Három év börtönre ítélték Mengyi Roland volt fideszes országgyűlési képviselőt korrupció miatt

Három év szabadságvesztésre ítélte első fokon a Fővárosi Törvényszék Mengyi Roland volt fideszes országgyűlési képviselőt, akit 

  • költségvetési csalás kísérletével
  • és befolyással üzérkedéssel

azaz klasszikus korrupciós bűncselekményekkel vádoltak. Ő volt az ügy hatodrendű vádlottja, és társait is kivétel nélkül elítélte a bíróság. Mengyit hat évre eltiltották a közügyektől és 4 millió forint pénzbüntetést is kapott.

A vád szerint Mengyi 2015-ben pénzért vállalta, hogy megbundáz egy 500 millió forintos európai uniós, szociális szövetkezetek támogatására kiírt pályázatot, amin aztán az őt lefizető két vállalkozónak kellett volna nyernie. Mengyi 5 + 5 millió forint kenőpénzt, vagy ahogy mondta, "alkotmányos költséget" kért a dologért, aztán később az is felmerült, hogy az elnyert összeg felét kéne eljuttatni hozzá.

Mengyi azért kapta a Voldemort becenevet, mert a vallomások szerint a vállalkozók tudtára adták, hogy az ő nevét semmilyen körülmények között nem szabad kimondani, így ők elkezdték a fideszes országgyűlési képviselőt a Harry Potter sorozat tiltott nevű főgonosza után Voldemort nagyúrnak nevezni.

A korrupciós tervekbe közben súlyos hiba csúszott: a vállalkozók nem nyerték meg a pályázatot, és az egész csapatot lehallgatták az adónyomozók.

A végső krach azon a ponton jött el, amikor a pályázat bebukása után a vállalkozók visszakövetelték a már kifizetett 5 millió forintot, azért az őket és Mengyit is jól ismerő közvetítő, K. Péter Mengyihez fordult, aki oda is adta neki a pénzt, annak átadásnál viszont lecsaptak az adóhivatal nyomozói.

Mengyiék az eljárásban lényegében azzal érveltek, hogy félreértések sorozatának áldozatai. Konkrétan:

  • Mengyi nem tudott semmiről, nem kért pénzt senkitől, a végén pedig csak baráti kölcsönként adott 5 millió K. Péternek, annak semmi köze sem volt a pályázathoz;
  • a közvetítő K. Péter teljesen saját szakállára dolgozott, a közvetítőként végzett munkájáért kért pénzt a vállalkozóktól, de ő találta ki, hogy döntéshozókat keresne meg a pályázat miatt, ilyesmi valójában nem történt;
  • amikor a pályázati összeg felének viaszcsorgatásáról volt szó, azt teljesen félreértették a vállalkozók (és a hatóságok) ott ugyanis csak azt akarták elmagyarázni az indulóknak, hogy az elnyert összegből alvállalkozókat kell felvenniük, és a pénz egy részét nekik kell továbbadniuk, de csak azért, hogy megfelelően teljesüljön a pályázati cél;
  • Mengyi országgyűlési képviselőként esetleg csak azért lobbizott a pályázat körül, hogy helyi cégeket vonjanak be a megvalósításába;
  • amikor pedig a pályázatíró arról beszélt, hogy belső vizsgálat miatt bukott meg az egész projekt, és az adóhivatal is szaglászni kezdett az ügyben, akkor valójában csak nagyon szégyellte, hogy elrontották a pályázatot, ezért talált ki ilyesmiket.

Ezt a védekezést a bíróság nem fogadta el. Az "alkotmányos költség" (kenőpénz) elvétele és visszaadása szempontjából a bíróság elfogadta a vádiratot, azaz nem hitték el, hogy K. Péter közvetítő saját szakállára kért közvetítői munkadíjat és később Mengyi pedig mindentől teljesen függetlenül 5 millió forintos baráti kölcsönt adott neki.

A bíró az ítélethirdetésen így foglalta össze a vállalkozók beismerő vallomásait:

  1. Úgy tudták, hogy rájuk van kiírva a pályázat
  2. Azzal számoltak, hogy az elnyert összegnek csak 10 százalékát kaphatták volna meg,
  3. mert annak 90 százalékát vissza kellett volna juttatni.
  4. Érdemben nem valósították volna meg a pályázatban tett vállalásokat, csak maguknak akartak pénzt szerezni
  5. tisztában voltak vele, hogy bűncselekményt követnek el.

A pénz visszaosztása és eltüntetése a gyakorlatban úgy nézett volna ki, hogy a projektbe mindenféle alvállalkozót vonnak be, aki érdemi munkavégzés nélkül számlákat állítanak ki. Ezeket a beszámlázó cégeket a vallomások szerint a fideszes országgyűlési képviselő Mengyi, és a pályázatíró B. Szilvia jelölték volna ki. A vállalkozók ugyan kevesellték a nekik jutó részt, és háborogtak, hogy 90 százalékot vissza kell osztaniuk, de lényegében azt mondták nekik, hogy ennyit kapnak, és kész. A bíró azt adott hitelt a beismerő vallomásoknak, mert azokban a vádlottak saját magukra is terhelő dolgokat mondtak.

