Öt ártatlan embert küldött börtönbe, most picsog, hogy ennek következményei lettek

Mióta a Netflix május utolsó napján bemutatta Ava DuVernay ötrészes minisorozatát, gyorsan darabokra hullott Linda Fairstein egykori ügyész élete és karriere. A When They See Us egy 1989-es ügyet dolgoz fel, amikor a New York-i Central Parkban megerőszakoltak és majdnem halálra vertek egy kocogó nőt, aki nem mellesleg fehér volt, és jó állása volt a pénzügyi szférában. A támadással öt tinédzsert vádoltak meg, négyen közülük afro-amerikaiak voltak, egyikük pedig dél-amerikai származású. A legidősebb is csak 16 éves volt. Az ügyről készült, nagy erejű alkotás heves érzelmeket váltott ki Amerikában, és új lendületet adott számos jogvédő szervezetnek. Az esetről Ken Burns már 2013-ban dokumentumfilmet készített, ami akkor is nagy port vert fel, de a Netflix sorozatának köszönhetően az ügy jóval szélesebb körben vált ismertté. A When They See Us-ról mi is írtunk.

Linda Fairstein az az ember, akit a legtöbben a hamis vádak miatt bebörtönzött fiúk ügyének főgonoszának tartanak. A minisorozatban is úgy ábrázolják (Felicity Huffman alakítja), mint akinek a vehemenciája és arroganciája, szinte megszállottsága nélkül mindez meg sem történhetett volna. A most 72 éves Fairstein a manhattani ügyészi hivatali szexuális bűncselekményeket vizsgáló egységét vezette 1976 és 2002 között, visszavonulása után sikeres krimiszerző lett. Ő elvileg megfigyelőként vett részt a Central Park Five néven elhíresült fiúk kihallgatásán, melyeket a rendőrség és egy másik ügyész vezényelt le. A sorozat szerint azonban Fairstein nagyon is aktívan részt vett a folyamatban, és komoly felelőssége van abban, hogy a tinédzserekből kierőszakolták a beismerő vallomásokat. Bár 2002-ben egyértelműen kiderült, hogy a bűncselekményt más követte el, Fairstein viszont továbbra is meg van róla győzödve - legalábbis ezt mondja -, hogy a fiúk erőszakolták és verték meg a nőt. 

Az egykori ügyész a sorozat megjelenése után szinte azonnal össztűz alá került. A nézők többsége őt tartja felelősnek az öt férfi tragédiájáért, pedig a bíróságon valójában Elizabeth Lederer főügyész képviselte a vádat - őt a minisorozatban őt úgy ábrázolják, mint aki egyszerűen enged a nyomásnak, amit Fairstein gyakorol rá. Bár néha, ahogy az ügy előrehaladtával újabb és újabb bizonyítékok merültek fel, melyek arra utaltak, a vádlottak nem bűnösek, hagyta, hogy Fairstein elbizonytalanítsa és végül meggyőzze. Akkor is, amikor egy a helyszínen talált zokni vizsgálata után kiderült, a rajta lévő DNS egyik vádlott DNS-ével sem egyezik.

Farsteinnek már a sorozat megjelenése előtt, novemberben szembe kellett néznie tévedése egyik következményével: a krimiírók amerikai szövetsége, a Mystery Writers of America visszavette tőle az alig két nappal korábban neki ítélt Grand Master Awards-díjat, melyet korábban olyanok krimiírók kaptak meg, mint Sue Grafton vagy Stephen King. Azt, hogy Fairstein mégse kapja meg a díjat, a többi író érte el, akik nem voltak hajlandóak támogatni az egykori ügyész kitüntetését. Köztük volt Attica Locke, aki akkor éppen Ava DuVernay-vel dolgozott az esetet feldolgozó netflixes sorozaton. Locke és Fairstein a díjazott nevének bejelentése után Twitteren kezdtek marakodni, Locke többek közt azt írta, Fairstein szinte egyszemélyben felelős a történtekért. Azt is felrótta neki, hogy tévedéséért soha nem kért bocsánatot.
Fairstein 25 éven keresztül vezette a szexuális bűncselekményekre specializálódott manhattani egységet, és meglehetősen sikeres volt. Krimijeiben gyakran a hivatalban töltött évek sztorijaiból inspirálódik, könyvei eddig óriási példányszámban keltek el. Brett Kavanaugh, az amerikai legfelsőbb bíróság társbírójának beiktatásán a Washington Postnak nyilatkozott, és megvédte Christine Blasey Fordot, aki azt állította, a bíró tinédzseréveikben megpróbálta megerőszakolni. Ugyanakkor közvetve segítette a nemi erőszakkal vádolt bukott hollywoodi producert, Harvey Weinsteint, amikor tanácsokat adott neki.

