Dante infernója egy vígjáték ahhoz képest, ami ott volt
Sára Sándor 1979-ben kezdte el forgatni a Krónika - A második magyar hadsereg a Donnál című óriás dokumentumfilm-sorozatát. A több mint 25 órás eposz minden fejezete megnézhető a Youtube-on. Ha ez a film akkor nem készül el, akkor mára alig maradt volna fent valódi visszaemlékezés magyarok tízezreinek borzalmas tragédiájáról, a huszadik századi történelmünk több szempontból még feldolgozatlan epizódjáról.
1942-ben 210 ezres magyar honvéd sereg a teljes magyar haditechnika felével felszerelve, Hitler vezetése alatt megtámadta a Szovjetuniót. Majd 1900 km-re Budapesttől súlyos, végzetes vereséget szenvedett. Fegyverzetét elvesztette és a sereg majdnem fele odaveszett, megsebesült vagy fogságba esett. A halottak majdnem fele munkaszolgálatos zsidó volt.
A doni katasztrófáról 1945 előtt és 45 után sem szabadott őszintén beszélni. Mind a Horthy-rendszer, mind a kommunista korszak egyik tabutémája volt. Így az elpusztult tízezreket évtizedekig nem sirathatták meg. Az ország az elkövetett bűnökkel, hibákkal nem nézhetett szembe, és nem is bánhatta meg azokat.
A sorozat minden epizódja korabeli Film Híradó részletekkel indul. Amikben azt hirdették, hogy a hátországban idilli élet zajlik, és ennek védelmében a honvédők hősies és sikeres küzdelmet folytatnak a bolsevik veszedelem ellen. Ezt a hamis képet ellenpontozzák a bakák, tisztek, munkaszolgálatosok, orvosok, a szálláscsináló, a haditudósító és a tábori lelkész visszaemlékezései. A beszámolókon érezhetően sokat torzítottak a diktatúra évtizedei. Az ÁVH börtöneit és a Gulágot megjárt, meghurcolt magas rangú tisztek, mint a sokszor megszólaló Lajtos Árpád vezérkari őrnagy vagy Kádár Gyula vezérkari ezredes még 1979-ben sem bonthatták ki az igazság minden szeletét. Az utóbbit ráadásul a III/III beszervezte.
Sára az indulástól a hazaérkezésig kronológiában veszi végig a doni hadjáratot. Egy-egy jelentősebb eseményt vagy karaktert kiemel, és részletesen is körbejár. Külön foglalkozik Jány Gusztáv, hadsereg parancsnok által kiadott hírhedt hadparanccsal, amiben gyávának nevezte a visszavonuló magyar hadsereget vagy Horthy István, a kormányzó fiának Donnál bekövetkezett halálával. De a leghitelesebb részek a fronton töltött mindennapok részletes leírásai, a személyes emlékek, drámák és a felolvasott naplórészletek.
A filmben hosszú órákat szentelnek azoknak a szenvedéstörténeteknek, amik őrületig menő éhezésről, elviselhetetlen fizikai szenvedésekről, megaláztatások soráról, testi, lelki és morális megsemmisülésről szólnak.
„Senki nem törődik velünk, olyanok vagyunk, mint az élő halottak.”
Dr. Vámossy József orvos beszámol róla, hogy társaival együtt a tábori kórházban 19 nap alatt közel 20 ezer csonkolást végeztek. Leginkább fagyás miatt vágtak le kezeket, orrokat, füleket, lábakat. A frontról menekülő magyar katonák borzalmas éhezését jól mutatja egy katona visszaemlékezés arról, hogy egy alkalommal úgy megrohanták a teás kondért, úgy tolakodtak, hogy az egyik katona beleesett az óriási edénybe, a többiek pedig nem engedték kimászni. Belefulladt a meleg teába.
