Március végén a teljes magyar sajtón végigsöpört a hír, hogy kevés a kuvasz az országban. A lapok a Hunnia Kuvasz Tenyésztői és Kulturális Egyesület közleményét vették át, melyben a Czene Attilát is soraiban tudó egyesület arról írt, hogy az egykor kedvelt kutyafajtából már csak 1800 regisztrált példány él az országban, és az éves szaporulat pedig 150-250 egyed körül alakul, ezért már kihalási fázisról beszélhetünk. 

Iratkozz fel a Jó hírlevélre!
Minden, amit érdemes csinálni Budapesten. Fizetned csak akkor kell, ha tetszik!

És bár az egyesület által közölt számok stimmelnek, de ebből egyáltalán nem következik, hogy kihalás szélére sodródott volna a legősibb magyar kutyafajta. Erről a törzskönyves tenyésztést végző államilag elismert szervezet, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület (MKFE) elnöke, Pischoff Ferenc beszélt nekünk. 

Mint Pischoff fogalmazott, a közleményt kiadó, 2018 augusztusában létrehozott egyesület ugyan egy létező helyzetre hívta fel a figyelmet, de a keretezés felelőtlen volt: az elektronikus nyilvántartás bevezetése, azaz 2005 óta elérhető adatokból is azt látni, hogy a kuvaszok születési száma folyamatosan az évi 200 egyed körül mozgott az elmúlt 15 évben. Ezért Pischoff szerint csúsztatás arról beszélni, hogy kihalna a kuvasz. 

Ráadásul azért sem beszélhetünk kihalásról, mert számos törzskönyves kuvasz él külföldön is: nemcsak Erdélyben, de Nyugat-Európa több országában is tenyésztik ezt a fajtát. Ezt jelzi az is, hogy idén szeptemberben rendezi majd meg az MKFE az első nemzetközi kuvasztenyésztési konferenciát Nagy István agrárminiszter fővédnökségével, és erre eddig 12 országból jelentkeztek be tenyésztők. 

Kapjon újra nyájakat 

A kuvaszok külföldi karrierje messzire nyúlik vissza: Pischoff például az 1930-as években kiadott németországi kutyás magazinban is látott már egy fényképet, melyen egy vaddisznóra vadászó kuvasz volt látható. De a magyar fajta népszerű Hollandiában és Svédországban is, Finnországban pedig a közelmúltban kezdték felfedezni. 

A munkaversenyeken is bíráskodó Pischoff pár éve Svédországban két kiemelkedően jól teljesítő kuvaszba is belefutott. Mint kiderült, mindkettővel rendszeresen dolgoznak. Az egyik kutya rénszarvasvadászatokra jár, a másik pedig több száz méhkast őriz a medvékkel szemben. 

Ezek a történetek is jól szemléltetik, mi a kuvasztartás kulcsa: 

feladatot, munkát kell adni ennek a fajtának. 

A népvándorlás idején a Kárpát-medencébe érkező kuvaszoknak évszázadokon át megvolt az egyértelmű feladatuk: a nomád pásztorkodással tartott nyájak védelmét látták el a medvékkel és a farkasokkal szemben. Egy farkast 3-4 kuvasz le tud győzni, míg egy medvével megküzdve ugyan nem sok esélye lenne a kutyáknak, de agresszív és heves fellépésükkel van, hogy meghátrálására tudják késztetni a ragadozókat. 

Aztán a megváltozó gazdálkodási körülmények, illetve a ragadozók visszaszorulása miatt a kuvaszok feladata is odalett, ma pedig már alig akad pásztor, aki kuvaszt tartana.

Az MKFE egyik célkitűzése, hogy ezen változtassanak: Erdélyben futott egy ragadozóprogram Puskás Ferenc vezetésével, ahova pár évvel ezelőtt kísérletképpen kihelyeztek kuvaszokat. És ugyan közel száz éve már, hogy a kuvaszok utoljára hasonló terepen dolgoztak, Pischoff Ferenc elmondása szerint megdöbbenve tapasztalták, hogy az odaküldött kuvaszok ugyanúgy tették a dolgukat, mintha végig ott lettek volna. 

Ezért 2016-ban Magyarországon is elkezdtek egy hasonló programot Szép Ábrahám irányításával, jelenleg hét helyszínen őrzik a kuvaszok kettesével a nyájat. Pischoff sok pásztort ismer, és látja, hogy többségük ma nem magyar kutyafajtákkal dolgozik, így az egyesület egyik célja éppen az, hogy ez megváltozzon. Persze az ilyesmit erőltetni nem lehet, az egyetlen hatékony módszer, ha a gazdák másoknál látják, milyen jól teljesítenek a kuvaszok. 

A kuvaszok népszerűsítésének másik eszköze a polgárőrökkel való együttműködés lehet: 2018-ban állapodtak meg az Országos Polgárőr Szövetséggel, hogy a kutyával dolgozó polgárőrök között ezentúl lesznek kuvaszosok is. Ehhez azóta már ki is dolgoztak egy szigorú vizsgaszabályzatot, a kutyáknak nehéz ügyességi, őrző-védő és engedelmességi feladatokat kell teljesíteniük, a MEOESZ és a minisztérium pedig meg is vásárolt a tenyésztőktől tíz kuvaszt. 

Pischoff ragaszkodott hozzá, hogy csak akkor vesz részt a programban, ha személyesen ellenőrizheti, hova kerülnek a kutyák: a kuvaszoknál ugyanis különösen fontos, hogy családoknál, saját gazdával éljenek, nem lehet megtenni velük, hogy kennelben tartva, más-más hordja őket munkába. 

