Néha kicsi ez a város, de ehhez túl nagy… Segíts!

Április 30-án éjfél körül kezdődött a történet, ott ahol valakinek éppen véget ért. Budapest belvárosában, a Király utcára merőleges kis utcában találkoztunk, egy ablakpárkánynál, amin egy ittas személy volt és játékpénz szétszórva. Az én társaságom próbált segíteni a bajban lévő személynek (mivel más nem tudott magyarul a környéken). Mire felnéztem, ott voltál. Szemüveg, sötét haj, eszméletlen mosoly. Elmondtad milyen jó emberek vagyunk, illetve korábban is néztél minket az ablakból, hogy mi lehet az ablakpárkányon ülő személlyel. Hát odajöttél, pedig pont akkor végeztél munkában, ami a szemben lévő épületben van. Kérdésemre, miért végeztél ilyen későn végeztél, csak nevettél és a vállamra tetted a kezed, hogy majd megbeszéljük. Na de mikor? Nem volt lehetőségem a zűrzavarban megkérdezni a neved, neked meg tovább kellett menned a Deák irányába. Írtam az épületnek, ahol a munkahelyed van, de sajnos nem ismernek, jött a válasz. Néha kicsi ez a város, de ehhez túl nagy… Segíts.

Név, cím a szerkesztőségben. Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.