Egy rakás jó zene Budapesten

A nem is olyan távoli múlthoz képest Budapest mára nagyot lépett előre: sikerült bekerülnie a nemzetközi turnévérkeringésbe. A legnagyobb nevek közül még mindig sokan nem jönnek el - erről leginkább a pénz és megfelelő helyszín hiánya tehet - de szubkulturális sztárok és közepesen nagy nevek szinte már minden hétvégére jutnak. Van különbség az egyes műfajok között is, hiszen míg világzenével, metallal és elektronikus tánczenékkel elég jól állunk, addig például rappel kevésbé, de az össztendencia egyértelmű javulást mutat. 

Szerintünk a következő hetekben-hónapokban az alábbi koncertekre érdemes jegyet venni, de minél előbb, mielőtt még elfogynak. 

És legalább ennyire érdemes minél előbb feliratkozni a 444 Jó hírlevelére, ami minden második csütörtökön érkezik, hasonlóan jó tippekkel. A havonta mindössze 210 forintba kerülő hírlevél tele van nemcsak az aktuálisan legjobb budapesti koncertekkel és bulikkal, hanem mindig naprakészen azt is megírja, hol érdemes enni, inni, kirándulni, sportolni, hova érdemes vinni a gyereket, mik a kihagyhatatlan kiállítások, színházi előadások, és filmvetítések a városban. 

Iratkozz fel a Jó hírlevélre!
Minden, amit érdemes csinálni Budapesten. Fizetned csak akkor kell, ha tetszik!

Hailu Mergia (04.06., Trafó)

Kevés olyan valószínűtlen újjászületés van a zenében, mint az etióp Hailu Mergiáé. Az 1970-es években Addisz-Abebában hazája ritmusait jazzel és funkkal beoltó Mergia az egyre kegyetlenebb etióp diktatúra elől Amerikába emigrált, ahol éveken át taxisként dolgozott, míg az afrikai zenék újrafelfedezésére szakosodott Awesome Tapes from Africa blog rá nem talált a 2010-es években. Azóta az egész világon turnézik groove-os, hipnotikus zenéjével. Előtte a kontinens egy másik kincse, a zimbabwei Stella Chiweshe is fellép.

VHK (04.13., Dürer Kert)

Az 1970/80-as évek fordulóján nem volt eredetibb együttes Magyarországon, a VHK-nál, és hiába az eltelt évtizedek és a szinte teljesen kicserélődött felállás, azóta sem nagyon tud velük versenyezni senki, és nem csak itthon nem. Ilyen sámánpunkot, vagy mi is ennek a műfaji definíciója, nem tud senki. Jó tudni, hogy még mindig vannak, és néha nem is árt erről személyesen is meggyőződni.

MCMLXXXV (04.19., Flashback Photo Studio)

A 2018/19-es budapesti klubszezon legjobb húzása az óbudai Flashback bevonása volt a fővárosi bulikeringésébe. Ezen a péntek estén Berlin egyik legforróbb klubja bulisorozata, a Herrensauna képviseletében érkezik a hely egyik rezidense, MCMLXXXV. Militáns, szigorú techno és (fél)meztelen férfiak másnap reggel nyolcig.

Hardcore Party (04.26., Dürer Kert)

Nem az a hardcore, hanem a másik, amit a nyolcvanas években csináltak, gitárral és tetoválásokkal, nagyon elszántan. A party apropóját az A.M.D. legendás, Ne vonulj be! lemezének LP-kiadása adja, és a néhány éve hébe-hóba ismét koncertező együttes mellett a Leukémia, valamint a szombathelyi szcéna örök büszkesége, a Social Free Face lép fel.

Sun Ra Arkestra (04.27., Trafó)

Sun Ra már visszatért az űrbe, de 95 éves szaxofonosa, Marshall Allen máig vezeti egykori zenekarát, amely free jazzből és afrofuturizmusból épített magának tudományos-fantasztikus zenei világot. És nemcsak zeneit: az Arkestra fellépései inkább showk, mint egyszerű koncertek. Az ismert univerzumban nincs még egy ilyen produkció.

