Az agyvelőre mért ökölcsapás és az összellenzéki Ki mit tud

A fideszes választási törvény miatt a kormányt csak együtt győzheti le a teljes ellenzék. Az ellenzék azonban teljesen eltérő pártokból áll, a poszt-zsidó- és cigányfaló nacionalistáktól a Fidesznek mindig hasznosat lépő antikapitalista zöldeken, a Fidesznek gyakran hasznosat lépő szocialistákon és a fiatal urbánus liberálisokon át az örök gyurcsányistákig terjedő skálán. Hogy tudnak ezek a nagyon különböző pártok úgy fellépni, hogy az legalább kicsit hitelesnek tűnjön? És elhitesse az Orbánnal elégedetlen választókkal, hogy az egész felállás abszurditása ellenére érdemes - de legalábbis nem vállalhatatlanul ciki - a posztgárdás-balos-liberális-zöld-civil koalícióra szavazniuk?

Ezekre a kérdésekre sokadjára próbált válaszolni az ellenzék a március 15-i közös tüntetésével. 

A “hogyan lehet lenyelhetővé és hitelessé tenni ennyire eltérő pártok összefogását” kérdésre a szervezők ezúttal a következő választ adták:

Egy, az agyvelőre mért hatalmas ökölcsapással felérő, a közönséget totál elzsibbasztó, az eggyel ezelőtti állampárti rendszerben megszokott iskolai ünnepségeket imitáló első felvonás után megrendezett összellenzéki Ki mit tuddal.

A megjelent több ezer választó tehát kapott először egy bizarr iskolai ünnepséget, civil felszólalók előadásában, utána pedig egy tehetségkutató vetélkedőt főállású ellenzéki politikusoktól. Lehet ezen nevetni, de legalább újdonságokkal próbálkoztak. Mármint klasszikus szórakoztató produkciók újszerű elegyítésével. Az eredmény ráadásul nem is lett annyira siralmas, mint ahogy a felvezetés alapján esetleg gondolhatnád. Pedig nem úgy indult. Lássuk, hogy miért és hogyan!

A tömeg rosszat sejtve gyülekezett az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, mert a 19 meghirdetett fellépő nem kecsegtetett semmi jóval. Mármint a mennyiségük miatt. A nézők a borús jóslatokra rácáfolva viszont nem is voltak annyira kevesen, az eső sem esett, az általános hangulat az elején mégis leginkább a "gondterhelt" jelzővel volt leírható. De nem az enyém, hiszen a színpad felé hatolva tanúja lehettem, amint egy idős rajongó a "Jó napot kívánok, Gyula bácsi!" kiáltással köszönti a nála egy húszassal fiatalabbnak kinéző Molnár Gyula volt MSZP-elnököt.

Fotó: botost/444.hu

Aztán elkezdődött a műsor. Ami úgy indult, mintha valaki egyszerre akarta volna parodizálni Orbán Viktor ellenzékét és a kései Kádár-kor iskolai ünnepségeit.

A hopmester, Vicsek Ferenc felvezetése után először ugyanis klasszikus Petőfi-szavalat, majd Deák Dániel egyetemi tanár-aktivista következett, hogy tökéletesen eltalált hangulati indításként nyitásként arról értekezzen, miért bukott el a 48-as forradalom. Majd, remekül adva a kedves, népszerű, de a jeles alkalmakkor unalmas előadásokat tartó magyartanárt, szóba hozza Kemény Zsigmond tépelődéseit és mindenkit sokkolva leszögezze, hogy "Kölcseyhez kötődik talán legismertebb költeményünk". A közönséget egy pillanat alatt sikerült visszavinnie általános felső tagozatig, ezért mindenki beszélgetni kezdett a míves, de az adott kontextusban nem különösebben lázba hozó előadás alatt, pont mint annak idején a tornateremben.