Több rész is szól a felfoghatatlan mértékű hidegről, a hadjárat alatt nem ritkán -15 és -25 Celsius-fok közötti hőmérsékletet mértek. A katonák lába sokszor belefagyott a csizmába vagy a bakancsba, amin csak az segített, ha levágták róla a lábbelit, ami húzta magával az elfagyott bőrt, húst és letépte az összes körmöt a lábukról, majd hetekig ilyen roncsolt lábbakkal kellett menetelniük a hóban. A hideg mértékét jól mutatja, hogy a lovak sorban feladták a küzdelmet. A beszámolók szerint egy idő után csak megálltak, nem mentek tovább, és egyszerűen állva betonkeménnyé fagytak. A kietlen havas utakat meredező lószobrok szegélyezték.
De a legpokolibb sors a zsidó munkaszolgálatosoknak jutott. Őket nemcsak az ellenség, az éhség, a hideg, a tetvek, a betegség és az akár napi 20 órás munka okozta kimerültség kínozta, hanem a honfitársaik is.
„Nem éreztem a magyarokat a mieinknek, hanem a gyilkosaiknak éreztem őket”
A túlélők azt mesélik, hogy ugyan voltak emberséges katonák és tisztek, de a többségre idővel, ahogy egyre zordabbak lettek a viszonyok, átragadt a kegyetlenkedés szelleme. A legkülönbözőbb módon kínozták halálba a sokszor rabszolgaként kezelt munkásokat. Egy beszámoló szerint az egyik században rendszeres volt, hogy tetűirtás címén a mínusz 20 fokban a földre fektettek, levetkőztettek és leöntöttek vízzel munkaszolgálatosokat. Nem állhattak fel. Belefagytak a földbe.
A sorozat sok szempontból nem ad teljes és valós képet a második magyar hadsereg hadjáratáról. (Erről korábban Ungváry Krisztián írt cikket.) Két lényeges dologról nem beszélhetett a film. Az egyik a magyar katonák hőstettei, a másik pedig az ukrán és orosz néppel szemben elkövetett bűneik. Az, hogy a magyar haderők részt vettek háborús bűnökben, szinte egyáltalán nem jelenik meg a filmben, de a szovjet-magyar barátság jegyében azt is el kellett hallgatni, hogy az első vonalban gyakran az utolsó töltényig harcoló magyarok komoly veszteségeket okozhattak a Vörös Hadseregnek. Az alkotók egy szinte komikus fejezetben (24) mesélik el, hogy milyen remek volt a viszony a magyar hadsereg és az orosz nép között, akik rendesek, jószívűek, jámborak, és akikre nem lehetett haragudni. Az érezhetően alibiből készült rész szerint a magyar katona az orosz néppel szemben soha nem erőszakoskodott, az orosz ember pedig megértette, hogy a magyar nem jószántából rohanta le a hazáját. De ez sem mentette meg a Krónikát.
Sára Sándor elmondása szerint a film csak úgy mehetett adásba, ha a cenzorok előtte megdolgozták az anyagot, de ettől függetlenül már a harmadik rész után kitört a sorozat körül a botrány. Mivel ebben a fejezetben egy karpaszományos őrmester, aki civilben tanító volt, elmesélte, hogyan szeretett bele egy ukrán tanítónőbe, akinek a férje közben a fronton harcolt. Egyesek szemében elfogadhatatlan volt az elnyomó katona és a szovjet nő erkölcstelen kapcsolata. A műsort előbb áttették a 2-es csatornára, majd a vetítését a 17. rész után leállították.
(25+1 bevezető rész, 1979-1982, Sára Sándor, Losonci Teri, Csoóri Sándor, Hanák Gábor, Marx József, Kurucz Sándor, Sára Sándor)
címlapkép: Fortepan (Oroszország, Koltunovka a táblán a következő szöveg olvasható oroszul is: „Oroszok!! Itt járt a magyar hadsereg: keresztet, földet, szabadságot visszaadott nektek 1942”)
Cím fölötti kép: Fortepan, Don-kanyar, II. magyar hadsereg, Oroszország, 1942, Konok Tamás