Robert S. Mueller III., az amerikai választásokba történt orosz beavatkozást, Trump és kampánya abban játszott szerepét, illetve a botrány kivizsgálását akadályozó lépéseit is vizsgáló különleges ügyész máig titkos összegző jelentése több mint háromszáz oldal terjedelmű. Ezt csütörtökön ismerte el az amerikai igazságügyi minisztérium.

Mindez azért lényeges, mert a majd két éven át tartó vizsgálat után William Barr, Trump új igazságügyi minisztere egy összesen négyoldalas, nagyobb részt a jelentés nyilvánosságra hozatalának technikai részleteivel foglalkozó, tehát az ügy lényegéről két oldalnál is rövidebb terjedelemben szóló levelet küldött a Kongresszusnak, összesen két (2) pontban összefoglalva azt, amit a nyomozás végkövetkeztetéseinek nevezett:

• Mueller megítélése szerint azt, hogy Trump és stábja tudatosan koordinált az oroszokkal a beavatkozásról, nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani;
• Barr – vagyis a miniszter, és nem Mueller, az ügyész – szerint Trump beavatkozása a nyomozásba nem éri el az igazságszolgáltatás akadályozásának a szintjét.

Az első esetében a hangsúly a „minden kétséget kizáróan” kitételen van. Az amerikai igazságszolgáltatásban az ügyészségen komoly bizonyítási teher van. Az ártatlanság vélelme alapján ugyanis ha csipetnyi kétség is felmerül valakinek a bűnösségével kapcsolatban, azt ártatlannak kell tekinteni. A koordinációt nehéz bizonyítani, ennek ugyanis nem csupán a két fél közti kommunikáció a feltétele, hanem annak bizonyítása, hogy az oroszok Trumpékkal koordinálva avatkoztak be a választásba. Így hát hiába válaszolt Ifj. Donald Trump egy lelkes "imádnámmal" a Hillary Clinton lejáratására alkalmas információkat kínáló Kreml-közeli orosz ügyvédnőnek, akivel aztán Jared Kushner és Paul Manafort társaságában még találkozott is a New York-i Trump toronyban; hiába került itt szóba az orosz gyerekek amerikai örökbefogadásának ügye – ami valójában az Oroszország elleni amerikai büntetőszankciók feloldásának ügye –, ez arra még nem bizonyíték, hogy az oroszok ez alapján cselekedtek volna.

Itt kell megjegyeznünk, hogy bár a vizsgálat idején, részben Trump nyomán javarészt az „összejátszás” (collusion) körül forgott a közbeszéd, az önmagában nem is jogi kategória, amit vizsgálni lehetne.

A másik ügyben, az igazságszolgáltatás akadályoztatása kérdésében már Barr rövid összefoglalója alapján világos, hogy nézetkülönbség van a miniszter és Mueller között. Barr leveléből egyértelmű, hogy ő maga és helyettese, a Mueller vizsgálatát a kezdetektől felügyelő Rod J. Rosenstein ítélte meg úgy, hogy az elnök nem sértett törvényt. Ezt részben arra alapozzák, hogy Mueller sem tárt fel Trump kampánya és az oroszok közti összeesküvést, így az elnöknek oka se lett volna az igazságszolgáltatás akadályozására. Részben pedig arra, hogy Trump a nagy nyilvánosság előtt fenyegette, vagy kecsegtette elnöki kegyelemmel a nyomozók látókörébe került munkatársait.

Mindeközben azt, hogy Oroszország beavatkozott az amerikai elnökválasztásba, és hogy ennek a beavatkozásnak Trump volt a kedvezményezetje, egyetlen amerikai hatóság sem vitatja, a beavatkozás tényét maga Donald Trump is elismeri. Mueller a nyomozása alapján az orosz katonai hírszerzés 12 ügynöke ellen emelt vádat a demokrata párt szervereinek feltörése, a szentpétervári trollgyár 13 munkatársa ellen pedig a közösségi médiában folytatott álhírkampány miatt emelt vádat.

Érthető tehát, hogy most, miután már az igazságügyi minisztérium is hivatalosan beismerte, hogy maga a jelentés háromszáz oldalasnál is több, a képviselőházban többségben levő demokratákban és az amerikai sajtóban is kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami Barr rövid összefoglalójából kimaradhatott.

Barr levelében azt írta, hogy tisztában van a közvélemény felfokozott érdeklődésével, épp ezért „célom és szándékom, hogy a vonatkozó törvények, szabályozások és belső minisztériumi előírások függvényében a lehető legtöbbet nyilvánosságra hozzam a Különleges Ügyész jelentéséből”. Ez lényegében azt jelenti, hogy mielőtt bármit is megküldenének a jelentésből a törvényhozásnak, a minisztérium jogászai alaposan átböngészik majd, hogy mik azok a részletek, amikre Trump rámondhatja, hogy elnöki privilégiumában cselekedett. Ezeket a részleteket a törvények alapján nem kötelesek megosztani a törvényhozókkal. Ha ez megtörténne, akkor a demokratáknak ki kéne kényszeríteniük, hogy Trump maga hivatkozzon elnöki privilégiumára, ez esetben ugyanis bíróság elé vihetnék a kérdést, hogy az mondja ki a végső szót az ügyben.

Mueller jelentése tehát titkos, vagyis még a demokrata törvényhozók se láthatták. De pusztán azzal az aránytalansággal, hogy végső soron kevesebb mint két oldalon foglalta össze a több mint háromszáz oldalas jelentést, Barr máris felhergelte őket. „Az, hogy Barr úr sietve kiadta négyoldalas jelentését, hogy tisztára mossa Trump urat, most viszont késlekedik a több mint háromszáz oldalas jelentés nyilvánosságra hozatalával, bűzlik a politikai haszonszerzéstől” – mondta Chuck Summer, a szenátusi demokraták vezére az ülésteremben. (Via AP, The New York Times)