96 emberélet kellett az angol futball megváltásához
2017 április 15., 08:39
Mostantól az angol csapatok nyernek meg minden kupát?
Elvileg ma kezdődik az angol futball legnagyobb, négynapos ünnepe. Valójában hétfőn már volt egy meccs, ami sokkal jobban mutatja az angol fociban lévő erőt, mint az Európa-liga mai - első - angol házidöntője.
Mert ugyan soha noha nem fordult még elő, ami idén, hogy egyetlen ország kisajátítja a nemzetközi kupák döntőjét. A Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is angol házidöntő lesz. Ráadásul a legerősebb angol csapat, a bajnok Manchester City nincs is a négy kupadöntős között, mert a negyeddöntőben fennakadt a Tottenhamen.
De az angol foci ünnepének a tökéletes felvezetése az Arsenal-Chelsea El-döntő helyett sokkal inkább az Aston Villa-Derby County hétfői meccse volt, ami eldöntötte, hogy melyik csapat lesz a következő idényben a Premier League tagja. Ez a legtöbb pénzről döntő meccs a világon. Az Aston Villa a megnyert rájátszással ugyanis 155-170 millió fontos (55-60 milliárd forintos) bevételt biztosított be magának. Ez még akkor is így lesz, ha jövőre netán kiesnének. A Premier Leauge-ben megdöbbentő összegek folynak be a klubokhoz a tévés közvetítésekből. Nincs fix összeg, attól függ, ki hányszor kerül képernyőre, de az átlag így is 80 millió font. A most kieső Huddersfield például 93 milliós bevételhez jutott a tévés jogdíjakból. Ezen túl kieső csapatként kap még két szezonon keresztül összesen 75 millió fontot a PL segélycsomagjából, nehogy az osztálykülönbség miatti hirtelen bevételkiesés miatt csődbe menjenek.
Összehasonlításul: az Európa-liga döntőjének győztese 8,5 millió fontot kap. És indulási lehetőséget a Bajnokok Ligája.
Készüljünk az örökös angol házidöntőkre?
Van rá esély, hogy angol dominancia jön az európai fociban. Akkor mindenképpen, ha azt nézzük, hogy mennyi pénz van az angol bajnokságban.
Elég régen, de volt már példa arra, hogy angol csapatok nyerték zsinórban a bajnokok trófeáját. 1977 és 1982 között hatszor is angol csapat lett Európa legjobbja (a Nottingham Forest kétszer, a Liverpool háromszor, Aston Villa egyszer), aztán az 1985-ös Heysel-tragédia miatt öt évre száműzték őket az európai tornákról. Az angolok száműzetése alatt a Bajnokcsapatok Európa-kupája nyíltabb lett, meg tudta nyerni a kupát román csapat, ahogy első címét szerezte meg a Porto és a PSV Eindhoven. (És a tragédia kellett ahhoz, hogy a huligánokkal leszámolva, az egész közeget átalakítva végül létrejöjjön a pénzteremelő Premier League.)
Ahhoz képest, hogy mennyit költöttek az angol klubok játékosokra az elmúlt években, az a meglepetés, hogy milyen gyengén szerepeltek eddig a BL-ben. Pedig már feladták azt is, hogy angol edzőkre bízzák a legjobb csapataikat.
Azoknak, akik nem kedvelik az angol focit, vagy a házidöntőket, pláne az angol házidöntőket, adhat reményt is a fenti táblázat. De teljes kétségbeesésbe is taszíthatja őket.
A Premier League ugyanis egészen biztosan pénznyomdaként működik majd a következő években is. Ezt a sok pénzt azonban képesek az angol klubok nagyon értelmetlenül eltapsolni.
A 2012-ben eddig utolsó angol csapatként BL-t (majd a következő évben Európa-ligát) nyert Chelsea úgy költötte el egy közepes bajnokság teljes költségvetését az elmúlt 6 évben, hogy arra már talán senki nem emlékszik, hogy 2014-ben még összejött egy BL-elődöntő. Azóta háromszor is a nyolcaddöntő volt a végállomás, kétszer pedig be sem jutottak a Bajnokok Ligájába. Sovány vigasz, hogy idén ott vannak az Európa-liga döntőjében. (Otthon ennyi pénzből azért két bajnoki címet, egy FA-kupát és egy Ligakupát összehoztak.)
A Manchester City Guardiola BL-átkával küzd. A világ minden pénzéből a Premier League tavaly és idén is összejött, miközben a Bajnokok Ligájában Guardiolával az elődöntőt is hiába üldözik. Úgy még különösebb a BL-felsülésük, hogy hiába nyerték meg az angol bajnokságot tavaly és idén is, a BL-ben a nyolc között mindkét évben angol csapat búcsúztatta őket. (Guardiola a Barcelonából való távozása óta nem jutott BL-döntőbe. A Bayernnel háromszor is a BL-elődöntő volt a végállomás, a Cityvel elsőre a 16 között esett ki a Monaco ellen, aztán kétszer a nyolc között. Mindezt úgy, hogy a Bayernt BL-címvédőként vette át, a City pedig az érkezése előtti évben elődöntőt játszott.)
