalan honfitársaikért. Egy idő után John is mintha jobban értené, hogy a bevándorlókkal szembeni félelm nem egy üres póz, hanem édesapja, és nagyon sokan mások őszintén tartanak a migrációtól és annak következményeitől. Ezek a videó erősebb pillanatai.

Ehhez képest egy csomó érdemi kérdést nem hogy feloldani nem sikerül, hanem - legalábbis a kamera előtt - szó sem esik róluk. Például a magyar kormányzati gyűlöletkampányokról, vagy egyáltalán a NER (és a hasonló populista rendszerek) egyik alaptéziséről, mi szerint a közéleti ügyekbe csak és kizárólag professzionális politikusoknak (azon belül is leginkább a kormánypárti politikusoknak) lehet jogos beleszólása, és ha bármilyen más társadalmi csoport vagy szervezet véleményt mond a közügyekről, vagy befolyásolni igyekszik azok menetét, akkor az valamilyen titkos, külső érdekből folytatott, maliciózus támadás az állam ellen.

A másik oldalon arról sem hangzik el semmi, hogy miért volna önmagában vállalhatatlan dolog elutasítani a migrációt, vagy tartani annak kockázataitól, vagy hogy milyen jó megoldások vannak az Európába érkező emberek integrációjára, és egyáltalán, biztos-e, hogy a globalizált világ ugyanolyan előnyöket biztosít egy Angliában élő videós újságírónak mint egy alföldi kistelepülés közmunkásainak.