A most következő dolgokat már sokan, sok szakmédiumban publikáltuk, jómagam is több mint tíz éve írok szakcikkeket a témában. És mégis: a hidrogénautós híradásaink alatti kommentek alapján még mindig van értelme újra felsorakoztatni pár alapvető tényt a hidrogént tankoló, vízpárát eregető autókról. Bocsika azoktól az olvasóktól, akiknek már nem lesz ezekben semmi újdonság.
Honda FCX, a Toyota Mirai és a Hyundai Nexo. Ez az a három, hidrogénnel üzemelő, úgynevezett tüzelőanyagcellás autótípus, amit ma, 2019-ben bárki megvehet, akinek van rá egyelőre sajnos elég sok pénze. No meg aki olyan vidéken lakik, ahol tud is ezekbe hidrogént tankolni.
Máig visszatérő motívum a témában tájékozatlanoktól, hogy a hidrogénautó motorja olyan, mint a benzinesé, csak hidrogén ég el a hengereiben. De nem. A BMW-nek valóban voltak ilyen kísérletei, vagy inkább demonstrációi több mint tíz éve, de a mai hidrogénautók nem így működnek.
A nagynyomású tartályokban nagy nyomáson, akár 700 baron tárolt (egyébként nem cseppfolyós - ez egy másik gyakori téveszme) hidrogéngáz egy úgynevezett tüzelőanyagcellában egyesül a légköri oxigénnel, a folyamat terméke vízpára és elektromos energia. Ez az elektromos energia aztán részben vagy egészében vagy a közvetlenül a kerekeket forgató villanymotort hajtja meg, vagy egy köztes akkumulátorban tárolódik. Hogy az energia mikor épp merre menjen, a gázpedál állásától és egyéb körülményektől függően határozza meg egy vezérlőegység. Kiguruláskor a villanymotor ugyanúgy generátor-üzemmódba kapcsol és visszatölti a pufferakkuba az újra elektromos energiává alakított mozgási energiát, mint az elektromos vagy klasszikus hibrid autó.
70-80 ezer euróba kerülnek ezek a kocsik, ami a viszonyleg egyszerű kialakítású középkategóriás szedánokért és a Hyundai kompakt szabadidő-autójáért a hétköznapi kocsikhoz képest durván sok. 22-25 millió forint: nem egy átlagos középkategóriás benzines vagy dízel szedán vagy kompakt SUV ára, hanem inkább jól felszerelt 5-ös vagy X5-ös BMW-szint. Sőt: ennyi pénzért olyan menő, nagy hatótávú, tágas új elektromos autókba is be lehet vagy majdnem be lehet ülni, mint a Mercedes EQC, az Audi e-tron quattro vagy a Jaguar i-Pace. A magas ár oka elsősorban a csekély sorozatnagyság, mind az alkatrészek, mind a kész kocsik gyártását illetően.
Az elektromos autóval szemben a hidrogénautót egyelőre ott is drágább használni, mint egy dízelt, ahol van hidrogénkút-hálózat. A mintegy 110 nyugat-európai hidrogénkúton (térkép itt) jellemzően 9 euró 50 cent a H2 kilónkénti ára. Egy Toyota Mirai átlagosan egy kiló körül eszik száz kilométeren, vagyis az a száz kilométer, amit egy dízel Passat úgy 2500 forint körüli üzemanyag-költséggel tesz meg, ma egy hasonló méretű hidrogénautóval kb. 3100 forintba kerül.