A Manchester United pénzégetése a világ vicce, a klubnál jelenleg nemhogy a BL-győzelem nem téma, de a BL-indulás sem jött össze.
Ami ugyanakkor kétségbeejtő lehet a felsejlő angol dominancia ellen berzendőknek: a három nagy angol pénzszóróhoz képest szerényebb költségvetésből jutott tavaly és idén is a BL-döntőbe a Liverpool. Abból a rakás pénzből azért költöttek ők is, amit Coutinhért kaptak a Barcelonától, de Jürgen Klopp munkája érett be igazán.
Ami igazán nagy csoda: a Tottenham egy másik edzőzseni, a Real Madridot is visszautasító Mauricio Pochettino irányításával úgy lett BL-finalista és negyedik az angol bajnokságban, hogy nyáron egyetlen egy fontot sem költött játékosvásárlásra. Nem rossz recept, de aligha ismétlik meg. Vagyis ők tovább erősödhetnek a most besöpört pénzekből. És a City sem lesz örökké a Guardiola-átok foglya, amit akár maga Guardiola, akár egy idő után más menedzser törhet majd meg, Maszúr sejk korlátlan mennyiségű pénzből. Hacsak az UEFA nem keményít be tényleg a pénzügyi fair playt - a PSG-hez hasonlóan - trükkökkel kijátsztó Cityvel szemben, és nem zárja ki a csapatot a BL-ből.
Az Arsenalról nem esett szó. Ők olyan csodát hajtottak végre, hogy viszonylag - mármint a többiekhez képest viszonylag - alacsony kiadás (542 millió euró) mellett produkáltak óriási mínuszt (326 milliós bukta). A BL-ben nyomot nem hagytak, az Európa-liga idén összejöhet a Chelsea ellen, vigaszdíjnak.
Az sem tűnik valószínűnek, hogy a spanyol uralom is egyik pillanatról a másikra szűnne meg.
2014 és 2018 között a BL- és az Európa-liga 10 győztese közül 9 spanyol volt.
(Az Arsenal edzője éppen az az Unai Emery, aki a Sevillával nyert sorozatban három Európa-ligát.)
A legutóbbi öt Bajnokok Ligáját a Real Madrid és a Barcelona nyerte megosztva. Ráadásul két spanyol házidöntő is volt, de nem Real-Barca (ami még nem jött össze BL-döntőben), hanem egy harmadik spanyol csapat részvételével. Az Atletico Madrid úgy alakítottá át városi derbivé 2014-ben és 2016-ban is a BL-finálét, hogy előtte kiverte a katalánokat.
A BL-uralom mellett az Európa-liga is spanyol vigaszkupa lett. Az elmúlt tíz évben hatszor nyerte meg spanyol csapat, háromszor a Sevilla, szintén háromszor az Atletico.
Öt év alatt négyszer volt egyszerre spanyol győztese a Bajnokok Ligájának és az Európa-ligának.
A tiszta spanyol döntők csak azért nem jöhettek össze 2014-ben, mert összesorosolták az EL-elődöntőben a Sevillát és a Valenciát. A harmadik spanyol csapatot pedig már korábban kiverte a Sevilla.
(És van egy olyan, a tiszta angol házidöntőkhöz hasonlítható bravúr, amit ma már lehetetlen megcsinálni. 1990-ben a Milan nyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Az Európa-liga előd UEFA-kupa a Juventusé lett, miután, az oda-visszavágós döntőben a Fiorentinát verte. A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig a Sampdoria hódította el. Ez a teljes olasz tarolás, a KEK megszüntetése miatt, megismételhetetlen.)
A Manchester United felvillanása és gyors kimúlása
Akár a spanyol hegemónia megtörésének első jeleként lehetett volna értékelni, hogy a Manchester United 2017-ben megnyerte az Európa-ligát, bár a klub által elköltött pénzmennyiséget és a vágyakat ismerve aligha ez a kupa volt a szurkolók álma.
A United úgy keveredett két éve a kisligába, hogy a bajnokságban csak 5. lett, így lemaradt a BL-ről. Miután a következő szezonban a bajnokságban még rosszabbul szerepeltek, a lesajnált Európa-liga maradt az egyetlen esélyük, hogy kvalifikálják magukat újra a Bajnokok Ligájába. Végül megnyerték az EL-t, meglett a BL-indulás, de nem sokra mentek vele, a nyolc között kikaptak a Sevillától.