Fairstein, aki a sorozat megjelenéséig több nonprofit szervezet elnökségi tanácsának volt tagja, a botrány miatt kénytelen volt lemondani tisztségeiről. Az egyik ilyen szervezet volt a Safe Horizon, mely erőszakos bűncselekmények áldozatainak nyújt segítséget. A volt ügyész lemondásáról közleményt is kiadtak, melyben azt írták, köszönik neki, hogy évtizedeken át, úttörőként vett részt a munkában, mely során szexuális erőszakot és bántalmazást elszenvedett áldozatoknak nyújtottak támaszt.

Linda Fairstein a Safe Horizon rendezvényén 2004-benFotó: Paul Hawthorne/Getty Images/AFP

Alma matere, a Vassar College is kénytelen volt megválni tőle: egykori főiskolája nem kért többé a náluk végzett munkájából, majd sikerkönyvei kiadója, a Dutton is ajtót mutatott neki, amiről egy udvarias közleményben értesítették a nyilvánosságot. Ebben közös döntést emlegetnek, de nyilvánvaló, hogy komoly indoka kellett legyen annak, hogy befejezzék az együttműködést az aranytojást tojó tyúkkal. 

Fairstein azonban nem adja könnyen magát. Hétfőn a The Wall Street Journalban jelent meg véleménycikke, ebben a sorozatot kitalációnak nevezte, a szerepéről pedig annyit mondott, őt egy túlbuzgó, bigott ügyészként ábrázolták, pedig egyáltalán nem ilyen. Az egy dolog, hogy nem kér elnézést, sőt, támadja a film alkotóit és az őt kritizálókat, de úgy tűnik, konkrétan valótlanságokat állít. Szerinte hazugság, hogy a kihallgatások alatt a tinédzserek nem kaptak se enni, se inni, ahogy az is, hogy nem engedték őket vécére menni. Azt írta, ha ez igaz lenne, akkor a vádlottak ezt később felhozták volna, és a tárgyalás előtti meghallgatáson is panaszt tettek volna miatta. “De nem tették, mert meg sem történt” - írja. De ahogy a Washington Post írja, az egyik elítélt, Yusef Salaam egy 2016-os esszéjében azt írta, “amikor letartóztattak minket, a rendőrség megvonta tőlünk az ételt és az italt, és több mint 24 órán keresztül nem hagytak minket aludni sem. A nyomás miatt tettünk hamis tanúvallomást”. Ráadásul a vádlottak nagyon is tettek panaszt a tárgyalás előtti meghallgatáson, ellentétben azzal, amit Fairstein állít - erről a New York Times 2002-es cikke árulkodik. A volt ügyész írásában utal azokra az állítólagos más bűncselekményekre, amit az öt fiú a támadás estéjén a parkban elkövetett - azzal vádolták őket, hogy társaikkal együtt békésen sétálgató emberekre támadták, és zaklatták, meglopták őket. Csakhogy arra a WP felhívja a figyelmet, Fairstein figyelmen kívül hagyta az ügyészi hivatal egy későbbi jelentését, melyben leírják, hogy valószínűleg nemcsak a nő elleni támadásban, de a többi, állítólagos bűncselekményben is ártatlanok voltak.

Véleménycikke megjelenése a felháborodás újabb hullámát hozta el, és oda vezetett, hogy az őt képviselő hollywoodi ügynökség, a többek közt a könyvei megfilmesítésében segítkező ICM is ejtette.

Az 1989-es ügyben mind az öt fiatalt elítélték, hat és tizenhárom év közötti időt töltöttek börtönben. Már csak egyikük, a legidősebb Korey Wise ült, amikor a nemi erőszakért és gyilkosságért börtönbüntetését töltő Matias Reyes beismerte, hogy valójában ő volt az elkövető. A DNS-vizsgálat is ezt igazolta. Az öt férfi közül Kevin Richardson, Raymond Santana Jr. és Antron McCray már 2003-ban pert indított a város ellen, de megállapodni csak 2014-ben sikerült. Végül minden idők legnagyobb ilyen jellegű kártérítési összegét, összesen 41 millió dollárt kaptak, nagyjából minden egyes börtönben töltött évért egyet.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.