A végéhez ért az utóbbi évek legkegyetlenebb gyilkossági ügyének tárgyalása. Tavaly, február 4-én vasárnap két férfi és egy nő halálra szurkálta a pincében a 28 éves V. Albertet. A gyilkosságot pedig végignézették az áldozat barátnőjével.

A gyanúsítottakat már másnap elkapták, helyiek voltak, igazi keményfiúk, bár az egyikük akkor már jó ideje nem élt Dövényben, de akkor éppen hazautazott látogatóba. A vád szerint a gyilkosságot V. Simon és az unokatestvére, V. József követték el, vagyis Rocco és Pepes, ahogy Dövényben hívják őket. A vád ellenük előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, illetve személyi szabadság megsértése. Rocco szintén jelenlévő élettársát, M.-et pedig bűnsegédlettel vádolják.

A vádirat alapján az események a helyi kocsmában kezdődtek, ott italozott Rocco, Pepes és a későbbi áldozat. Aztán az este átment egy házibuliba, ahol V. Albert a vádirat szerint megsértette Roccóékat. Ami ezután következett, az horrrorfilmbe illik:

• Rocco élettársa, M. hozott egy autót tele késekkel.
• Időközben helyszínre érkezett V. Albert élettársa, G., aki megpróbálta hazavinni a férfit, mert úgy vélte, Roccóék veszélyesek.
• De végül mindannyian beültek az autóba, és Putnok felé vették az irányt.
• Útközben V. Albertet megszúrták, barátnőjét megfenyegették.
• Végül Rocco rokonainak pincéjében kötöttek ki, ahol barátnőjének szeme láttára szurkálták halálra az áldozatot.
• A nőt utána másnapig fogva tartották, sőt, kötelezték arra, hogy segítsen eltűntetni a barátja holttestét.
• Végül másnap sikerült elszöknie és feljelentést tennie.

A hatóságok példás gyorsasággal bíróság elé vitték az ügyet, a kezükben volt ugyanis egy kulcsbizonyíték: a barátnő, G. vallomása. A nő vallomása az egyéb bizonyítékokkal kiegészülve olyannyira elegendőnek tűnik a két férfi, illetve Rocco jelenlegi és volt élettársa ellen (utóbbi a nyomok eltűntetésében segédkezett a vád szerint), hogy az ügyész szinte a teljes vádbeszédét rá építette. Eközben a rendőrség a bíróság kérésére még a múlt héten is a gyilkos fegyverek - többek között egy bozótvágó - után kutatott a Dövény melletti kanálisban. A gyilkosság során használt bicskák és kések közül ugyanis többnek nyoma veszett.

Érthetetlen brutalitás

Az ügyész kedden megtartott vádbeszédében azt mondta, a vádbeli tényállás leginkább a barátnő vallomásán alapul, akit valamilyen megmagyarázhatatlan okból - talán az édesanyja iránt érzett szimpátia miatt - a vádlottak életben hagytak, így beszámolhatott a történtekről.

Más kérdés, hogy az ügyész szerint így is súlyos lelki sérülést szenvedett: poszttraumás stressz alakult ki nála. A tanúvallomását korábban online közvetítéssel tette, hogy ne kelljen egy tárgyalóteremben ülnie a vádlottakkal és azok családtagjaival, a keddi tárgyalásra pedig rendőrök kíséretében érkezett. Mindezek ellenére az ügyész szerint G. szavahihetősége egyszer sem kérdőjeleződött meg.

Az ügyész által elmondottakat hallgatva viszont érthetővé válik a fiatal lány félelme: a vádlottak nem csak brutálisan megkínozták a barátját a putnoki pincében - rengeteg szúrásnyomot találtak a férfi testén -, de aztán rákényszerítették a nőt, hogy segédkezzen az agonizáló, haldokló, majd a már halott élettársának mozgatásában, vetkőztetésében.

A gyilkosság brutalitásáról mindent elmond, hogy a vád szerint Rocco már az autóban lenyalatta a nővel az ujjáról az éppen megszúrt barátjának a vérét, a pincében pedig maga is lenyalta a kardról vagy a késéről a férfi vérét, de olyan mennyiségben, hogy később hányt is tőle. A barátnőt pedig kényszerítették arra, hogy a földről, falról plafonról mossa fel a vért.

Az ügyész egy idő után már nehezen talált szavakat a gyilkosság jellemzésére, kivégzésszerűnek nevezte, amit a gyilkosok emberi mivoltukból kivetkőzve vittek véghez, éppelméjű ember számára felfoghatatlan módon.