Nem mind kuvasz, ami kuvaszjellegű 

Ha van magyar kutyafajta, melynek sokak szemében rossz a megítélése, akkor az a kuvasz. Számos olyan elbeszélés keringett az elmúlt évtizedekben, melyek megbízhatatlannak, agresszívnak, vagy egyenesen ideggyengének írják le a kuvaszokat. Pischoff Ferenc szerint több tényező vezetett e hiedelmek elterjedéséhez. 

Sokat számított például az, ahogy a gazdálkodási viszonyok átalakulásával kicsúszott a kuvaszok lába alól a talaj: az addigi végtelen rónaságok helyett sok kutya a falusi udvarok végén találta magát, láncra kötve. A kutyatartáshoz eleve kevéssé értő tulajdonosaik innentől nem vitték magukkal mindenhova az állatot, hanem azt várták tőlük, hogy védjék meg a házat, ez pedig konfliktusokhoz vezethetett. 

Ezen kívül a tenyésztők között is volt egy tábor, amely sokáig azt vallotta, hogy nem kell a kuvaszokat nevelni, tudnak azok mindent maguktól ösztönösen. Pischoff 1974 óta foglalkozik ezzel a fajtával, és visszaemlékezése szerint évtizedes harc eredménye lett, mire sikerült alapvetővé tenni azt a belátást, hogy a kuvaszokkal komolyan foglalkozni kell. Ma ez szerencsére már nem kérdés, és a tenyésztők a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetnek a kutyák nevelésére. 

Szintén sokat számít az is, hogy a kuvaszok rossz hírét keltő kutyák az esetek többségében nem is fajtatiszta kuvaszok voltak: az MKFE elnökének felesége, Pischoff Ferencné kilenc éven át végzett kuvaszfajtamentést úgy, hogy nemcsak a törzskönyves, hanem a kuvaszjellegű kutyáknak is igyekezett otthont találni. Elmondása szerint hatalmas volt a különbség a két állomány között: a törzskönyvezetlen, kuvaszjellegű kutyák nemcsak külső jegyekben tértek el a tenyésztőnél született kutyáktól, de egészségük és idegrendszerük sem volt összevethető a két csoportnak. 

A házaspár úgy véli, nagyon sokat árt a kuvaszok megítélésének, hogy a különféle internetes kereskedőoldalakon pár ezer forintért lehet olyan kutyákat venni, melyeket kuvaszként hirdetnek, holott nyilvánvalóan nem azok. Pedig a kuvasz néhány éve hungarikum lett, azt azonban egyelőre hiába próbálta meg kijárni az MKFE, hogy ne lehessen megtévesztő hirdetésekben kuvaszjellegű kutyákat kuvaszként kínálni. 

Ami viszont Pischoff Ferenc szerint jó hír, hogy 2018 eleje óta él a DNS-alapú származásellenőrzés a törzskönyvezett kutyáknál, ez pedig kizárta a visszaélés lehetőségét és sokkal könnyebbé vált a minőségi tenyésztés ellenőrzése. 

Városban is remekül van

Pischoff a beszélgetés során többször hangsúlyozta, hogy a kuvasz alapvetően egy őrző-védő kutya, ezért így is érdemes rá tekinteni. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a kuvasz családi tartásába munkát kell fektetni, kiskorától kezdve tudatosan kell nevelni és szocializálni. 

Felidézett egy esetet, amikor pár éve felhívta egy család, hogy a hazavitt kan kuvaszuk nem engedi be őket a házba. Pischoff ekkor elmagyarázta nekik, hogy nem figyeltek eléggé oda a nevelésre, beálltak a sorba, és hagyták, hogy a kuvasz legyen a főnök. Majd elmondta azt is, hogy ezt a felállást simán meg lehet törni, néhány lépésben el lehet érni, hogy megváltozzon a hierarchia. Miután ezután hónapokig nem hallott a családról, Pischoff rájuk telefonált, hogy mi történt. Ekkor mesélték el neki, hogy most már szent a béke, igaz, nem törték meg a kutya uralmát, de építettek egy második ajtót a házba, és a család azon jár be. 

Ez a példa azonban elmondása szerint inkább a kivételek közé tartozik: számos családról tudni, ahol boldogan élnek együtt egy kuvasszal. Volt idő, amikor Pischoff  családja is négy kuvaszt tartott otthon. Jelenleg csak egy van, de éppen a beszélgetés idején tervezték egy második beszerzését. 

Ennek ellenére kevés törzskönyves kuvaszt látni a városokban. Ennek több oka is van Pischoff szerint: egyrészt egy nagytestű kutya tartása több nehézséggel jár együtt, mint egy kisebb fajta választása. Másrészt pedig óriási lett a konkurencia, ma már rengeteg kutyafajta közül választhat az, aki ebtársat keres maga mellé, ez pedig szükségszerűen vezetett egyes fajták visszaszorulásához. 

Pischoff kuvaszaival régóta jár óvodákba és iskolákba, hogy megismertesse a fiatalokkal a fajtát, a tavaly, 10 éves korában elhunyt kuvasza pedig terápiás kutyaként is dolgozott. Mint most fogalmazott, a sajtóban megjelent híreket olvasva egyik szeme sírt, a másik pedig nevetett. Sírt, mert nem a valóságnak megfelelő hírek jelentek meg a kuvaszokról, ugyanakkor örült is, mert ennek hatására végre megint felfigyeltek erre a fajtára, amely ugyan nincs a kihalás szélén, de szerinte bőven megérdemelné a jelenleginél nagyobb népszerűséget.