"A fiatalok imádják"

- vezette fel Vicsek a következő fellépőt, Molnár Péter szlemmert. A slam poetry meglepő választás volt egy kifejezetten a minél szélesebb tömegek megfogására megrendezett tüntetésen. Kicsit olyan műfaj ez ugyanis, mint a műlegyes horgászat: irtó jó lehet csinálni, de ha nem vagy benne, akkor a művelőit leginkább vicces sültbolondoknak nézed, pedig nem viselnek hónaljig érő guminadrághoz húzott sokzsebes fotósmellényt és széles karimájú kalapot. 

Molnár tökéletesen megtalálta a saját szerepét ezen a fura iskolai ünnepségen: ő lett az a szuperszenvedélyes versmondó fiú, aki olyan hévvel adja elő az Akasszátok fel a királyokat-ot, a suttogástól a bömbölésig terjedő audioskálán játszva, hogy az egész iskola az anyja által kipucolt cipője orrát bámulja feszengve, míg mindenki megkönnyebbülésére abba nem hagyja. Az előadás csúcsa az volt, amikor Molnár sosem hallott leleménnyel nem az MSZP-t, hanem a Fideszt nevezte utódpártnak, majd egzaltált hangon tízszer egymás után elüvöltötte, hogy

UTÓDPÁRT.

Én a fárasztó ismétléses poénok legnagyobb hazai rajongója vagyok, de ezen a ponton én is meginogtam.

A PDSZ-es Nagy Erzsébet hozta az ünnepségbe a lelkiismeretes iskolatitkár figuráját, azzal a szónoki mesterhúzással indítva, hogy

"be is fogok számolni eddigi szakszervezeti eredményeinkről."

Fotó: botost/444.hu

És be is számolt!

Az első hangokat a debreceni Szolidaritás színeiben beszélő Káposznyák István váltotta ki azzal, hogy

"vallásos köntösbe bújva lopnak". 

Én ministráltam és katolikus szerzetesi gimibe jártam, valósággal nyüzsögtek körülöttem a vallásos emberek, de egyet sem láttam soha köntösben, nem is kiabáltam a tömeggel.

Az ilyen ünnepségek hamar megszedik a vámot, így Fehér Tibor (Város mindenkié) beszéde alatt  az "A lakhatás alapjog" indítás után időkiesésem volt.

Sípos Ferenc Norbert egyetemista ébresztett fel, akinek baromira elege volt abból, hogy Orbán Viktor mikre használja a fiatalokat. Javára legyen mondva, nem volt egyoldalú, és kimondta, hogy

"az eddig kormányok mind arcon köpték ezt a generációt."

Fotó: botost/444.hu

Ezen a ponton végigpörgettem a fejemben az összes eddigi demokratikus magyar kormányt, ahogy 18-24 éveseket köpdösnek arcon és arra jutottam, hogy az Antall-kormány tagjaival a legjobb a játék, szorosan utána a Horn-kormánnyal, bár az igazság az, hogy Szekeres Imre annyira tántorgott, hogy egy diákot sem tudott arcon köpni.

Sípos beszéde alatt végre eldőlt egy engem hónapok óta kínzó kérdés, miszerint az O1G az lerajzolva vagy skandálva a cikibb. A megoldás: skandálva, méghozzá sokkal.

Ezután jött a Magyar Anyák Videóüzenete, de elment a hangja, így Magyar Anyák Tátogása lett belőle.

A civilek által előadott első félidőt Lakatos Béla, Ács egykori roma polgármestere zárta. Messze ő volt a legerősebb ebben a blokkban, mert az ő beszédében nemcsak hangerő de igazi tartalom, szenvedély és érzelem is volt. A mondanivalóját a

"Nem vagyunk migránsok!"

mondat foglalta össze, a téma az volt, hogy a cigányok a történelem során sokszor áldozták a vérüket Magyarországért. És hogy miközben fehérgalléros Fidesz-bűnözők milliárdokat sikkasztanak el, hiányzó biciklilámpa miatt büntetnek és visznek be romákat.