A brutalitás ráadásul teljes érthetetlen volt, a gyilkosoknak valójában semmilyen okuk nem volt rá, hogy megöljék V. Albertet, csupán annyi, hogy a férfi nagyképűsködött, és egyszer odaszólt Rocco élettársának, mert szeretett volna elugrani valamiért egy közeli településre:

“elviszel csaje”?

A bíróság még azt is külön megvizsgálta, hogy Dövényben van-e valami pejoratív jelentése annak, hogy a kéréséhez hozzátette a “csaje”-t, de nincs, általánosan használt szó, az ügyész szerint ez nem lehet oka egy emberölésnek. “A szadizmus non plus ultrája az, amit az elkövetők kifejtettek” - mondta.

Mindezek miatt az ügyész a gyilkosságnál jelenlévő mindhárom vádlottra életfogytig tartó szabadságvesztést kért, a negyedik vádlottra, Rocco korábbi élettársára pedig bűnpártolás miatt szabadságvesztést.

Mindenki ott volt, de senki sem bűnös

A három fő vádlott szinte ugyanúgy védekezik: mindhárman beismerték, hogy jelen voltak a gyilkosságnál, ugyanakkor mindhárman azt mondják, hogy a többiek kényszerítették őket arra, hogy jelen legyenek és közreműködjenek a gyilkosságban.

Rocco ügyvédje a védőbeszédét azzal kezdte, hogy a pszichológus nem tudta kimutatni, hogy Rocco kóros hazudozó lenne, ahogy azt sem, hogy túlzottan agresszív lenne. Majd arról kezdett beszélni, hogy a férfi amúgy visszaeső bűnöző, négy alkalommal volt büntetve, köztük garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak miatt, de mindez most irreleváns, mert életellenes bűncselekményt eddig még nem követett el.

Hangsúlyozta, hogy valamit belekeverhettek a védence az italába, majd azt is, hogy Rocco már csak arra eszmélt fel, amikor Pepes leszúrta a kocsiban az áldozatot. A pincében pedig kényszerhelyzet miatt szurkálta az akkor már szerinte halott férfit, abban a tudatban, hogy további bajt nem okozhat már neki. Később pedig még be is xanaxozták.

Pepes az eljárás során különösen szótlan volt, az ügyvédje szerint ez is bizonyítja, mennyire tartott Roccótól, erről az elemorvosnak be is számolt. Az ő védekezésének lényege az volt, hogy végig rettegett Roccótól, és alárendelt szerepben volt.

Roccó élettársát, M.-et az ügyvédje lényegében G.-hez hasonló áldozatként mutatta be. Az ő narratívája szerint a nő csak kényszerből volt együtt Roccóval, aki a családja megölésével fenyegette, ha el meri hagyni. Szerinte Rocco a gyilkosság során parancsokat osztogatott M.-nek, és egyértelművé tette, képes lenne őt is megölni, ha nem követné azokat. Rocco korábbi élettársának ügyvédje hasonló módon adta elő a védelmüket.

Végül, hiába ismerte be mindegyik vádlott, hogy ott volt, hárman közülük a gyilkosságnál és a kocsiban is jelen voltak, mégis, mindegyikük felmentést kért, mintha V. Albertet nem is gyilkolta volna meg senki se.

Az ügyész amúgy a vádbeszédben kitért rá, hogy az ő álláspontja szerint semmi kényszer nem játszott közre egyik vádlott esetében se, M. ráadásul józan is volt, szinte értelmi szerző szerepet játszott, és még akkor is higgadt és kedélyes tudott lenni, amikor Putnokról hazafelé, a holttesttel a csomagtartójukban megállította őket egy rendőrjárőr (majd egy helyszíni bírsággal továbbmehettek, a holttestet nem vették észre).

A vádlottak az utolsó szó jogán mind azt mondták, hogy sajnálják, és megbánták.

• Rocco hangsúlyozta, hogy csak bizonyos részben volt bűnös, azt is megbánta.
• Pepes azt mondta, megbánta már azt is, hogy aznap hazautazott Dövénybe, és nem igaz, amit Rocco állít róla.
• M. kiemelte, hogy vallomást tett, és a helyszíneken is végigvezette a nyomozókat. Sírva nevezte szörnyű napnak és sajnálatos éjszakának a gyilkosság időpontját, azt mondta félelemből tette, amit tett, és nagyon megbánta, helyet cserélne az áldozattal, ha lehetne.

A bíró megkérdezte V. Albert jelenlévő édesanyját, és a rendőrök gyűrűjében ülő G.-t is, hozzá akarnak-e valamit fűzni. Az édesanya halkan, a fejét rázva, G. határozottabban azt mondta,

nem.

Ítéletet a jövő héten hirdet a bíróság.