Giorgio Moroder (05.15., Budapest Aréna)

Ha csak az I Feel Love-ot köszönhetnénk neki, akkor se nagyon lenne nála nagyobb hatású alak az elektronikus tánczenék és a diszkó történetében, de a most már a 80. születésnapjához közelítő olasz producer végeláthatatlanul hosszú karrierjére még vagy egy tucat poptörténelmi jelentőségű klasszikus jutott. Nem egészen világos, hogy ez a koncert pontosan miből fog állni, DJ-zésből, élő fellépésből vagy valami hibrid audovizuális showból, de mindenképpen egyszeri és megismételhetetlen alkalom. 

Iratkozz fel a Jó hírlevélre!
Minden, amit érdemes csinálni Budapesten. Fizetned csak akkor kell, ha tetszik!

Ross From Friends (05.17., A38)

Kevés ilyen hülye név van ma a DJ- és producerszíntéren, de a helyzet még ennél is bonyolultabb. A Ross From Friends ugyanis már nem csak az alapító Felix Weatherallt takarja, hanem komplett együttesét is, amiben egy szaxofonos és egy gitáros kíséri a kütyüin játszó főnököt. Hipnotikus, táncolható, de mégis vidám house egy potenciálisan nagyon jó bulin.

Kobosil (05.17., Premier Club)

2019-ben technóban nem nagyon van feljebb Kobosilnál. Az egykori csodagyerek még mindig csak húszas éveiben jár, de már a szakma nagy öregjének számít, recidenciával a Berghaiban és fellépésekkel a világ összes releváns klubjában és fesztiválján. Jellegzetesen berlini, a sötét, szigorú technót EBM-mel és indusztriállal vegyítő szettjei kifacsarnak, falhoz vágnak, megtaposnak.

Courtney Barnett (05.20., Akvárium)

A tavaszvég-nyárelő egyértelműen legmenőbb budapesti koncertje, egy olyan előadóval, aki már ereje teljében van, de még befér egy nem túl nagy klubba. Az ausztrál gitáros-énekesnő generációja egyik legtehetségesebb dalszerzője és legjobb előadója, a grunge-ban és az indie-ben gyökerező, de magabiztosan egyedi stílussal, ami hol bátran rockol, hol intimitásával hengerel le.
/

Omar Souleyman (05.24., A38)

Az utóbbi években az internetnek köszönhetően egészen váratlan produkciók is valószínűtlen sikert arathattak. Húsz éve elképzelhetetlen lett volna, hogy egy szíriai mulatós sztárt, a sokáig csak helyi esküvőkön népszerű Omar Souleymant világszerte ünnepeljenek, most meg tessék. Már volt koncertje Budapesten, és azóta az égvilágon semmi újat nem csinált, de rajta ilyesmit követelni körülbelül olyan, mint mondjuk a Betli Duón. 

Slayer (06.11, Budapest Aréna)

Léteznek pusztítóbb metalegyüttesek, léteznek nagyobb metalegyüttesek, de ekkora együttes úgy pusztítani, ahogy a Slayer tud, egy sem. De nagyon távolról sem. Az ő magyarországi koncertjeik egy ideje már jóval szélesebb réteget érnek el, mint az egyszeri metalosok, most pedig minden bizonnyal minden jegy el fog fogyni, így érdemes időben kapcsolni. Ez ugyanis a Slayer búcsútúrnéjának budapesti búcsúkoncertje. Amíg újra össze nem állnak, nem lesz több alkalom...

Red Fang (06.20., Dürer Kert)

Van egy együttes, aminek Q-val kezdődik a neve, és rendszeresen emlegetik a szintén a stoner rockból kiinduló Red Fanggel kapcsolatban, de egyszerűen túl közhelyes lenne leírni. Maradjunk annyiban, hogy a Red Fang a saját jogán is érdekes, a sivatagi stonert a mocsári sludge-dzsal keverő, súyos zenét játszó, de magát nem véresen komolyan vevő együttes.

