Negyven év után oldották meg az eltűnt testvérpár ügyét

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.
  • 1975. március 25-én egy marylandi testvérpár, a 10 és 12 éves Katherine és Sheila Lyon elmentek a közeli plázába, hogy megnézzék a húsvéti dekorációt.
  • Délután négyre kellett volna hazaérniük, de még este hétkor sem érkeztek meg. Ezután két államra kiterjedő nyomozás indult eltűnésük ügyében. A következő években több férfit is megpróbáltak összefüggésbe hozni elrablásukkal, de senkit sem sikerült meggyanúsítani.
  • 2013-ban egy nyomozó kezébe került egy 1975-ös vallomás, amivel azóta senki sem foglalkozott: egy akor 18 éves férfi állította, szemtanúja volt a gyerekek elrablásának. Ez a férfi Lloyd Lee Welch volt.
  • 2014-ben bejelentették, hogy Welch valószínűleg összefüggésbe hozható az üggyel. A férfi ekkor éppen börtönbüntetését töltötte egy 10 éves kislány molesztálásáért.
  • 2015-ben megvádolták, 2017-ben bűnösnek vallotta magát, de azt nem ismerte el, hogy ő gyilkolta meg a gyerekeket. Kétrendbeli szándékos emberölésért ítélték el, 48 évet kapott.
  • A True Detective tévésorozat első évadát idéző, elképesztően izgalmas nyomozásról Marc Bowden sztárújságíró írt riportkönyvet.

Mostanában egyre gyakrabban hallani olyan döglött ügyekről, melyeket a DNS-technológia fejlődésének köszönhetően sikerült akár több évtizedes hiábavaló nyomozás után megoldani. A marylandi testvérpár, Katherine és Sheila Lyon története nem ilyen. A gyerekek 1975-ben tűntek el, és bár arra, hogy kiderüljön, mi történt velük, mostanáig kellett várni, az eredmény néhány dörzsölt és elszánt nyomozónak köszönhető, nem a tudomány fejlődésének. 

A Lyon testvérek jó körülmények között éltek a marylandi Wheatonben, Washington DC külvárosában. Apjuk ismert rádiós, családi életük nyugodt, kiegyensúlyozott volt. A gyerekeket akkoriban még simán kiengedték a utcára arrafelé kíséret nélkül, így nem volt szokatlan, hogy 1975. március 25-én a két kislány kettesben indult útnak, hogy megnézzék a közeli pláza húsvéti dekorációját. Azt ígérték, délután négyre hazaérnek, de még este hétkor sem voltak sehol. A szüleik ekkor hívták a rendőrséget. Ezzel megkezdődött a washingtoni nagyvárosi övezet egyik legnagyszabásúbb művelete, a keresésben a rendőrök mellett rengeteg önkéntes is részt vett. De a gyerekeket sosem találták meg.

Az eredeti, 1975-ös felhívás Katherine és Sheila Lyon eltűnésérőlFotó: Uncredited/AP

A Katherine és Sheila eltűnése utáni első napokban nem tűnt reménytelennek, hogy a gyerekek nyomára bukkanjanak. Attól fogva, hogy délután egykor elhagyták otthonukat, többen is látták őket az utcán, a pizzériában és a plázában is. Az egyik szomszéd gyerek azt mondta, látta a testvéreket a pláza éttermében, amint egy 50-60-as éveiben járó férfivel beszélgetnek, aki mikrofont és egy magnót tartott a kezében. Több szemtanú is említette a férfit, akit több gyerek körül is látták, kezében mikrofont tartva. Ez az ember lett az ügy első számú gyanúsítottja, és az első fantomképet is róla adták ki. Ahogy az az eltűnési ügyek esetében oly gyakran megtörténik, ezúttal is számtalan később hamisnak bizonyuló, félrevezető bejelentést kapott a rendőrség. Az évek során további három férfiról gyanították, hogy közük lehetett a gyerekek elrablásához, de az ügyben végül elítélt férfi nem volt közöttük.

2013-ben egy döglött ügyeket vizsgáló nyomozó, Chris Homrock rábukkant egy Lloyd Lee Welch nevű, akkor 18 éves, hobó életet élő, hippinek kinéző férfi vallomására, és arra jutott, érdemes lenne utánanézni, mi lett vele. Welch azt állította, szemtanúja volt az emberrablásnak, a támadót pedig úgy írta le, mint akinek valamilyen nehéz tárgy húzta le a zsebét. Bár ez egybevágott azzal, ami alapján a rendőrség is nyomozott, végül úgy határoztak, nem foglalkoznak a vallomással, mert a férfi bizonyára hazudik, és csak arra vágyik, hogy hősként kezeljék és felmarkolhassa a nyomravezetői díjat. Homrock azonban utánanézett, és azt találta, Welch éppen börtönbüntetését tölti egy 10 éves gyerek molesztálása miatt. Úgyhogy elhatározta, hogy kicsit alaposabban utánajár az ügynek. Ezzel kezdetét vette a bonyolult és izgalmas nyomozás, amelyről az ügyet a legelső pillanattól követő sztárriporter, Marc Bowden – a filmforgatókönyvvé is átdolgozott Black Hawk Down szerzője – könyvet írt, a könyv alapján pedig a Washington Postba is írt egy fantasztikus riportot.