Az első blokkot Vicsek Ferenc brit és német humorból egyszerre táplálkozó abszurd performansza zárta. A műsorvezető ugyanis hiányolta, hogy a tömeg eddig nem skandált semmit, ezért megpróbált megskandáltatni minket. A következő módszerrel: profi előadóként egy pillanat alatt átállította a hangját a 80-as évek videókazetta-korszakának hangalámondásos filmjeinek szpíkereitől ismerős lassú, monoton, vontatott hanghordozásra, de ő nem azt mondta semleges orrhangon, hogy "basszál meg, te alpesi csődör", hanem olyanokat, hogy "Európa mi vagyunk" mag "Több Európa, kevesebb Putyin." Vagyis teljesen skandálhatalan hülyeségeket. 

A következő blokkban jöttek a profik. Először Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, aki nem virtigli rétor, de értelmes ember, aki aránylag szenvedélyesen érvelt az ellenzéki összefogás mellett. Ő volt az első, aki konkrét politikai javaslatokkal jelentkezett. Legfőképpen azt kérte az ellenzéki pártoktól, hogy az őszi önkormányzati választáson lépjenek hátra és helyi, hiteles független jelölteket támogassanak. Az ő beszéde alatt voltak az első rendes skandálások - Börtönbe, börtönbe! és Mocskos Fidesz - és ő mondta az első épkézláb, idézhető mondatokat, úgyis mint

"Ti vagytok az új média"

és

"Városról városra, faluról falura fogjuk visszafoglalni Magyarországot".

Fotó: botost/444.hu

Hogy ne legyen olyan éles a váltás az iskolai ünnepség és az összellenzéki "ki mit tud pár percben"-vetélkedő között, ezután egy kórusdalt hallgattunk meg a leendő magyar köztársaságról.

Majd Dobrev Klára jött, Gyurcsány Ferenc felesége. Nem fergeteges, de okés szónoknak bizonyult és ő sem félt politizálni: hosszan emlegette a DK által támogatott Európai Egyesült Államokat és határozottan állást foglalt egy olyan releváns kérdésben is, ami szinte minden nem orbánista magyart élénken foglalkoztat. Miszerint mi az erkölcsileg elfogadható magánemberi viselkedés az új pártállam idején? Dobrev válasza:

"Nem lehet alku az önkényuralommal. "

Fotó: botost/444.hu

Ki is fejtette, hogy aki a napi megélhetése végett alkut köt, az a jövőjét teszi tönkre. Igaz gondolat, amit olyan milliárdosként, aki sohasem lesz ebben próbára téve, igazán könnyű képviselni.

A független Hadházy Ákos, a hiperaktív korrupcióleleplező következett. Mivel némi túlzással ő volt az egyetlen a társaságban, aki tényleg tesz is valamit, 3 pontban össze is tudta foglalni, mit kéne tennünk:

  1. Sokat dolgozni, mármint a változáson.
  2. Saját magunkat megszervezni.
  3. Kitartónak és elszántnak maradni.
Fotó: botost/444.hu

Az önkormányzati választásokra is volt konkrét javaslata: el kell érni, hogy minden egyes szavazókörben legyen ellenzéki szavazatszámláló. És persze ellenzéki jelölt is.

A kormánypropaganda tényleg gusztustalan, a családját minden alap nélkül mocskoló hazugságait láthatóan mellre szívó Hadházy a legnagyobb sikert azzal a gondolattal aratta, hogy "szánalmas balfaszok vagyunk", ha hagyjuk, hogy a közmédia közpénzből gyalázzon bennünket, de ő nem szeretné kiérdemelni ezt a jelzőt. Hadházy lett az ellenzék akciófigurája, ő mondta el, hogy átvonulunk a Kossuth térre, illetve azt is, hogy ő utána elgyalogol a közmédia Kunigunda utcai székházához is. Az ellenzéki koalíció összetartását mutatja, hogy ide később egy bajtársa sem kísérte el.

