A magyar motorszerelő gépjármű-technikusi végzettsége az osztrákoknak jó volt, itthon viszont OKJ-s motorszerelő tanfolyamra akarták küldeni

Szombaton mutattuk be B. Tamás esetét, aki targoncásként tért volna haza Ausztriából Magyarországra, de az állami bürokrácia abszurd követelményeket támasztott: ha itthon él, nem vezethet targoncát az Opelnél, mert a vizsgáit nem hajlandók honosítani, de ha Ausztriában lenne a lakcíme, már semmi akadálya nem lenne, hogy a multinál dolgozzon.

Egy olvasónk, M. Gábor a cikk után emailt írt, hogy elmondja, neki milyenek voltak a tapasztalatai a magyar bürokráciával, és hogy azzal szemben hogyan kezelték őt Ausztriában. Itt a teljes levél:

„M. Gábor vagyok, 7 éve élek családommal Ausztriában. A történethez mindenképpen el kell mondanom, nem felvágásképpen, hogy van egy-két végzettségem, amiben éveket dolgoztam odahaza (is). Értem ez alatt főiskolai tanári, egyetemi közgazdász és egy középfokú 1994-es gépjárműtechnikai technikus képesítést – 4+2 év képzés, ami érettségit, szakképesítést és technikusi fokozatot jelent. Ezzel lesz alább dolgunk.

Na mármost az élet, a teremtő erő, az idő, a hely úgy hozta, hogy sok éves odahazai tanári és gazdaságis tapasztalat után, már nem fiatalon, családommal kiköltözünk Ausztriába, és nem mást, mint első tanult szakmámat – azon belül is nagy szenvedélyemet a motorkerékpárokat – választottam, mint mindennapi kenyeret, szakmát.

A kezdeti »hirtelen új életet kezdtünk és hol kapunk levegőt« effektus után már 5 éve régi-új szakmámat űzhetem nagy örömömre, olyan »semmitmondó« márkák és annak képviselő cégeinél, mint a Harley Davidson, BMW és az Indian. Ahogy egyre jobban belejöttem/tünk itteni új életünkbe, gondoltam hivatalosan is honosítom végzettségeimet/ünket ahhoz, hogy továbbképzéseken, kiküldetéseken vehessek részt és nem utolsósorban, ha véletlenül vállalkozni szeretnék, mesterfokozatot is tehessek. Ehhez az Osztrák Oktatási és Kutatási Minisztérium illetékes osztályánál kellett eljárnom. A folyamat 100 százalékig online módon normál hivatali ügyintézés következményeként hiánypótlásokkal együtt 1 hónap alatt lezajlott. Mindennemű komplikáció nélkül Ausztriában, gépjármű-technikai technikus képesítésem egyenértékűsítéséről motorkerékpár szakirányú súlyponttal (szó szerint: KFZ-Techniker mit Schwerpunkt Motorradtechnik) egy hivatalos dokumentumot kaptam.

Hogy a mostani »magyar ugar« szindrómához eljussunk, Széchenyit idézve, a »Nyelvében él a nemzet» szállóigét magamra nézve úgy mondanám, hogy »anyanyelvén a legjobban él az ember«, illetve megérteti magát. Mert akármennyire beszél valaki jól egy/több idegen nyelvet, mély szellemi, szakmai szintet legjobban anyanyelvén tud reprezentálni (főleg az én koromban).

Így naivan kérdéseimmel és dokumentumaimmal, hogy motorszerelői mestervizsgát szeretnék tenni, felkerestem a Magyar Iparkamarát, hogy a MAGYAR 1992-es gépjármű-technikai szerelő, 1994-es gépjármű-technikai technikus és Ausztriában is elismert okmányaimmal, többéves gyakorlattal legyenek szívesek adjanak tájékoztatást, mit kell tennem, hogy Magyarországon mestervizsgázhassak, amit majd annak rendje és módja szerint honosítok egy másik EU-s országban.

És megjött a válasz!

Mivel végzettségem megszerzésének idején Magyarországon nem volt külön megnevezett motorkerékpár-szerelői oktatás, (amit természetesen elméletben és gyakorlatban is oktattak, majd számonkértek – ezért is volt többek között 6 éves képzés), így került a motorszerelői, autószerelői megnevezés helyett a bizonyítványomba gépjármű-technikai, gépjármű-szerelői megnevezés. Majd közölte az illetékes »kartárs/nő«, hogy ezen dokumentumok nem ismerhetők el Magyarországon motorkerékpár-szerelőként (amit Ausztriában elismertek), mert ugyebár a gépjármű-technikai és gépjármű-szerelői megnevezés »nem« fedi az ő általa megjelölt háromnegyed éves OKJ-s motorszerelő tanfolyamot, ami a jogszabályban szerepel. És nem mellesleg meg kell jegyeznem, hogy ez a végeredmény egy hosszas levelezés következménye, amelyből dőlt az arogáns hangnem, a szakmai inkompetencia, az egymásnak ellentmondó érvek-ellenérvek, a mit akar ez a »Soros«-bérenc…stb.-érzés. Ugye egyáltalán nem lehúzás és palinak nézés sejlik a háttérben?

Konklúzióként csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy – Tamás esetén túl – szerelmes Magyarországon már eljutottunk arra a szintre is, hogy valaki otthon szerez képesítést, majd ebben dolgozik, elismerik egy másik EU-s »minimum ugyanolyan fejlett vagy fejlettebb« országban, majd amikor a szerencsétlen 45 év körüli ember még tenni akar valamit, nem mellesleg befizetni és vizsgázni, akkor azt mondja a rendszer, hogy: állj meg vándor! Előbb befizet, tanfolyam, majd újra befizet, vizsga, és aztán újra »elismert« szerelő leszel fejlett Magyarországban.

Mondjuk Tamás élethelyzetével ellentétben – amit nem negatívként szeretnék értékelni – mi az »egyelőre maradunk« pozícióra rendezkedtünk be.”

Rendőr igazoltat használt motorok között az Ecseri piacon 1982-ben.Illusztráció: Magyar Rendőr/Fortepan