2013 októberében Homrock, egy másik nyomozó, Dave Davis és egy ügyész, Pete Feeney Delaware-be utaztak, hogy beszéljenek Welch-csel. A legnagyobb megdöbbenésükre a férfi már a beszélgetés elején közölte, tudja, hogy miért keresték fel. „A két eltűnt gyerek miatt” – mondta ravasz vigyorral. A férfi meglepően szívesen beszélgetett velük, bár erről később azt mondta, a börtön vezetői kényszerítették rá, majd azt, hogy csak azért állt szóba velük, mert a beszélgetések idején legalább nem kellett a társai között lennie a börtönben. Welch-csel többször is interjúztak. Az elítélt molesztáló végül azt mondta, hogy abban az időben, amikor a lányok eltűntek, látta az apját (mármint a saját, Welch apját) és az egyik nagybátyját, amint épp az egyik kislány holttestét darabolták fel. A testrészeket egy nagy zsákba rakták, Virginia állam egyik elhagyatott részére vitték, és elégettek. Welch azonban gyakran összevissza beszélt, állításai ellentmondtak egymásnak, de azt a nyomozók idővel biztosra vették, hogy valamilyen módon része volt a Lyon nővérek elrablásában és talán meggyilkolásában is. Végül elismerte, hogy benne volt az elrablásban, de előbb egy másik pedofilt vádolt meg a bűncselekmény kitervelésével és végrehajtásával, majd azt állította, az egészet családtagjai tervelték ki, és ő nem vett részt a gyilkosságokban. Előbb egy unokatestvérét, majd egy nagybátyját, végül az apját nevezte meg a fő tettesnek. 

Lloyd Lee Welch 2017. szeptember 12-én a bíróság előtt.Fotó: Lathan Goumas/ASSOCIATED PRESS

Welch egész családját vizsgálták a nyomozás során, és idővel kiderült, a marylandi családtagok csak egy kisebb csoportja a kiterjedt klánnak, a másik, nagyobb része a virginiai Thaxtonban, az erdők között, nagyon elzártan élt. Tanulatlan, szegény emberek voltak, a családban generációkra nyúlóan jelen volt az alkoholizmus, a droghasználat, a gyerekek molesztálása és a családtagok, testvérek közötti szexuális kapcsolat. Welch a marylandi ághoz tartozott, de szokásaikban nem sokban különböztek a hegyekben élő családtagokhoz képest; a férfi azt állította, gyerekként őt is megerőszakolta a saját apja. Idővel aztán Lloyd Welch elkezdte stabilan állítani, hogy a bűncselekmény fő elkövetője Dick nevű nagybátyja. Azt nem tagadta, hogy a család többi tagja is részt vett valahogy az egészben, de azt mondta, Dick volt az, aki az egészet kitervelte, és aki a gyerekek többszöri megerőszakolását, majd megölésüket és holttestük eltüntetését levezényelte. Dick Welch azonban minden vádat tagadott, akárhányszor hallgatták meg, vallomása változatlan és következetes volt.

Bár Lloyd Welch a sztoriját rendszeresen megváltoztatta, és mindig valamelyik családtagját vádolta, minél többet hallottak a nyomozók, annál jobban kirajzolódott, mik azok az elemek, melyek igazak lehetnek. Az áttörést végül az jelentette, amikor Dave Davis 2015 májusában felkereste azt a házat, melyet a férfi a bűncselekmény elkövetésének helyszínéül jelölt meg, azaz Dick bácsikája otthonát. Csakhogy akörül semmi sem úgy nézett ki, ahogy a férfi elmondta. Nem ott volt a folyó, ahol Welch mondta, nem ott futottak a sínek, ahol szerinte voltak, és számtalan apró részlet volt még, ami sehogy sem állt össze. Kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha is kiderül, mi történt a gyerekekkel, amikor – útban visszafelé a nagybácsi házától – megpillantott egy házat, ami az ügyiratokhoz csatolt képek alapján ismerősnek tűnt neki. Ez Lloyd Welch szüleinek a háza volt, ahol a kislányok eltűnése idején még maga Lloyd is lakott. Mindazok az apró részletek, melyeket a férfi mesélt, erre a környékre illettek inkább: ott volt a patak, ahol állította, és az alagsor is úgy helyezkedett el, amit Welsch vallomásában a gyilkosság helyszíneként leírt. Bekopogott, a ház tulajdonosa beengedte, és azt is megengedte neki, hogy lemenjen a csak kívülről megközelíthető alagsorba. A nyomozó úgy érezte, csakis ez lehetett a szörnyűségek helyszíne. A házba már helyszínelőkkel tért vissza, akik rengeteg vérnyomot találtak, annyit, ami biztosan csak valami vagy valaki megölése nyomán keletkezhetet. Mindez a férfi vallomásaival együtt már elég volt ahhoz, hogy vádat emeljenek Lloyd Welch ellen. 2017 szeptember 12-én a férfi bűnösnek vallotta magát két rendbeli emberölésben. 

Bár Welch tagadta, hogy ő maga erőszakolta vagy ölte meg a lányokat, egy virginiai jogi doktrína szerint az is gyilkosságért felel, aki részt vesz olyan emberrablásban, amelynek a célja, hogy az áldozatot megöljék. Vallomása megmentette a halálbüntetéstől, de bizonyára élete végéig börtönben marad. 48 évre ítélték, ekkor 60 éves volt, és még jó pár év hátravolt abból a büntetésből, melyet a 10 éves gyerek molesztálásáért kapott. Az elrablás, a szexuális erőszak és a gyilkosságok részletei így sem derültek ki, és Katherine és Sheila Lyon maradványai sem kerültek elő. A gyerekek szülei mindketten megérték az ítéletet, de csak annyit mondtak a nyomozók munkáját méltatva: „Az elmúlt két-három év során úgy kezelték Sheilát és Kate-et, mintha saját testvéreik vagy lányaik lettek volna. Hosszú idő volt. Fáradtak vagyunk, és csak haza akarunk menni”.