Cate Blanchett magyar művészként őrjöng budapesti helyszíneken

A Documentary Now! sorozat koncepciója annyira élhetetlen, hogy maguk az alkotók se nagyon mulasztják el kiröhögni magukat az ötletért. Nincs rajta mit szépíteni, ez nem más, mint egy külön sorozat

dokumentumfilmek parodizálására.

Azon belül is a nívós, de a nagyközönség számára ismeretlen dokuk részletgazdag és rétegzett kifigurázására. Ami nem sokkal piacképesebb, mint amennyire elsőre hangzik. Nem véletlenül írt róluk azzal a címmel a Vox, hogy „a legnagyszerűbb sorozat, amit nem nézel”.

Helen Mirren mint állandó konferanszié

Csoda, hogy eljutottak a harmadik évadig, még akkor is, ha jó volt a sajtójuk, és néha előfordultak sztárvendégek is. Nem mintha a készítők ne ismernék a tévés világot, ellenkezőleg: a stáb gerincét az abszolút mainstream, milliók által nézett szkeccsműsor, a Saturday Night Live egykori munkatársai adják, élükön a maga alá saját showműsort szervező szupersztárral, Seth Meyersszel. Inkább arról van szó, hogy ezek a figurák szeretnek elmerülni néha az ilyen réteghumorban, miközben az egyéb munkáikkal betegre keresik magukat.

Az új rész különlegessége, hogy Budapesten forgatták, hosszas előkészületek után, de nagyon rövid idő, mindössze 4 nap alatt. Ahogy általában, most is egy konkrét dokumentumfilm volt a kiindulópont, a 2012-es Marina Abramović: The Artist is Present. Ebben Matthew Akers rendező kamerája végigkíséri, ahogy a világ talán legfontosabb múzeuma, a New York-i MoMA összerakja a világ egyik leghíresebb képzőművésze, Marina Abramović életmű-kiállítását. 

Ebből a filmből való a jelenet, amit még azok közül is sokan láthattak, akik egyáltalán nem követik a kortárs képzőművészet kurrens eseményeit. Merthogy nem is kell hozzá háttértudás, anélkül is mindenki érti a drámát, hogy az Abramovićcsal korábban egy test és egy lélek alkotótárs és szerető, Ulay hosszú évek távolléte után a performansz közepén néz bele a művésznő minden mélységet feltáró szemeibe.

Talán mondanom sem kell, milyen kegyetlenül kikacagják ezt a jelenetet a filmben.

De megkapják a maguk rosszindulatú ábrázolását a sznob kritikusok és kurátorok (egyiküket Osvárt Andrea játssza) vagy épp a művészieskedő művészek. Miközben érezhető, hogy bár több ponton lehet rajta hangosan röhögni, de ez a 25 perces paródia szeretettel és tisztelettel készült, sok figyelemmel mindenféle apróságra, és kifejezetten ötletes és értő módon újraalkotva Abramović életművét. 

Merthogy a Documentary Now! epizódja elvileg nem a szerb performanszművészről és a MoMA kiállításáról szól, hanem a magyar Izabella Barta visszatéréséről szülőhazájába. Ehhez létre kellett hozniuk egy Abramovićéhoz hasonló világot, tele radikális régi performanszokkal, egy saját Ulay-jal és így tovább. Mindezt remek budapesti helyszíneken forgatták le, egyebek mellett a budai Várban és az Operaházban.

Amit pedig Cate Blanchett művel mint Abramović/Barta, az lenyűgöző.

Ha valaki szigorúan csak legálisan hajlandó filmet nézni az interneten, az kénytelen lesz beérni ezzel a trailerrel: