Mióta a Netflix május utolsó napján bemutatta Ava DuVernay ötrészes minisorozatát, gyorsan darabokra hullott Linda Fairstein egykori ügyész élete és karriere. A When They See Us egy 1989-es ügyet dolgoz fel, amikor a New York-i Central Parkban megerőszakoltak és majdnem halálra vertek egy kocogó nőt, aki nem mellesleg fehér volt, és jó állása volt a pénzügyi szférában. A támadással öt tinédzsert vádoltak meg, négyen közülük afro-amerikaiak voltak, egyikük pedig dél-amerikai származású. A legidősebb is csak 16 éves volt. Az ügyről készült, nagy erejű alkotás heves érzelmeket váltott ki Amerikában, és új lendületet adott számos jogvédő szervezetnek. Az esetről Ken Burns már 2013-ban dokumentumfilmet készített, ami akkor is nagy port vert fel, de a Netflix sorozatának köszönhetően az ügy jóval szélesebb körben vált ismertté. A When They See Us-ról mi is írtunk.

Linda Fairstein az az ember, akit a legtöbben a hamis vádak miatt bebörtönzött fiúk ügyének főgonoszának tartanak. A minisorozatban is úgy ábrázolják (Felicity Huffman alakítja), mint akinek a vehemenciája és arroganciája, szinte megszállottsága nélkül mindez meg sem történhetett volna. A most 72 éves Fairstein a manhattani ügyészi hivatali szexuális bűncselekményeket vizsgáló egységét vezette 1976 és 2002 között, visszavonulása után sikeres krimiszerző lett. Ő elvileg megfigyelőként vett részt a Central Park Five néven elhíresült fiúk kihallgatásán, melyeket a rendőrség és egy másik ügyész vezényelt le. A sorozat szerint azonban Fairstein nagyon is aktívan részt vett a folyamatban, és komoly felelőssége van abban, hogy a tinédzserekből kierőszakolták a beismerő vallomásokat. Bár 2002-ben egyértelműen kiderült, hogy a bűncselekményt más követte el, Fairstein viszont továbbra is meg van róla győzödve - legalábbis ezt mondja -, hogy a fiúk erőszakolták és verték meg a nőt. 

Az egykori ügyész a sorozat megjelenése után szinte azonnal össztűz alá került. A nézők többsége őt tartja felelősnek az öt férfi tragédiájáért, pedig a bíróságon valójában Elizabeth Lederer főügyész képviselte a vádat - őt a minisorozatban őt úgy ábrázolják, mint aki egyszerűen enged a nyomásnak, amit Fairstein gyakorol rá. Bár néha, ahogy az ügy előrehaladtával újabb és újabb bizonyítékok merültek fel, melyek arra utaltak, a vádlottak nem bűnösek, hagyta, hogy Fairstein elbizonytalanítsa és végül meggyőzze. Akkor is, amikor egy a helyszínen talált zokni vizsgálata után kiderült, a rajta lévő DNS egyik vádlott DNS-ével sem egyezik.

Farsteinnek már a sorozat megjelenése előtt, novemberben szembe kellett néznie tévedése egyik következményével: a krimiírók amerikai szövetsége, a Mystery Writers of America visszavette tőle az alig két nappal korábban neki ítélt Grand Master Awards-díjat, melyet korábban olyanok krimiírók kaptak meg, mint Sue Grafton vagy Stephen King. Azt, hogy Fairstein mégse kapja meg a díjat, a többi író érte el, akik nem voltak hajlandóak támogatni az egykori ügyész kitüntetését. Köztük volt Attica Locke, aki akkor éppen Ava DuVernay-vel dolgozott az esetet feldolgozó netflixes sorozaton. Locke és Fairstein a díjazott nevének bejelentése után Twitteren kezdtek marakodni, Locke többek közt azt írta, Fairstein szinte egyszemélyben felelős a történtekért. Azt is felrótta neki, hogy tévedéséért soha nem kért bocsánatot.
Fairstein 25 éven keresztül vezette a szexuális bűncselekményekre specializálódott manhattani egységet, és meglehetősen sikeres volt. Krimijeiben gyakran a hivatalban töltött évek sztorijaiból inspirálódik, könyvei eddig óriási példányszámban keltek el. Brett Kavanaugh, az amerikai legfelsőbb bíróság társbírójának beiktatásán a Washington Postnak nyilatkozott, és megvédte Christine Blasey Fordot, aki azt állította, a bíró tinédzseréveikben megpróbálta megerőszakolni. Ugyanakkor közvetve segítette a nemi erőszakkal vádolt bukott hollywoodi producert, Harvey Weinsteint, amikor tanácsokat adott neki.