Bár Magyarországról nézve valami lehetetlenül messze van még a hidrogénkorszak, számos fejlett világbeli autógyártó, energetikai cég, állami intézmény, vegyipari vállalat és hasonló invesztál hatalmas összegeket a hidrogénalapú mobilitásba, sőt: energetikába. A megújuló energiatermelésre való átállással párhuzamosan a nappal, széllel, vízfolyással megtermelt elektromos energia tárolásáról is gondoskodni kell ugyanis, és jelenleg úgy néz ki (és egyre inkább úgy néz ki), hogy az elektrolízises vízbontás majd a keletkező hidrogén sűrítve tárolása lesz erre az általánosan használt megoldás. Ha ezek a gyártó-tárolórendszerek elkészülnek, a H2 ára drasztikusan lecsökken, az emberek pedig elkezdenek H2-autókat venni, felfut ezeknek a tömeggyártása és az árak versenyképesek lesznek az elektromos és belsőégésű technikával. Fontos, hogy ez az egész nem képzelgés, hanem egy elkezdődött naaagy gazdasági folyamat, ami már zajlik, Európában és Japánban több mint egy évtizede!
(Egyelőre azonban a német hidrogénautók és buszok jellemzően nem annyira ilyen pufferelt energiahordozóként gyártott hidrogénnel mennek, hanem ipari melléktermékként keletkező H2-vel. Ha német vegyipar összes, pillanatnyilag leginkább a légkörbe engedett hidrogénjét lesűrítenék és autókban használnák fel, kb. 30000 hidrogénautó tudna eljárni vele.)
Itt a vonat, itt a busz, itt a repülő, ez mind német projektben fut vagy repül.
Általánosan elterjedt tévhit, hogy a hidrogéntartály falán átszüremlik a nagynyomású hidrogén, ezért a megtankolt hidrogénautó tartálya magától is gyorsan kiürül. Erre minden alkalommal rákérdeztem, amikor fejlesztőkkel beszélgettem, és minden alkalommal türelmesen elmondták, hogy a jelenség valóban létezik, de nincs gyakorlati jelentősége. Ha egy H2-autót fél tankkal leparkolunk januárban, decemberben még mindig fél tank H2 lesz benne, az elszivárgás szinte mérhetetlen. Nem én mondom, azok a mérnökök mondják, akik ezeket a tartályokat megtervezték, meg azok a felhasználók, akik ilyen kocsikkal járnak.
Ijesztően hangzik, hogy 300-700 bar nyomású tartályokat viszünk magunkkal a fenekünk alatt egy arasznyira a hidrogénautóban, de persze ezek nem olyan tartályok, mint a PB-gázpalack. Ha egy ilyen kompozitfalú tartályra rálőnek egy .50-es kaliberű önjáró löveggel, akkor ez történik:
Érdekes különben, hogy emberek milliárdjai ülnek minden félelem nélkül be 50 liter benzin mellé a kocsiba, pedig a kifolyt benzin nem száll el az égbe, ha egy balesetben megsérül a tank.
A téma kutatói szerint nem az lesz, hogy egyszer csak majd eldől, hogy hidrogénautóval vagy elektromos autóval járunk. Az lesz, hogy a városi kisautók, a car sharing üzleti modelljében működő kis járművek továbbra is akkumulátoros elektromos járművek lesznek. Ezeknél ugyanis nem fontos a nagy hatótávolság és a gyors feltankolhatóság, fontos azonban a kis méret, ami a H2-autó tartályaival és hidrogéncellájával nehezen jön össze. A hosszú távra (is) használt utazóautóknál, pláne teherautóknál, buszoknál viszont már komoly előnye lesz a bár nagy, de könnyű H2-tartályoknak a nehéz akkumulátorokkal szemben.
Magarországon egyelőre a téma kutatói és néhány üzleti érdeklődő mellett leginkább az autós és a zöldtechnológiai szaksajtó érdeklődő képviselői azok, akik kapcsolatba kerülhetnek ezzel a technológiával. Mi pedig örömmel adjuk át tapasztalatainkat minden kedves olvasónknak, és nagyon örülünk, ha a tőlünk kapott információk végre kiszorítják majd a közbeszédből a hidrogénalapú mobilitással kapcsolatos hiedelmeket, babonákat és alaptalan legendákat!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.