Iratkozz fel a Jó hírlevélre!
Minden, amit érdemes csinálni Budapesten. Fizetned csak akkor kell, ha tetszik!

Municipal Waste (06.25., Dürer Kert)

Senki sem sértette meg jobban a metal világát, mint Keith Richards, aki azt mondta a Black Sabbathról és a Metallicáról, hogy mindkettő jó vicc. Szerencsére vannak együttesek, amik bátran felvállalják, hogy a műfajban igenis van valami vicces, és nem félnek egy kicsit rá is játszani a komikumra. A Municipal Waste így egyszerre tud véresen komoly és nagyon szórakoztató thrashprodukció lenni.

Backstreet Boys (06.25., Budapest Aréna)

Everybody, yeah
Rock your body, yeah
Everybody, yeah
Rock your body right
Backstreet's back, alright!

Charlotte Gainsbourg (06.30., Müpa)

A következő hónapokban Ziggy Marleytól Femi Kutiig több olyan zenész is fel fog lépni Budapesten, akik az apjuk nyomdokaiban járnak, de közülük csak Charlotte Gainsbourg esetében egyértelmű, hogy ő akkor is ilyen híres lenne, ha nem Serge lett volna a papája. A színésznőként is sikeres Charlotte Becktől a Daft Punkig a popvilág teljes krémjével dolgozott együtt, és így karrierje során páratlanul gazdag repertoárt hozott össze érett, de valahogy mégis játékos popdalokból.

Iggy Pop (07.24, Budapest Park)

Vannak nagy nevek ezen a listán, de elég nyomós érvek szólnak amellett, hogy Iggy a legnagyobb. Az ember, aki már akkor is punk volt, amikor ezt a szót még senki nem használta, mostanában rendszeresen végleges visszavonulással fenyeget, de aztán valahogy mindig képtelen otthagyni a színpadot. A közönségbe már nem ugrál úgy be, mint néhány éve, de ettől még az övé az egyik legvadabb műsor a rockszakmában. 25 éve nem volt önálló koncertje Budapesten, és ki tudja, még hányszor jár felénk.

Neurosis (07.24., Akvárium)

Hogy milyen fontos koncertről van szó, azt talán az jelzi a legjobban, hogy még hirdetni sem igazán kezdték, amikor már minden jegy elkelt rá. A szervezők erre kerestek egy nagyobb helyszínt, de jegy már így is alig van. A Budapesten húsz éve nem járt Neurosis egészen egyedi zugot vájt ki magának a súlyos rockzenék világában, és ha nem is értek el olyan kereskedelmi sikereket, mint mondjuk az itt szintén szereplő Slayer, ahhoz semmi kétség sem fér, hogy egy grammal sem könnyebbek náluk.

Deerhunter (08.21., A38)

A 2000-es évek nagy indiehullámának talán utolsó igazán nagy alakja, a popérzékenységével minden műfaji határon áttörő Bradford Cox, és az ő Deerhuntere volt. Akkoriban szinte évente adtak ki egy klasszikus lemezt (és akkor Cox mindenféle egyéb projektjeit nem is számoltuk), és bár azóta valamennyit visszavettek a tempóból, és újabb és újabb stílusok felé is elkalandoztak, az alapok nem koptak meg. Az évezred egyik jelentős együttese végre Budapesten.

Calexico és Iron & Wine (11.12., Müpa)

Messze van még, de a jegyek fogynak, és ne az legyen, hogy nem szóltunk időben. Egyébként is különleges eseményről van szó. A folkos, country-s, indie-s americana két jeles képviselőjének közös koncertje magában is az lenne, de ráadásul az addigra már napvilágot látott közös lemezüket fogják turnéztatni. Komoly érzelmek komoly, felnőtt férfiaktól.