• A nyugati országokba érkező menedékkérők egy része azért menekül el a hazájából, mert szexuális orientációja, melegsége miatt üldözik. Ők mindenhol jogosultak menekült státuszra, más kérdés, hogy a hatóságok időnként megalázó kérdésekkel és tesztekkel próbálják lemérni, tényleg melegek-e. 
• Magyarországon javul a helyzet, személyiségteszteket már nem használnak, de a tranzitzónában börtönszerű körülmények közt kérdezik ki az embereket úgy, hogy könnyen még nagyobb bajba kerülhetnek. 
• Vajon hogyan lehet dűlőre jutni anélkül, hogy megaláznák az illetőt? Erről tartott előadást a Helsinki Bizottság jogásza, amire Budaházy Györgyék is be akartak jutni.
• Az Abcúg.hu riportját Szurovecz Illés írta.

Nem mindenki meleg és nem is mindenki hetero, aki elsőre annak tűnik. A hétköznapokban ezzel nincs is semmi baj, de mi a helyzet, ha valaki azért kér menekült státuszt, mert a hazájában szexuális orientációja miatt üldözik? Csak úgy bemondásra senkit sem lehet befogadni, de hogyan lehet ellenőrizni, igazat mond-e? A különböző országok menekültügyi hatóságai számos rossz megoldást kitaláltak már erre a pszichológiai tesztektől a megalázó, sokszor jogsértő kérdésekig.

Ezzel időnként csak még nehezebb helyzetbe sodorják azokat, akik nem tudják hitelesen bizonyítani, hogy hazájukban melegségük miatt nincsenek biztonságban. Márpedig sok ilyen ország van, az iráni rezsim például a kínzástól, akasztástól sem riad vissza, és “megbízható jelentések vannak arról, hogy akit túl nőiesnek tartanak, azokat műtétre kényszerítik” – mondta Szekeres Zsolt, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza, aki csütörtök este a Pride keretében tartott előadást “Meleg menekültek” címmel.

Máshol, például Egyiptomban a törvény nem minősíti büntetendőnek a melegeket, istenkáromlásra vagy erkölcstelen életvitelre hivatkozva mégis gyakran üldözik őket. Előfordul, hogy a hatóságok a népszerű meleg randiappon, a Grindr-en csalnak tőrbe meleg embereket, akiket aztán brutálisan megkínoznak.

Kubában papíron jobb a helyzet, törvényi szinten itt sem üldözik a melegséget, sőt a Castro család egyik tagja nyilvánosan ki szokott állni mellettük. Mégis vannak, akik szexuális orientációjuk, nem identitásuk miatt menekülnek el onnan, például a Helsinki Bizottság korábbi ügyfele is, aki transzneműként nem érezte biztonságban magát. A rendőrség folyamatosan zaklatta őt, és rendes egészségügyi ellátást sem kapott, mert HIV-fertőzött volt. 

“Azért jött Magyarországra, mert nem számíthatott rá, hogy Kubában kezelik a betegségét, megvédik őt, és lehetővé teszik, hogy emberhez méltó életet éljen” 

– mondta Szekeres.

Miért nem csinálják a négy fal közt?

A nemzetközi egyezmények és az uniós irányelvek alapján az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer) emberek azért lehetnek jogosultak menedékkérelemre, mert egy “meghatározott társadalmi csoport” tagjai. Ez azt jelenti, hogy veleszületett, nem változtatható, közös jellemzőkkel bírnak, amik bizonyos országokban a hatóságok és általában a környezet ellenállását váltják ki. Erre sokan azt mondják, rendben, de ha egy kicsit diszkrétek, visszafogják magukat, és nem vonulgatnak fel-alá, akkor semmi bajuk nem lesz a hazájukban sem.

Csakhogy a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága (EUB) több hasonló ügyben is hozott már ítéletet, és kimondta, hogy “az identitás nem zárható be a magánszférába”, nem várható el, hogy valaki csak a négy fal között legyen meleg. Vagyis ahhoz, hogy valaki melegként menedékjogot kapjon, nem kell megvárni, míg tényleg üldözni kezdik, akár úgy is befogadható, hogy odahaza még nem is coming outolt. A bíróság azt a párhuzamot hozta fel, hogy a vallásos emberektől sem várjuk el, hogy ne gyakorolják a vallásukat látható módon, és teljesen természetes, hogy ha emiatt üldözik őket, menedékjogot kell adni nekik.

Hogyan döntik el, tényleg meleg-e?

Kérdés, hogyan lehet kívülről eldönteni, hogy valaki tényleg meleg-e, ami miatt veszélyben van a hazájában. Ezzel kapcsolatban sok jó és rossz gyakorlatot ismernek a különböző államokban: időnként tesztekkel és megalázó kérdésekkel próbálnak dűlőre jutni a hatóság emberei. 2014-ben azonban az EUB kimondta, hogy nem lehet ilyen eszközöket használni, és nem lehet következtetéseket levonni egy szexuális aktust bemutató videóból sem, még akkor sem, ha ezt az illető önként nyújta be. (Erre ebben az ügyben volt is példa, a hatóság elutasította a menedékkérelmet).

