Nem akkora dráma, hogy körbebetonozták a fákat a Nyugatinál

Több ezer megosztás van már azon a nyilvános bejegyzésen, melyet valaki felháborodásában tett ki pár nappal ezelőtt Facebookra. A posztban arra panaszkodik, a Nyugati térnél több fát is körbebetonoztak, erről képeket is készített. Tény: baromi ronda, lehangoló látvány, és céltalan rombolásnak tűnik. A helyzet nyilván sokkal bonyolultabb.

Csikkekkel gazdagon ellátott, műgyanta burkolattal körülvett fa a Nyugati téren

A frissen lebetonozott fák ügyében kerestük a fenntartót; a Főkert kérdésünkre azt válaszolta, a munkálatokat végző alvállalkozójuk a fákat műgyanta kötésű kavicsburkolattal vette körül. Ennek az az oka, hogy a fákat eddig védő öntöttvas faveremrácsok pótlása körülményes, ha egyáltalán lehetséges, márpedig az elhasználódás, a rongálások és a lopások miatt ezek idővel eltűnnek vagy használhatatlanná, balesetveszélyessé válnak. A most elvégzett javítási munkálatok célja a „burkolat folytonossági hiányából eredeztethető balesetek elkerülése” volt. Azt, hogy miért nem csináltattak új fémrácsot, a Főkert azzal indokolja, hogy annak beépítése burkolatbontással járt volna, ennek során viszont sérülhet a fa gyökere. Állításuk szerint a műgyanta burkolat teljesen vízáteresztő.

A „körbebetonozásról” megkérdeztük Bardóczi Sándor tájépítészt, aki úgy véli, ha rendesen megcsinálták, akkor a műgyanta nem okoz kárt a fákban, jó esetben pedig még használ is. Szerinte, bár tényleg ronda és igénytelen megoldás a mostani, az igazi kárt a BKK és a csúszós utakat sószórással kezelő FKF okozza. A rengeteg szemét, a kutyapisi, vagy egy odaláncolt kerékpár is megölheti a városi környezetben amúgy is az életben maradásért küzdő fákat. 

A főváros pedig nem ad pénzt a jobb megoldásokra.

A budapestiek az elmúlt években hiperérzékenyen reagáltak minden fa kivágására vagy körbebetonozására, ennek a közösségi felháborodásnak adott új lendületet a városligeti famészárlás. Pedig időnként nemcsak indokolt, de elkerülhetetlen a kivágásuk. A városi fák nem élnek olyan sokáig, hiszen extrém körülmények között kell boldogulniuk. Magyarországon ez sajnálatosan rövid idő, csupán 25 év, pedig ennek nem kéne így lennie. Csak összehasonlításképpen: Bostonban, ahol a függesztett burkolattal kísérleteztek, ami biztosítja a vízfelvételt, a fák már 50 évesek és egészségesek.

Mióta Budapesten is elkezdték használni a különböző vízáteresztő burkolatokat, időről időre rácsodálkoznak a fővárosiak, hogy a fákat körbebetonozzák. Pedig Nyugat-Európában is jó ideje használják már ezt a technológiát, Bécsben rengeteg ilyen fa él és virul, de hogy messzebb ne menjünk, a budai rakparton is kiválóan érzik magukat a vízáteresztő burkolattal körülvett fák. 

Ehhez viszont az kell, hogy a kivitelező rendes munkát végezzen. 

Jó példa Bécsben
Jó példa Budán

Az sem mindegy, hogy egy jó ideje élő fánál alkalmazzák ezt a megoldást vagy egy új terület kialakításánál. Arra, hogy hogyan lehet elrontani a munkát, kiváló példa volt a Kossuth tér felújítása, ahol a trehányság miatt kiszáradtak a betonkeménységű murvába ágyazott, frissen elültetett fák. A technológia az esetek túlnyomó részében új építkezésnél, újonnan ültetett fák esetében sül el balul.

„A fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet egyébként minimum 2,25 négyzetméter (praktikusan 1,5 m x 1,5 m) vízáteresztő területet ír elő a fáknak, aminek egyet körúti fahely sem felel meg. Ez például tényleg probléma.  A műgyantás fedőréteg nem probléma. Aszfaltfeltöréssel tényleg lehetne segíteni a fákon. Ahol aszfalt helyett térkőjárda van, ami alatt meg tömörített sóder és nem beton vagy cementkötésű réteg, ott a fa vizet tudna kapni a felszínről. A fa ugyanis nem ott tudja felvenni jól a vizet, ahol a faverem van, hanem az aszfalt alatt tengődő hajszálgyökerein. De a térkövezés is szitokszó lett” - magyarázta Bardóczi Sándor.

A vízáteresztő masszát koncentrikus körökben fektették le fém szegélyekkel. Így ha nő a fa törzse, csak a belső kört fogja felnyomni. Azt levágják, de szép marad a felület. Hasonló megoldást alkalmaztak a Deák téren is.

A meglévő fák életben tartását és újabb fák ültetését számos tényező nehezíti Budapesten, a legkomolyabb problémát a közművek jelentik. A fővárosiak nagyon szeretik a fákat, és nagyon szeretnék, ha sokkal több lenne belőlük, de ez nagyon nehéz ügy. Magát a fatelepítést a föld alatt futó közművek akadályozzák, és ugyanezek miatt kell néha kivágni a fákat. Amikor a közmű meghibásodik, a burkolatot bontani kell, és ilyenkor gyakran nem vigyáznak a fák gyökereire és elvágják az azokat. Ezek a fák idővel teljesen tönkremennek, és ki kell vágni őket. Sajnos Budapesten még nem sikerült összehangolni a vonatkozó jogszabályokat és rendeleteket, így a Főkert hiába szeretné, nem tudja érvényesíteni az akaratát a fáknak komoly károkat okozó BKK-val, a közművekkel vagy az FKF-fel szemben. Pedig ökológiai szempontból ugyanúgy a városi infrastruktúra részei, mint a közművek. Erről nagyon részletes elemzés olvasható a fővárosi önkormányzat által kiadott, négy részes Zöldinfrastruktúra füzetekben, melyekben szakértők részletezik, mi a gond, egyúttal felvázolják a lehetséges megoldási javaslatokat is.

A kérdés persze az, hogy akár az önkormányzat, akár a Főkert miért nem kommunikál a fákat érintő munkákról a lakossággal. 

Ha pár nappal korábban kiraknak egy cetlit a fára, és elmagyaráznák, miért vágják ki, ritkítják meg a lombját vagy veszik körül műgyantával, talán nem lenne minden egyes alkalommal ekkora felháborodás. Van egyébként jó példa is: a XIII. és a XIV. kerületben jó előre tájékoztatják a lakosságot, előbbiben pedig már fakatasztert is vezetnek. Azt, hogy a kommunikáció mennyire fontos, épp a tavalyi, a Pozsonyi úton végzett famunkálatok körül kialakult népharag, és az ezt követő, sikeresnek mondható párbeszéd igazolja.

Nyilván az lenne a legjobb, ha nem lenne szükség ezekre a betonozós megoldásokra, de ahhoz több pénzre, jobb szabályozásra és normálisabban viselkedő városlakókra is szükség lenne. A Főkert kérdésünkre elmondta, ha muszáj, a jövőben is alkalmazzák majd a vízáteresztő műgyantát, az emberek pedig azzal teszik a legjobbat  a fáknak, ha nem rongálják azokat és tiszteletben tartják az életterüket - például nem állnak rá a fahelyekre, hanem békén hagyják őket.