Miután a múlt hónapban az egész világsajtót bejárta egy téves hír arról, hogy egy 17 éves, anorexiában és súlyos depresszióban szenvedő, gyerekkori szexuális erőszakot átélt nő életének eutanáziával vetettek véget. A hír ugyan hamis volt, a felháborodás hatására azonban vizsgálatok indultak, hogy vajon minden esetben a lehető legkörültekintőbben jártak-e el az elmúlt években a holland egészségügyi hatóságok az eutanáziás esetekben.

Három esetben tartották indokoltnak a vizsgálatot. Ezt érdemes annak fényében értékelni, hogy az esetek 2017-18-ban történtek, ebben a kétéves időszakban amúgy összesen 12711 alkalommal végeztek eutanáziát az országban, vagyis ez idő alatt az esetek negyed ezrelékében merült fel egyáltalán kérdés.

A három eset közül az egyikben egy demenciás páciens kapott méreginjekciót. Esetében joggal merül fel a kérdés, hogy mennyire volt tisztában a döntésével, és egyáltalán akarta-e azt - a beszámolók szerint a méreginjekció beadásakor tiltakozott. A holland törvények szerint ugyanis eutanáziát csak az alany határozott, régóta fennálló és kifejezett kérésére lehet végrehajtani, amennyiben az orvosok szerint valóban elviselhetetlen fájdalmakat okozó, máshogy kezelhetetlen betegségben szenvednek.

A második esetben például ez utóbbit vizsgálják, hogy tényleg nem lett volna más kezelés a betegségre. Abban az esetben egy osteoarthritisben szenvedő, nyolcvanas éveiben járó asszony úgy kért eutanáziát, hogy minden más kezelést elutasított. A harmadik eset egy hatvanas éveiben járó alzheimeres nőé volt, akinek az esetében a független bíráló arra jutott, hogy nem szenved annyira, ami indokolttá tenné az eutanáziát.

Mint a fentiekből is látható, Hollandiában korántsem olyan egyszerű az eutanázia, mint azt a hírek alapján hihetnénk. A halálba segítés feltétele, hogy ahhoz egy független szakértő testület is hozzájárulását adja, miután kétséget kizáróan meggyőződik arról, hogy ez a beteg kívánsága, és valóban nincs más mód a fájdalmai enyhítésére. A három vitatott eset már abban is speciális, hogy demenciás, illetve alzheimeres pácienst érintett. Ez arányaiban elég ritka, a 2018-ban végzett 6126 eutanáziának mindössze 1 százalékában végeztek pszichiátriai problémákkal, és csupán 2,4 százalékban demenciában szenvedőkkel. A halába segítést kétharmadrészt végstádiumú rákban szenvedők kérik és kapják. Éves átlagban az euthanázia az összes hollandiai haláleset kevesebb mint 5 százalékáért felel - közben 18 százalék azoknak az aránya, akik elfekvőkben, bemorfiumozva végzik. (Via The Guardian)