Árthat a mentális egészségnek a PhD-képzés

A Nature számolt be arról, hogy a héten rendezik meg az első olyan nemzetközi konferenciát, amely a posztgraduális képzésben részt vevők mentális egészségével és jóllétével foglalkozik majd. 

A brit Brightonban arra keresik majd a választ a megjelentek, hogy miért van az, hogy a világ számos doktorizó és posztdoktori képzésen résztvevő hallgatója hasonló tünetekről, azaz túlzott stresszről, túlhajszoltságról számol be rendszeresen, és ezek hogyan hatnak a mentális egészségükre. 

Az elmúlt években világszerte egyre több kutatás hívta fel a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben a PhD-képzések környékén: egy belga kutatás szerint például a doktori program résztvevői kétszer akkora eséllyel szenvednek valamilyen mentális nehézségtől, mint a társadalom magasan iskolázott többi tagja, és az érintettek harmadánál kialakult már valamilyen rendellenesség, vagy pedig magas a kockázata, hogy kialakulhat. Egy amerikai egyetem doktorizó hallgatói között készült kutatás azt találta, hogy a diákok több mint háromnegyede az átlag fölötti stressz-szinttel ér együtt, és a világ egyik vezető tudományos folyóirata arról is beszámolt, hogy amikor korábban foglalkoztak ezzel a témával, elárasztották őket a levelek, melyekben olvasóik számoltak be saját rossz élményeikről. 

Mint a Nature megjegyzi, a kérdésre egyre nagyobb figyelem jut: 2018 márciusa óta 17 projekt indult, amely azt vizsgálja, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézzenek a kutatói pályájuk elején állók, és arra is keresik a választ, hogy milyen segítséget nyújthatnak számukra az egyetemek. 

A kérdés jobb megértését egyelőre nehezíti, hogy nem állnak rendelkezésre még rendes adatsorok, egymástól függetlenül elkészült kutatások mutatnak ugyan ugyanabba az irányba, de ezeknek eltérő volt a módszertana, és általában egy-egy egyetem vagy régió állapotáról szólnak. A cél ezért most az, hogy nagyobb ívű kutatások révén pontosabb kép alakulhasson ki a helyzetről. 

Az eddigi kutatások azért így is felmutatták pár világos problémát a Nature cikke szerint: egyrészt a rövidtávú doktori szerződések sokszor lehetővé teszik a témavezetőknek és a munkaadóknak, hogy ne foglalkozzanak a fiatal kutatók hogylétével, a tudományos életben pedig sok helyen hajlamosak dicsőíteni a túlmunkát. Az is problematikus, hogy sok helyen a témavezetőknek egyszerre kéne támogatniuk az odakerülő hallgatókat, másrészt viszont értékelni a szakmai előremenetelüket is, ezért a fiatal kutatók nem szívesen fordulnak mentális problémáikkal a felettesükhöz. 

Léteznek már persze ötletelések is a lehetséges megoldásokra: egyrészt a témavezetőket fel kéne készíteni arra, hogy fel tudják ismerni a mentális problémák megjelenését, illetve az is segíthetne, ha egy-egy hallgatónak nem csak egy témavezetője lenne, úgyhogy anélkül is kérhetne segítséget, hogy közben nem kéne a karrierje veszélyeztetésétől félnie. És fontos lenne az is, hogy a tudományos közegben nagyobb megbecsülés és elismerés övezze a munka-élet egyensúlyt. 

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.