Az előzetes közvéleménykutatásoknak megfelelően, de a vártnál nagyobb előnnyel vezet Zuzana Čaputová 45 éves környezetvédelmi civil aktivista, jogász, a Progresszív Szlovákia nevű kis, parlamenten kívüli párt alapítója a szlovák választások első fordulójában, a szavazatok 99,8 százalékának feldolgozása után. Čaputová a szavazatok 40,5 százalékát szerezte meg, a második Maroš Šefčovič, a Robert Fico-féle kormánypárt, a SMER által támogatott jelölt, 18,7 százalékkal, harmadik a nacionalis-populista volt főbíró,  Štefan Harabin (14,4%), a negyedik a szélsőjobbos Marian Kotleba 10,4 százalékkal. A március 30-i második fordulóba az első két jelölt jut be.

Bugár Béla, a Most-Híd jelöltje 3,1 százalékkal hatodik.

Čaputová a teljes ismeretlenségből emelkedett a legnépszerűbb jelöltté szinte napok alatt. A jogásznő 2016-ban megkapta „környezetvédelmi Nobelként” is emlegetett amerikai Goldman-díjat (a Guardian csak a szlovák Erin Brockovichként emlegette), és alig több mint egy éve, 2017 végén lépett színre a szlovák politikában egy új balliberális párt, a Progresszív Szlovákia alapítójaként. 2018-ban a párt első kongresszusán alelnökké választották. A Progresszív Szlovákia parlamenti választáson még nem vett részt, népszerűsége csekély, de Čaputová remek médiaszereplő, online kommunikációja is messze veri a többiekét.

Persze a jogásznő népszerűsége annak is köszönhető, hogy politikai űr támadt a távozó köztársasági elnök, Andrej Kiska helyén. (2014-ben Kiska éppúgy a semmiből tűnt elő, mint most Čaputová, és liberális, Nyugat-barát, EU-párti retorikájával nagy meglepetésre legyőzte az államfőválasztáson a szlovák belpolikai mozgásokat 2006 óta domináló Robert Fico baloldali-populista miniszterelnököt.) Kiska regnáló köztársasági elnökként és a legnépszerűbb ellenzéki politikusként biztos befutónak tűnt a mostani választáson, de végül úgy döntött, nem indul.

A legnagyobb ellenzéki párt, a liberális SaS Robert Mistríket indította volna, de februárban Mistrík visszalépett Čaputová javára (korábban egyébként a Magyar Koalíció Pártjának jelöltje, Menyhárt József éppen Mistrík javára lépett vissza), így a jogásznő maga mögé állította a két új, liberális kis párt, a balos Progresszív Szlovákia és a jobbos SPOLU (Együtt – Polgári Demokrácia) mellett a legnagyob ellenzéki alakulatot, az SaS-t is, így rögtön a legnépszerűbb jelöltek egyike lett. Alig két hónap alatt megtízszerezte támogatottságát.

Második fordulóbeli ellenfele a SMER által támogatott (de függetlenként indult) Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke lehet. Šefčovič klasszikus fiatal-MSZP-s típusú káder, 53 éves, még a moszkvai diplomata- és külkereskedőképző intézetben, az IMO-n tanult, 1989-ig a csehszlovák kommunista párt tagja volt. 2009-ben a Fico-féle SMER jelölte az Európai Bizottság ifjúságért, oktatásért, sportért és kultúráért felelős biztosának, 2014 óta pedig az Európai Bizottság energiapolitikáért felelős alelnöke.

A harmadik – szintén papírforma-eredmény – Stefan Harabin egykori főbíró, igazságügyminiszter lett. Ő egyértelműen a szlovák politikát 1990 és 1998 között uraló, azóta jelentőségét elveszítő Vladimír Mečiar embere, aki bevándorlásellenes, populista, nacionalista jelszavakkal tudott megmozdítani sok szavazót. Gyors sikere jól mutatja a szlovák belpolitikai élet változékonyságát: egyik nagy párt sem támogatta, a sajtó részletesen írt legfelsőbb bírósági elnökként és miniszterként elkövetett elképesztő hatalmi húzásairól, sőt feltételezések jelentek meg arról is, hogy a szervezett bűnözéssel tartott kapcsolatot. A pozsonyi Új Szó egyszerűen csak politikai szörnyszülöttnek nevezte. Ennek ellenére Harabin néhány jól időzített és megfelelően nacionalista nyilatkozattal, illetve ellenfelei és sajtó elleni kemény támadásokkal esélyes jelöltté küzdötte magát.

Elképesztő nagyot ment a szélsőjobboldali Marian Kotleba, a Mi Szlovákiánk Néppárt (L'SNS) elnöke, aki több mint tíz százalékot szerzett. A besztercebányai skinheadből lett politikus nyíltan vállalja a Tiso-féle náci bábállam politikai örökségét, párttársaival rendszeresen a 1939–45-ös Hlinka-gárdát utánzó egyenruhában masírozik. 2010-es parlamenti választáson pártjával még egy százalékot sem tudott szerezni, miután némileg finomított retorikáján, félretette az antiszemita szólamokat, sőt a szlovák nacionalistáknál alapvető magyarellenességből is visszavett (Orbán felé még egy-egy óvatosan szimpatizáló megjegyzést is elengedett), inkább a cigányellenességre (ez főleg Kelet-Szlovákiában kapós téma), EU-ellenességre és természetesen a bevándorlóellenességre ment rá. Ettől még vérbeli szélsőséges maradt, ha magyar politikai szereplőkhöz hasonlítanánk, Tyirityán Zsolt közelebb állna a nézeteihez, mint Toroczkai László. 2016-ban az L'SNS már 14 képviselőt jutatott a szlovák parlementbe, egyes idei közvéleménykutatások szerint pedig már ők a legnépszerűbb ellenzéki párt, de legalábbis SaS nyakára nőttek.