Ha valaki Budapest kellős közepén beleesik, beleborul, karambolozik, vagy más formában kerül bajba a Dunán olyankor, amikor a víz nem fürdésre alkalmas hőmérsékletű,  lényegében csak az éppen vízen lévő civilekben bízhat, reálisan nézve ugyanis semmi esélye sincs arra, hogy az első néhány percben a hatóságok nyújtsanak neki segítséget. Ennek az az oka, hogy mind a rendőrség , mind a katasztrófavédelem kikötői, illetve bázisai olyan távol vannak, hogy még azonnali riasztás esetén is 5-10 perc telhet el, amíg beérnek a városba. Ha hideg a víz vagy árad a folyó, ennyi idő alatt pedig az esetek nagy részében már eldől, hogy túléli-e az ember.

De nézzük a dolgot az elejéről és a gyakorlatban: vízbe esett valaki a Lánchídnál és egy szemtanú azonnal felhívja a 112-t. Mi történik ezután?

A hívást fogadó Tevékenység-irányítási Központ első pillantásra szinte a bőség zavarával küzd: riaszthatja a vízirendőröket, különféle szárazföldi és/vagy légi kutató, mentő egységeket, illetve válogathat több, mint féltucatnyi civil mentőegyesület között.

Csakhogy ezek nem mindegyike ügyel folyamatosan, illetve többen közülük olyan távolságról érkeznek, hogy egy hirtelen előállt életveszélyes vízi szituációban életmentésre hasznavehetetlenek. 

Ha praktikusan megnézzük, hogy ki tud segíteni egy sodrásban csapkodó emberen, azonnal radikálisan csökkent a lehetőségek száma.

A Budapesti Dunán két állami szerv ad 24 órás ügyeletet az év 365 napján: a rendőrség és a katasztrófavédelem. (A különböző civil, önkéntes mentő egyesületeket tömörítő Budapest Mentőszervezet együttműködik a katasztrófavédelemmel, remek specialistái vannak és baromi fontos munkát végeznek, de mivel ők hobbiból segítő magánemberek, nem érhetők el mindig.)

A kettő közül egyértelműen a vízirendőrség a fontosabbik potenciális életmentő, mivel nekik több és gyorsabb járművük van, mindegyik vízen parkoltatva, márpedig a vízi mentésnél a sebesség még a szárazföldinél is sokkal fontosabb szempont. Csakhogy nekik egyetlen kikötőjük van Budapesten, de nem a központban, hanem attól durván 5 kilométerre délre, a Kopaszi gát tövénél. Itt 5 rendőrhajó van kikötve, a teljes magyarországi Duna-szakaszon pedig összesen 15 darab teljesít szolgálatot.

A katasztrófavédelemnek két, bármikor bevethető vízi mentőegysége van a fővárosban. A 14 méteres Szent Flórián tűzoltóhajó és a háromfős legénysége a város és Újpest északi részén, a centrumtól vízen durván 12 kilométerre, az úgynevezett Flotilla-öbölben várja a riasztást. Ez erős, nagy teljesítményű, oltásra, bajba jutott járművek partra tolására és emberek mentésére is alkalmas jármű. Az elméleti csúcssebessége 40 kilométer per óra, vagyis még gyors, áradó folyóval számolva is kábé negyedóra, míg a centrumban van. 

A katasztrófavédelem másik riasztható egysége a fővárosi búvárszolgálat. Ők szárazföldön, a XIII. kerületi Zsinór utcában, a Vasas-pálya közelében állomásoznak, váltásonként hatan, egy Mercedes Vario kisbusz mögé kötött rohamcsónakkal. Ők a legkülönbözőbb bevetésekre járnak, nemcsak a Dunára: 2019-et például január 2-án azzal kezdték, hogy a péceli Csunya-tó vékony jegéről mentettek ki egy ijedt labradort, ami szó szerint világhírűvé tette őket, hiszen az erről készült videót több mint 2 milliószor nézték meg a Facebookon:

Ők igen profik, de mire a csónakjuk eljut a belvárosi Dunára, az ő esetükben is eltelik minimum 10 perc, ha nem több.

Érdekes jelenség, hogy bár a hatalmas hajóforgalom a fővárosi Duna-szakasz néhány kilométeres belvárosi szakaszára korlátozódik, pont ezen a részen nincsen rendőr- vagy vízimentőállomás. Éppen ott, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordulhat elő vészhelyzet, gyors szekértő segítségre szinte csak akkor számíthat a bajbajutott, ha véletlenül arrafelé járőröz egy rendőrségi motorcsónak. 

(A cikk megírásához az ORFK és a Katasztrófavédelem sajtósai nyújtottak segítséget.)