Megpróbáltam elkapni a tekintetét, de már túl késő volt

Szóval miután pár sört begurítottunk a srácokkal, a 9-es buszon tartottam hazafelé, a Margit hídnál szálltam fel, kb. a csuklós részen álltam meg egy kapaszkodónál, egy fekete Sony fejhallgató volt rajtam. Ekkor vettem észre Őt, gyönyörű barna haja volt, szövetkabátot viselt, sötét nadrággal, a nadrág egyik lábán hímzésszerű minta. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem pillant oda többször, de azért mindig pont csak annyira néztem csak ki az ablakon, hogy észrevegyem amikor a telefonjából felnézve rám pillantott. Sajnos túl gyáva voltam az egyre jobban kiürülő buszon megszólítani, a Raktár utcánál leszállva viszont az aluljáróba lefelé menet megpróbáltam elkapni a tekintetét és ekkor megtörtént, de már túl késő volt. Ő is engem nézett, és mosolygott rám a továbbhaladó buszról. Most szerda 23:00 van, rögtön elkezdtem írni az emailt, ahogy hazaértem, szóval ez az egész olyan fél tizenegy fele történhetett. Nagyon megdobogtatta a szívemet és hirtelen űrt hagyott maga után ott, ahol röviddel azelőtt még nem volt semmi. Talán ő is tud erről a rovatról. Talán tényleg jól érzem, hogy ha ezt olvassa, akkor írni fog.

Név, cím a szerkesztőségben. Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.