Ha tehetem, szinte az összes szabadidőmet a Dunán töltöm. Három barátommal közösen van egy részvénytársasági formában üzemeltetett hagyományos fa ladikunk egy kicsi, használt, öt lóerős motorral, amit Újpesten, a Tungsram-strandnál tartunk kikötve, azzal járunk horgászni a környéken. De partról is sokat horgászom a Dunakanyartól Mohácsig sok helyen, néha túrakenuzok is és gyakran valamelyik szigeten sétáltatok kutyát, így pontosan tudom, hogy az egyre tisztább vizű magyarországi Duna-szakaszon a szennykérdés nagyjábóli megoldása óta ezek a 100-130 méter hosszú, tengerjáró méretű szállodahajók jelentik az egyik legkomolyabb problémát. És nem a szerda esti szörnyű hajóbaleset miatt, mert az ilyesmi igen-igen ritka.

Egyszerűen azért, mert túl nagyok és durvák még egy Duna méretű folyamhoz képest is. Eleve kellemetlen érzés, hogy ekkora, vízi mértékkel mérve kifejezetten gyors, megállni és irányt váltani képtelen óriások mozognak a folyón. De ezzel még azért simán együtt lehetne élni. 

A túl nagy hajók azonban ennél sokkal konkrétabb károkat is okoznak a folyó ökoszisztémájának, méghozzá leginkább  azáltal, hogy minden más dunai vízi járműnél nagyobb hullámokat keltenek. A Dunán természetes okokból igen-igen ritkán, a 80-100 kilométeres széllökésekkel érkező viharok idején alakulnak ki akkora hullámok, amiket minden egyes száz pluszos tengerjáró folyamatosan kelt. (Egy ugyanolyan hosszú uszály hullámai ezeknél jóval alacsonyabbak.) A természetellenesen magas hullámok a sekélyebb, zátonyosabb részeken még jobban felmagasodnak, ha pedig éppen vihar van, akkor összeadódik a szél keltette és a hajó okozta hullám. Süllyesztett el ilyen összeadódó hullámzás vízitúrán, így első kézből mondhatom, hogy kevés félelmetesebb érzés van egy folyón, mint amikor az ember a kenujából jobbra-balra nézve csak vízfalakat lát. Nekünk mázlink volt, mert miután a hajóink egyidőben felborultak, kiderült, hogy már aránylag sekély vízen jártunk.

Ezekkel a nagy hullámokkal a fauna szempontjából az a fő probléma, hogy ívási időben károsítják a halak sekély vízben a fenékre vagy a növényzetre lerakott ikráit és madárfészkeket sodorhatnak el. Mivel a szabályozott folyókon eleve igen kevés az alkalmas ívóhely, a sűrű nagyhajóforgalom fájdalmas hatással képes lenni a szaporulatra.

A túlzott hullámzás az élőhelyek szempontjából fontos parti és vízszéli növényzetet is szaggatja és elmossa.

Az embereket a szállóhajóhullámok csak bosszantják, de azt folyamatosan. Ha evezel, baromira kell figyelni, hogy be ne borítsanak, ha sátorozol, horgászol vagy piknikelsz, a parton hagyott cuccaid vannak állandó veszélyben.

A folyami szállodahajózás sajnos létező jelenség, betiltani nyilván nem lehet csak úgy, bár a folyó összes többi használójának, kedvelőjének és lakójának ez lenne a legjobb megoldás. De a sebességüket például simán lehetne korlátozni, ami kapásból sokat javítana a hullámhelyzeten. 

Hosszabb távon persze azon is el lehetne gondolkozni, hogy ha egyszer egy védett réten vagy erdőben természetes, hogy ne lehessen hatalmas gépjárművekkel száguldozni, akkor egy folyón miért annyira magától értetődő dolog ez. Hiszen új erdőt esetleg lehet ültetni, de új folyót ásni semmiképp.