A legnagyobb anyagi elismeréssel járó ausztrál irodalmi díj a Victorian Premier's Literary Award, amelyet Victoria állam miniszterelnöke alapított és az állami könyvtár adományoz. A hat kategória győztesei 25.000 ausztrál dollárt, a fődíj nyertese pedig ezen felül még 100 ezret, vagyis összesen mintegy 25 millió forintot kap kézhez. Már, aki kézhez kapja.

Behrouz Boochani ugyanis hiába nyerte meg a non-fiction kategóriát és a fődíjat is, az átadón nem vehetett részt, Ausztrália ugyanis egy csendes-óceáni szigetre deportálta és nem engedi be az országba.

Az Iránban élő kurd újságíró szerkesztőségét megszállta a keményvonalas Forradalmi Gárda, és több kollégáját letartóztatták. Többek között ez vitte rá, hogy megpróbáljon Ausztráliába menekülni. Hajón próbálkozott, elfogták, majd számtalan sorstársához hasonlóan Manus szigetére vitték, ahol az embertelenségéről híres ausztrál táborok egyikébe zárták.

Boochani korábban azt mesélte a Guardiannek, amelynek idővel szerzője is lett, hogy a saját biztonsága érdekében kezdett el tudósítani a táborból. Mivel elmondása szerint az őrök rendszeresen megtámadták és kirabolták őket, ezért úgy gondolta, hogy a nyilvánosság talán menedéket jelenthet. Mivel internetet nem használhatott, ezért sms-ben küldözgette híradásait, amelyekből később összeállt a könyve, a No Friend But the Mountains. A tábori életről egy holland-iráni rendezővel közösen dokumentumfilmet is forgatott.

Amikor a Guardian arról kérdezte, milyen érzés, hogy az őt táborba záró Ausztrália egyik államától kap díjat, azt válaszolta, hogy „ellentmondásos”. „Tényleg nem tudom, mit mondjak. Nyilvánvalóan nem azért írtam a könyvet, hogy bármilyen díjat elnyerjek. A fő célom az volt, hogy Ausztráliában és az egész világon alaposan megértsék, hogyan kínzott ez a rendszer ártatlan embereket Manus és Nauru szigetén hat éven keresztül. Azt remélem, hogy ez a díj ráirányítja erre a figyelmet, és segít változást elérni, véget vetni ennek a barbár eljárásnak.”  

Az ország, ahol a fehér többség által legyilkolt őslakosok maradékán kívül mindenki bevándorló, 2013-ban hirdette meg a „zéró tolerancia” elvét a menekülthajókkal szemben. Ez azt jelenti, hogy egyetlen hajót sem engednek kikötni Ausztráliában, hanem megállítják őket, az embereket pedig külső menekülttáborokba viszik, főképp csendes-óceáni szigetekre. A menekültek így nem jogosultak menedékjogot kérvényezni Ausztráliában, hiszen nem érték el az országot. A táborokat - amelyekről itt írtunk részletesen - sokan nyílt börtönöknek nevezik, az ottaniak között magas a depressziós és öngyilkosságot megkísérlő emberek száma. Az ENSZ szerint ráadásul ezeknek a táboroknak a fenntartása, illetve a hajók visszafordítása rengeteg pénzébe kerül az ausztrál adófizetőknek.

A manusi tábort végül bezárták, de többszáz ember a szigeten rekedt, köztük  Boochani, aki úti okmányok nélkül nem mehet sehová. Az író életéből közben már előadás is készül, amelyet márciusban mutatnak be a tekintélyes Adelaide Festivalon.