Ezután jött az igazi meglepetés. Az eddigre bemelegedő tüntetés messze leghatásosabb, legügyesebben összerakott és előadott és a közönséget legjobban lázba hozó szónoklatát ugyanis a jobbikos Jakab Péter mondta el. Akinek az volt a talán legnagyobb bravúrja, hogy jobbikosként ő tudta eddig a leghatásosabb képpel nevetségessé tenni a kormány nevetséges sorosozását. Egy olyan felütés után, hogy örül, hogy Soros György még nem élt 1848-ban, eljátszott a gondolattal, hogy mi lett volna, ha mégis, és Petőfit az ellenfelei le Soros-bérencezték volna, a 12 pontot pedig Soros-tervnek nevezik a Habsburgok.

Fotó: botost/444.hu

Jakab ügyes, nagy hangerejű szónok, aki nemcsak a duplacsavaros sorozosásban volt jó, hiszen olyan mondatai is voltak, mint

"Gyűlöletből nem lesz kenyér az asztalon."

Az LMP-s Turcsány Szabolcs semmilyen közegből nem tudott volna kitűnni, de Jakab szónoklata után különösen semmilyennek tűnt.

Bősz Anett beszéde lendületes volt, de annyit jegyeztem csak meg belőle, hogy

"Sziasztok, demokraták!"

Az MSZP-s Kalló Dániel hiába a valaha volt legfiatalabb EP-jelölt, a szövege alatt majdnem elszunyókáltam, pedig mondott olyat is, hogy

"merjünk nagyot ébredni!"

Fotó: botost/444.hu

Utána Vicsek Ferenc nem bírta magában tartani, hogy az ő kedvence a momentumos Donáth Anna, hogy a beszédet követően egészen abszurd módon még egyszer megpróbálja azt a skandáltani, hogy

"Mi vagyunk Európa!"

Az utolsóként fellépő párbeszédes Jávor Benedek utcahosszal nyerte az orbánozási versenyt azzal, hogy a miniszterelnököt

"Moszkvától függő köpcös kis bábhelytartónak"

nevezte. Érdekes kérdés, hogy Scrabble-ben elfogadnák-e a bábhelytartó szót.

Ezután az összes fellépő politikus felvonult a színpadra, miközben Vicsek felolvasta az új közös ellenzéki manifesztumot, az úgynevezett Márciusi kiáltványt, ami egy csomó fontos és demokratikus dolgot követelt, amiket az eddigre teljesen elcsigázott, bár egészen jó hangulatba került tömeg hozzám hasonlóan nyilván már rég képtelen volt megjegyezni. 

A Ionesco-i abszurd színházban gyökerező csodás performanszát megkoronázadó Vicsek ezután megpróbálta elénekeltetni a tömeggel az EU-himnuszt, aminek a lakosság 0,00001 százaléka ismerheti a szövegét. Aztán jött a mostanra kötelezővé vált közös fotó - vagyis a tömegnek be kellett kapcsolnia az okostelefonja zseblámpafunkcióját, hogy jó fotók készüljenek, majd véget ért az esemény és a jelenlévők egy része átvonult a Kossuth térre. Ekkor láttam, hogy hála istennek itt van a kedvenc transzparensem:

Útközben igazi zenei és politikai élményt jelentett, hogy miközben a Magyarok Világszövetségének Semmelweis utcában felállított színpadán egy öregember az AC/DC hangerejével tárogatózott, a tömeg lelkesen ordította, hogy Mocskos Fidesz. De az a család se volt rossz, ahol a csecsemőt babakocsiban toló anyukának FUCK FIDESZ feliratos kézműves bevásárlótáskája volt.

A Kossuth téren az ellenzéki képviselők kitűzték a Parlamentre a kiáltványukat, aztán ki-ki ment a dolgára: Hadházy és egy kevés ember a Kunigundába, mi többiek meg haza.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.