Egy 16 éves koszovói lány azért fordult a rendőrséghez, mert állítása szerint megerőszakolta az egyik tanára. Az őt meghallgató rendőr azonban segítségnyújtás helyett szintén megerőszakolta, majd amikor kiderült, hogy gyereket vár tőle, abortuszra kényszerítette. A férfit február 5-én letartóztatták, a sztori nyilvánosságra került, és ezzel egy nagyon régi, agyonhallgatott probléma került felszínre. Koszovóban a hasonló helyzetbe került nők inkább eltitkolják, mi történt velük, mert a hatóságok nem segítenek, és saját környezetükben is csak megvetésre számíthatnak. Múlt csütörtökön több száz ember vonult az utcára Koszovó fővárosában, Pristinában, mert úgy gondolják, sem a mostani, sem más hasonló esetekben nem tesznek semmit a hatóságok. Az aktivisták azt is követelték, fordítsanak nagyobb figyelmet a rendőrök oktatására és érzékenyítésére.

Koszovóban a nők nagy része nem ment volna a rendőrségre a lány helyében. Az ország patriarchális társadalmában az az elvárás, hogy a nő inkább hallgasson az erőszakról, máskülönben megvetés lesz az osztályrésze. Pedig amikor nemi erőszakot elszenvedett nőkről beszélünk, az Koszovóban rengeteg embert jelent. A koszovói háború idején, 1998 és 1999 között a hadviselés része volt a szexuális erőszak, amit nemcsak a szerb és a jugoszláv hadsereg katonái, de nem ritkán a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) tagjai követtek el. És míg a koszovóiak arra nagyon ügyeltek, hogy a háború halálos áldozataira és az eltűntekre név szerint emlékezzenek, a tömeges nemi erőszakról inkább hallgatnának. 

Tavaly kisebb áttörés történt, azok a férfiak és nők, akik a háború idején váltak szexuális erőszak áldozataivá, 2018 februárjától havi 230 eurós (valamivel több mint 70 ezer forint) járadékra jelentkezhettek. 230 euró sok pénz arrafelé, a nők átlagkeresetének 90 százaléka. Bár ez fontos lépés volt, az idén február 8-án közzétett jelentés szerint a kérelmek kétharmadát még el sem bírálták. Tavaly 900-an jelentkeztek, 190 kérelmet elfogadtak, 100-at elutasítottak, a többi jelentkezőnek viszont még várnia kell a döntésre. Becslések szerint a háború idején 20 ezer nőt és férfit erőszakoltak meg Koszovóban. Az áldozatoknak az ügyintézésben segítő nőjogi szervezet, a Medica Gjakova igazgatója azt mondta, rettenetes, hogy ilyen lassan halad a dolog. Mirlinda Sada szerint a kérelmeket elbíráló bizottság munkája nem elég transzparens, nincsenek nyilvánosan elérhető statisztikák a jelentkezésekről és a bizottság nem indokolja meg az elutasító döntéseket. Túl azon, hogy ez a várakozás az áldozatok számára nagyon megterhelő, azért is fontos lenne, hogy felgyorsítsák a folyamatot, mert az ajánlat csak öt évig, 2023 elejéig él, ezután már nem fogadnak el jelentkezéseket.

Persze az anyagi kárpótlás szándéka csak egy része a trauma feldolgozásának. Az áldozatokat segítő aktivisták számára már az is kihívást jelent, hogy egyáltalán meg tudják közelíteni őket. A Guardian tavalyi cikkéből kiderül, a stigma miatt, amit a nemi erőszak jelent, a segítők általában egészségügyi vagy hasonló szolgáltatás ürügyén keresik fel az áldozatokat. Sokan még a járadékért sem mernek jelentkezni, mert bár elvileg titkos az ügymenet, az emberek pletykálnak, és a kis falvakban élő nők nem merik megkockáztatni, hogy kiderüljön a titkuk. A háború után sok nőt a férjük is elhagyta, miután kiderült, hogy a katonák mit tettek velük. A közéletben az aktivisták hangosan követelik, hogy a kormány tegyen végre lépéseket az ügyben, az érintettekkel azonban titokban veszik fel a kapcsolatot. Őket arra biztatják, álljanak elő történetükkel, ne titkolózzanak tovább. A cél az lenne, hogy végre ki legyen mondva, nem az ő hibájuk, ami történt.

A Guardian hat olyan áldozattal beszélt, akik jelentkeztek a járadékért, közülük csak hárman kapták meg. Egyikük, egy 57 éves, klinai nő, akit csak HH néven említenek, azt mondta, neki megengedte a férje, hogy beadja a kérelmet. HH-nak az akkor 13 és 15 éves lányait is megerőszakolták, a nagyobbik lány férje azonban megtiltotta neki, hogy jelentkezzen a járadékért. A 63 éves Hanát saját fia azzal fenyegette, ha elmondja, mi történt vele, megöli magát. Az ország egyik legelmaradottabb vidékén, Drenas megyében indítottak egy programot az áldozatoknak: a nők kézműves és varrótanfolyamon vehetnek részt, hogy legalább valamennyi saját jövedelmük legyen, ami hozzásegítheti őket a pénzügyi függetlenséghez. Ugyanitt, ebben a megyében, egy hegyvidéki faluban erőszakolta meg tanára a 16 éves lányt, akinek ügye most ismét ráirányította a figyelmet a problémára.

A hasonló esetek száma folyamatosan emelkedik az országban, és most, hogy ez az ügy kipattant, elkezdtek végre foglalkozni vele. A Balkan Insight-nak arról beszélt egy Németországban élő, koszovói blogger, hogy a napokban több mint 2000 üzenetet kapott Instagramon, melyekben koszovói nőkön elkövetett erőszakról számolnak be. „Sajnos az esetek többségében vérfertőzésről van szó” - mondta Fatjona Krasniqi a lapnak. Az egyik történet, amit megosztott a Balkan Insight-tal, különösen riasztó: egy fiatal lány öngyilkosságot követett el, miután többször is megerőszakolta a nagybátyja. Az erőszakot azért nem jelentette a család a rendőrségen, mert nem akarták, hogy a szégyenletesnek tartott bűntényről környezetük tudomást szerezzen. 

Bár 2018-ban 58 olyan bejelentés érkezett a koszovói rendőrséghez, melyek szerint 16 év alatti személy vált szexuális erőszak áldozatává, csak 25 esetben lett belőle vádemelés. Szexuális zaklatás miatt 43 feljelentést tettek, ezek közül csak nyolc jutott el a bíróságig.