Szekeres szerint a magyar gyakorlatban is vannak problémák, bár az évek során sikerült valamelyest előrelépni. A Bevándorlási és Menekültügyi (korábban Állampolgársági) Hivatal sokáig pszichés vizsgálatra küldte a melegségre hivatkozó menedékkérőket. Így járt az az ügyfelük is, akit egy Rorschach- és egy Szondi-teszt alapján utasítottak el. Erre a Helsinki Bizottság az EUB-hoz fordult, ahol kimondták, hogy nem lehet tesztek alapján eljárni, és megemlítették, hogy nincs tudományos konszenzus az ilyen személyiségtesztek érvényességéről.

“Ezek az erősen vitatott vizsgálatok sztereotip tulajdonságokat mérnek fel az ember személyiségében. Ahogy a hisztérikusságot, nőiességet sokan a melegséggel azonosítják, úgy a tesztek is ezt követik. Azt is vizsgálják, mire asszociál az ember a barna színről, ami alapján anális fixációt is feltételezhetnek. Ezek a tesztek káros tévhiteken alapulnak” 

– mondta Szekeres.

Rosszabb esetben az interjú során további, megalázó kérdéseket tesznek fel. Ilyen például, hogy:

• Létesített-e szexuális kapcsolatot mióta úton van?
• Ki töltötte be a férfi és a női szerepet a kapcsolatában?
• Mikor jutott arra a felismerésre, hogy meleg?
• Mikortól vállalja önmagát?

Szekeres szerint ezek azért károsak, mert egyrészt előítéleteken alapulnak, másrészt egy diktatórikus rezsimben nem is várható el, hogy valaki vállalja LMBTQ identitását. 

“Ezekben az országokban nincsenek információk az LMBTQ mozgalomról, sokan nem is tudják, hogy élnek körülöttük hasonló emberek”.

Ehelyett vannak olyan kérdések, amelyek nem megalázóak, mégis segítenek dönteni az ügyben, például:

• Fejtse ki részletesen, miért kér menedékjogot!
• Ha a hazájában pszichiátriai kezelésre küldték a melegsége miatt, mondja el, miből állt ez a kezelés!
• Miben nyilvánult meg a családja rosszallása?

A tranzitzóna erre alkalmatlan

Ha a hatósági dolgozók szakértelme javul is, Szekeres szerint a tompai és röszkei tranzitzónák eleve “embertelen, megalázó bánásódnak teszik ki az ott levőket”. Márpedig a menedékkérők többsége itt próbál státuszt szerezni Magyarországon, vállalva, hogy akár éveket is várnak, mire elbírálják a kérelmüket. “Ide érkeznek a meleg menedékkérők is, akiknek ebben a környezetben kell beszélniük az identitásuk központi részéről. Egy börtönszerű helyen, amit szögesdróttal választanak el a külvilágtól”.

Szekeres szerint a tranzitzónában arra sem mindig figyelnek, hogy elválasszák egymástól azokat a menedékkérőket, akik veszélyt jelenthetnek egymásra, és nem védik kellő súllyal a különleges bánásmódot igénylő embereket, köztük a melegeket. 

“Aki a fizikai biztonsága miatt aggódik, persze jelezheti, de a tranzitzóna nem egy emberséges befogadóhely a nem heteroszexuális menedékkérőknek”.

Ennek ellenére vannak jó tapasztalataik az ott dolgozó munkatársakról, és volt már rá példa, hogy egy érintettet tényleg a családjától külön, önállóan hallgatták meg.

Budaházyék megint megpróbálták

Az előadásra – ahogy több más Pride-rendezvényre, például egy filmvetítésre – megpróbált bejutni Budaházy György szélsőjobboldali aktivista, Gaudi-Nagy Tamás volt jobbikos országgyűlési képviselő és három társuk. 

Mindannyian fekete pólót viseltek, néhányan “NORMÁLISAK” felirattal.

A szervezők számíthattak rájuk, mert kötelezővé tették az előzetes regisztrációt, és biztonsági őröket is hívtak, akik a bejáratnál megvizsgálták az emberek táskáját. Budaházyék érkezésekor kisebb szóváltás alakult ki a Magvető Café előtt. A helsinkis és pride-os szervezők csak Gaudi-Nagyot akarták beengedni, mivel a többiek nem regisztráltak előre, ők viszont nem értették, miért nem mondhatják el az ellenvéleményüket.

Gaudi-Nagy aztán végigülte a 20-25 perces csúszással indult előadást, aminek az elején nehezményezte, hogy nincs lehetőség interaktív vitára. Ennek ellenére írásban is feltett néhány kérdést, például hogy a Helsinki Bizottság hány határon túli magyar ember ügyében jár el, hogy miért fontosabb számukra egy meleg menekült, mint egy politikai alapon üldözött székely, vagy hogy milyen célt szolgál a meleg menekültek védelme.

Szekeres erre elmondta, hogy végesek a kapacitásaik, és elsősorban azok ügyében lépnek fel, akik Magyarországon szenvedtek el jogsértést. Ettől függetlenül nincs számukra fontossági sorrend, és igyekeznek megszólalni más országokban történt jogsértésekkel kapcsolatban is, ahogy az úzvölgyi temető ügyében történt.

“Szégyelljétek magatokat!” 

– mondta erre Gaudi-Nagy, és kiment.