A bíró arról is beszélt, hogy a lehallgatási jegyzőkönyvekben hallható, amint a vádlottak arról beszélgetnek, hogy milyen büntetésre számíthatnak, ha lebuknak. S Szerinte

nehezen állítható, hogy nem történt bűncselekmény, ha az elkövetők is erről beszélnek az elkövetés alatt.

A bíró szerint a vállalkozók végül azért mentek bele a 90-10 arányú visszaosztásos alkuba, mert hosszú távon 5-8 milliárd forintot reméltek, és kvázi belépőnek tekintették az első pályázati pénzt.

Bár a vádlottak az eljárásban érveltek azzal, hogy hatósági befolyásra mondtak terhelő dolgokat Mengyiről, de a bíróság szerint ilyen befolyásolás nem történt.

A bíróság szerint nem volt életszerű Mengyiék védekezése azzal kapcsolatban, hogy a vállalkozók csak félreértésből hitték azt, hogy vissza kell osztaniuk a pályázati pénz nagy részét.

Az ítélet szerin a vádlottak nagykorúak, szellemi képességük teljes birtokában vannak, ezért nem képzelhető el róluk, hogy egy százmilliós nagyságrendű üzletet félreértsenek. A vállalkozóknak számtalan találkozója volt Mengyiékkel, ezek során biztosan felmerült volna, ha csak félreértésről van szó. A lehallgatott telefonbeszélgetésekben végig egyértelműen pénzvisszaosztásról beszéltek. Kizárható, hogy egyszerre ugyanúgy értésék félre ugyanazt.

A lehallgatott telefonbeszélgetések alatt a pályázatíró folyamatosan arról beszélt, hogy a saját embereit kell betenni a projektbe. Bizonyos pénzösszegekről úgy beszéltek, hogy azokat "tanulmányokkal lehet megfogni". A bírós szerint ezeket nem lehet másként értelmezni, mint visszaosztás.

Az ítélet szerint pályázatírók arról beszéltek, hogy a pénzt olyan helyre csatornáznák be, ahol könnyen hozzá tudnak férni. Azt is mondták, hogy a megvalósítást nem engedhetik ki a kezükből. A bíró szerint ezek a vallomások is alkalmasak az ártatlanság vélelmének megbontására.

Mengyi végig tagadta a bűnösségét, de a többi vádlott egymás között beszélt az ő szerepéről, amit a hatóságok lehallgattak.

Olyasmiket mondta róla, hogy

  • Voldemort azt mondta nekik a pályázati összegről: ez a pénz a miénk.
  • Roland meg fogja majd pontosan mondani, hogy nekik ebből mennyi pénz jut, és mennyit utalnak vissza neki.
  • Arról is beszéltek, hogy ha nem tudnak prezentálni Roland felé, akkor a továbbiakban nem tudnak hozzájutni olyan pénzekhez, amik ennek a többszöröse.
  • Ha lebukna bűncselekmény miatt, akkor Roland mosni fogja a kezeit, nem menti ki őket. 
  • Hogy a közvetítő beszélt Voldemorttal, aki mondta a matekot, vagyis, hogy hogyan részesülnek az visszaosztás során. 

A bíróság nem tudott olyan körülmény találni, ami megmagyarázta volna, hogy miért vallottak volna Mengyire, ha nem lett volna rá okuk. Az ítélethirdetésen arról is szó esett, hogy bár az eljárás közben a közvetítőként tevékenykedő férfi megváltoztatta a vallomását, hogy Mengyi felelősségét csökkentse, a bíróság ezt nem fogadta el. Különösen, hogy a korábbi vallomása egybehangzott a többi vádlottéval, így az aligha lehetett kitaláció.

A bíróság szerint K. Péter Mengyit akarta menteni, amikor az eljárás közben egyszer csak azzal jött elő, hogy hozzá már a kecskeméti börtönben jutott el, hogy Mengyire kellene terhelő vallomást tennie. A bíróság szerint ennek a történetnek az volt a célja, hogy Mengyi Rolandot kimentse az ügyből.

A bíróság nem talált arra okot, hogy a vállalkozók és más közreműködők miért vallanának Mengyire hamisan, különösen, hogy nekik ettől semmivel sem lett jobb vagy könnyebb a helyzetük.

A bíróság szerint minden kétséget kizáróan megállapítható Mengyi bűnössége a befolyással üzérkedésben, amit társtettesként követett el. Az ítélet szerint Mengyi inkább irányító volt, a közvetítőként működő K. Péter pedig bűnsegéd.

Mengyi a tárgyalás szünetében óriási félreértésnek nevezet az ügyet, és azt mondta, hogy fellebbeznek az ítélet ellen. Szerinte abszurd, hogy neki kell bizonyítania az ártatlanságát.

Az ügyészség minden vádlott esetében súlyosításért fellebbez az ítélet ellen.