A Manchester ellenfele a 2017-es EL-döntőben az Ajax volt. A hollandok elképesztően nagyot fejlődtek azóta, idén ámulatba ejtették a világot és egyetlen percen múlt a BL-döntőjük. A Manchester teljesen megrekedt, a pocsék teljesítmény miatt kirúgták Mourinhót, a csapat óriási mázlival még kiverte a 16 között a PSG-t, aztán a Barcelona simán elintézte őket. A bajnokságban megint csak 6. lettek és lemaradtak a jövő évi Bajnokok Ligájáról.
Vége a spanyoloknak?
Az angol foci szerelmesei abban bízhatnak, hogy az ötéves spanyol dominanciát is egy házidöntő indította el, a 2014-es Real-Atletico (első felvonás, Ramos a 93. percben mentette hosszabbításra a Realnak a döntőt, aztán a hosszabbításban darabokra törték az Atleticót).
De végződhet az egész úgy is, mint a csak egy évvel korábbi, 2013-as német házidöntő után. Akkor még úgy tűnt, hogy a németek lesznek majd a foci urai Európában. A Bayern München 2010 és 2013 között szinte állandó résztvevője volt a BL-döntőknek, csak egyszer maradtak le róla. Harmadszorra a győzelem is összejött, ráadásul egy német házidöntőn a Jürgen Klopp által irányított Dortmund ellen. Aztán szerződtették Guardiolát, a német válogatott pedig 2014-ben a világbajnoki címet is megszerezte.
Akkor aligha gondolta volna bárki, hogy 2013 után hat év is kevés lesz ahhoz, hogy német csapat legalább a BL-döntőbe eljusson, de még az Európa-liga finálét sem csípték meg. Guardiola BL-fóbiája ekkor kezdett kialakulni. A Bayern a BL-címvédője volt, amikor Guardiola átvette, a Real 5-0-s összesítéssel semmisítette meg az elődöntőben. A Bayernt 2014-től egyébként rendre spanyol csapatok állították meg, háromszor a Real (egyszer az azóta másodosztályba száműzött Kassai Viktor játékvezető közreműködésével), egyszer-egyszer a Barcelona és az Atletico. Idén kivételesen a Liverpool.
Idén a legjobb nyolcba sem jutottak el, kilátástalan játékot produkáltak a Liverpool ellen. Nemcsak a Bayern szenvedett, a Dortmundot a Tottenham intézte el 4-0-s összesítéssel, a Schalkét a Manchester City megalázó 10-2-vel. A három német BL-csapatot három angol verte ki a 16 között. (A Hoffenheim tovább sem jutott a csoportjából.)
A bajoroknál a jelek szerint megunták a kudarcokat. Eddig tudatosan visszafogták a költségeket, most új korszak kezdődhet náluk is. Tele van a kassza, 12 év után elköszönnek Riberytől és Robbentől is. 80 millió eurós klubrekordért - és sérülten - megvették a hátul jolly joker Lucas Hernándezt az Atletico Madridtól, jön a másik francia világbajnok védő, Pavard is. A Bayern többet szeretné már, mint újra csak német bajnokságot nyerni, ami sorozatban hetedszer is összejött. Hiába a bevásárlás, a kispadon Niko Kovac kevésnek tűnik egy BL-meneteléshez.
A spanyoloknál a Real Madrid kezdhet óriási bevásárlásba. A történelmi BL-triplázást úgy hajtották végre, hogy nem költöttek igazán sokat. A spórolás idén ütött vissza, a megfáradt és megöregedett játékoskeretű, Ronaldót is elengedő Madrid a bajnokságban gyalázatosan szerepelt, a BL-ben az Ajax otthon söpörte el őket, a szezonjuk márciusban véget ért. Szerencsétlenül választottak edzőt is, Lopeteguit előbb kicsináltak a spanyol válogatottnál, aztán kirúgtak az eredménytelenség miatt. Nagy kérdés, hogy mennyire volt jó ötlet Zidane-t visszahozni egy teljesen leeresztett csapathoz, ahelyett, hogy nyáron jött volna, egy jelentősen felfrissített kerethez.
A Barcelona tanítanivalóan rosszul költötte el a Neymarért kapott rekordpénzt a befuccsolt Coutinhóra (miközben a Liverpool remekül járt az üzlettel) és az árát megszolgálni képtelen Dembelére. A katalánok uralják a spanyol bajnokságot (az elmúlt 11 kiírásból 8-at megnyertek, soha nem voltak ekkora fölényben a Reallal szemben), de a Bajnokok Ligája szereplésük kiábrándító, pláne úgy, hogy a Real közben történelmet írt a triplával a BL-ben.