Fairstein, aki a sorozat megjelenéséig több nonprofit szervezet elnökségi tanácsának volt tagja, a botrány miatt kénytelen volt lemondani tisztségeiről. Az egyik ilyen szervezet volt a Safe Horizon, mely erőszakos bűncselekmények áldozatainak nyújt segítséget. A volt ügyész lemondásáról közleményt is kiadtak, melyben azt írták, köszönik neki, hogy évtizedeken át, úttörőként vett részt a munkában, mely során szexuális erőszakot és bántalmazást elszenvedett áldozatoknak nyújtottak támaszt.

Alma matere, a Vassar College is kénytelen volt megválni tőle: egykori főiskolája nem kért többé a náluk végzett munkájából, majd sikerkönyvei kiadója, a Dutton is ajtót mutatott neki, amiről egy udvarias közleményben értesítették a nyilvánosságot. Ebben közös döntést emlegetnek, de nyilvánvaló, hogy komoly indoka kellett legyen annak, hogy befejezzék az együttműködést az aranytojást tojó tyúkkal. 

Fairstein azonban nem adja könnyen magát. Hétfőn a The Wall Street Journalban jelent meg véleménycikke, ebben a sorozatot kitalációnak nevezte, a szerepéről pedig annyit mondott, őt egy túlbuzgó, bigott ügyészként ábrázolták, pedig egyáltalán nem ilyen. Az egy dolog, hogy nem kér elnézést, sőt, támadja a film alkotóit és az őt kritizálókat, de úgy tűnik, konkrétan valótlanságokat állít. Szerinte hazugság, hogy a kihallgatások alatt a tinédzserek nem kaptak se enni, se inni, ahogy az is, hogy nem engedték őket vécére menni. Azt írta, ha ez igaz lenne, akkor a vádlottak ezt később felhozták volna, és a tárgyalás előtti meghallgatáson is panaszt tettek volna miatta. “De nem tették, mert meg sem történt” - írja. De ahogy a Washington Post írja, az egyik elítélt, Yusef Salaam egy 2016-os esszéjében azt írta, “amikor letartóztattak minket, a rendőrség megvonta tőlünk az ételt és az italt, és több mint 24 órán keresztül nem hagytak minket aludni sem. A nyomás miatt tettünk hamis tanúvallomást”. Ráadásul a vádlottak nagyon is tettek panaszt a tárgyalás előtti meghallgatáson, ellentétben azzal, amit Fairstein állít - erről a New York Times 2002-es cikke árulkodik. A volt ügyész írásában utal azokra az állítólagos más bűncselekményekre, amit az öt fiú a támadás estéjén a parkban elkövetett - azzal vádolták őket, hogy társaikkal együtt békésen sétálgató emberekre támadták, és zaklatták, meglopták őket. Csakhogy arra a WP felhívja a figyelmet, Fairstein figyelmen kívül hagyta az ügyészi hivatal egy későbbi jelentését, melyben leírják, hogy valószínűleg nemcsak a nő elleni támadásban, de a többi, állítólagos bűncselekményben is ártatlanok voltak.

Véleménycikke megjelenése a felháborodás újabb hullámát hozta el, és oda vezetett, hogy az őt képviselő hollywoodi ügynökség, a többek közt a könyvei megfilmesítésében segítkező ICM is ejtette.

Az 1989-es ügyben mind az öt fiatalt elítélték, hat és tizenhárom év közötti időt töltöttek börtönben. Már csak egyikük, a legidősebb Korey Wise ült, amikor a nemi erőszakért és gyilkosságért börtönbüntetését töltő Matias Reyes beismerte, hogy valójában ő volt az elkövető. A DNS-vizsgálat is ezt igazolta. Az öt férfi közül Kevin Richardson, Raymond Santana Jr. és Antron McCray már 2003-ban pert indított a város ellen, de megállapodni csak 2014-ben sikerült. Végül minden idők legnagyobb ilyen jellegű kártérítési összegét, összesen 41 millió dollárt kaptak, nagyjából minden egyes börtönben töltött évért egyet.