A katalánoknak pénzük is volt, a keretben is messze több volt, mint amit elértek az elmúlt négy évben nemzetközi szinten (a csúcs a mostani BL-elődöntő). Arra jók voltak, hogy otthon magabiztos győzelmeket arassanak, az teljesen érthetetlen, hogy miért zuhannak össze totálisan gyámoltalanul idegenben. A Barcelona idegenben az elmúlt években kapott egy négyest a PSG-től (ezt még csodával sikerült megfordítani), aztán jött egy hármas a Juventustól, az érthetetlen égés Rómában a hazai 4-1 után, és most a Liverpool elleni 4-0. A potenciál megvolt a csapatban, de elbénázták. Egyelőre azt kell eldönteniük, hogy a tavalyi és idei felfoghatatlan bukás után maradjon-e a kispadon Valverde. Aztán lehet folytatni a keret frissítését az idén egyébként élete egyik legjobb évét futó Messi körül az Ajax lehalászásával.
A kétszeres döntős Atletico idén halványabbnak tűnt, a legendásan szigorú és szervezett védekezése időnként szétesett, a Barcelonát esélye sem volt megszorítani, viszont az összezuhant Realt magabiztosan tartotta maga mögött. A BL-ben a Juventus elleni kiesésükhöz kellett egy nagy adag balszerencse. A csapat mostanra biztosította az állandó BL-szereplést, 2012 óta mindig ott vannak a spanyol dobogón. Látványos támadófocival továbbra sem fogják meghódítani a szurkolókat, a védelemből elmegy Godin és a Bayernbe Hernandez, távozik Juanfran és Griezmann is. Simeonénak új csapatot kell építenie, rövid távon aligha ők lesznek az angolok kihívói.
A megroggyant olasz fociból a bajnokságot unalomban fojtó Juventus villan időnként, ez két BL-döntőt ért az elmúlt négy évben. Nem feltűnő, de azért az olaszok is rengeteg pénzt költenek arra, hogy a hazai egyhangúságból kitörve valamit elérjenek nemzetközi szinten is. Ronaldo megszerzése is ezt a célt szolgálta, nem jött be. Allegri távozik a kispadról, a klub sem marasztalt, ő sem lángolt azért, hogy megszerzerre zsinórban a kilencedik olasz bajnoki címet.
A nagy kérdés a PSG. Neymar szerződtetésével nagyot dobtak, úgy tűnt, hogy vonzóvá tudják tenni a klubot bárki számára. Aztán a sorozatos BL-bukások után mégis maradt a francia bajnokság teljesen érdektelen leuralása, a csapatban egymást követik a botrányok, a katari befektetők állítólag már kiszállnának. Ha valóban bukik a párizsi kísérlet, sokan nem fogják sajnálni, a franciák pedig talán visszatérnek a Lyon által korábban választott módszerhez, és világsztárok vásárlása helyett fiatal tehetségekre építenek csapatot. Ha így lesz, a következő pár évben aligha lesz akárcsak a BL-elődöntőben francia csapat. A PSG-nek Neymarral és Mbappéval a legjobb nyolc sem jött össze.
Még egy érv az angolok mellett
Az angol válogatottnál különösen sokat hangoztatott magyarázat, de a klubok nemzetközi kudarcainál is eljött Európa legzsúfoltabb versenynaptára, a szünet nélküli bajnoksággal. Hosszú harc után elérték a klubok, hogy a menetrendbe beiktassanak egy kéthetes pihenőt. Ez csak jövőre lesz, a házidöntőket úgy harcolták ki az angolok, hogy otthon a bajnoki címért és a BL-helyekért is hajtani kellett végig, nem tudták pihentetni a játékosaikat úgy, mint a Barcelona vagy a Juventus. Mégis simán bírták a dupla terhelést. Jövőre kéthetes februári szünettel fordulhatnak rá a szezon végére.
Az angol-spanyol meccsbe esetleg a felpumpált Bayern és a Juventus szólhat bele, talán kap még egy utolsó esélyt a PSG. Olyan mesék, mint amit az Ajax írt idén, és zárt le egy drámai, 96. percben lőtt gól, nagyon ritkák, és régóta nincs happyendjük. Az elmúlt 14 évben négy ország (spanyol, angol, német, olasz) kisajátította a BL-döntőket. 2004-ben volt utoljára más országból BL-döntős, akkor rögtön kettő is: a Portó verte a Monacót. Egyébként egy Milan-Juventus olasz házidöntő után.
Ha igazak a hírek, hogy 2024-től a mostaninál is belterjesebb elitklubbá válik a Bajnokok Ligája, fix hellyel a legjobb csapatoknak, akár a nemzeti bajnokságok kárára, akkor a topklubok még több bevételt húzhatnak be. Ez kiegyenlítheti a költségvetéseket legfelül, alulról viszont szinte lehetetlen lesz betörni a BL-be.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.