Olivia de Havilland kétszeres Oscar-díjas filmszínésznő, Hollywood aranykorának utolsó túlélője, az Elfújta a szél egyik főszereplője 103 éves lett.

A színésznő angol szülők gyerekeként Tokióban született, az egy évvel fiatalabb testvérével, Joan Fontaine-nel egész életükön át vetélkedtek.

18 éves korában, egy iskolai előadáson fedezte fel Max Reinhardt rendező, aki a színpadon és a filmen is rábízta a Szentivánéji álom főszerepét, és ő ajánlotta be a Warner stúdióhoz is, ahol egyből 7 éves szerződést kötöttek vele. 1935-ben 3 filmben volt főszereplő Erroll Flynn oldalán, így sztár lett. Az 1930-as évek végén ők voltak a legsikeresebb pár a filmvásznon, 8 filmet forgattak együtt.

A színésznőre 1939-ben David O. Selznick producer rábízta minden idők egyik legsikeresebb filmjének, az Elfújta a szél egyik főszerepét. Melanie Hamilton megformálásához kutatómunkába kezdett, és mivel akkor még nem volt gyereke, egy szülészetet is meglátogatott, hogy jól vajúdjon majd. Az alakításáért megkapta az első Oscar-jelölését, mint mellékszereplő.

1941-ben a Hold Back the Dawn című drámáért már a legjobb női főszereplőként jelölték Oscarra, de a húga, Joan Fontaine nyert a Gyanakvó szerelem című Hitchcock-film főszerepéért. Amikor 1947-ben Havilland is megkapta az Oscart, a húga gratulálni akart neki, de ő tudomást sem vett róla. Anyjuk 1970-es évekbeli halála már nem is beszéltek egymással, Fontaine 2013-ban bekövetkezett halála előtt sem békültek ki egymással.

Havilland az 1940-es évek elején megunta, hogy szépségként skatulyázták be, jobb szerepekre vágyott, és szerepeket utasított vissza, erre a Warner stúdió felfüggesztette. Perre ment, és 1944-ben nyert: megszületett a de Havilland-törvény, ami a színészek jogvédelmét erősítette a stúdiókkal szemben, és 7 évben maximalizálta a szerződéseket. Még a húga is azt mondta erről, hogy nagy szolgálatot tett Hollywoodnak.

A Kisiklott élet című, 1946-ban bemutatott melodráma női főszerepéért Oscar-díjat kapott, négy évvel később pedig Montgomery Clift partnereként Az örökösnőben nyújtott alakításáért kapott Oscart.

Gyakran fellépett színházakban is, neurotikus-excentrikus szerepeket kapott, 1952-ben nagy sikert aratott Daphne du Maurier Rachel unokahúgom című regényéből készült film főszereplőjeként.

Az 1960-as években „horrorkirálynővé” vált: a Nő csapdában című filmben bennragadt egy liftben, a Johanna nőpápában pedig keresztre feszítették. 1965-ben a Cannes-i Filmfesztivál első női zsűritagja volt.

A 1950-es évek közepe óta Párizsban él, 1941-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, kétszer ment férjhez, mindkétszer elvált, mindkét házasságából született egy gyereke.

2008-ban George W. Bush amerikai elnök az USA legmagasabb, művészeknek odaítélt állami kitüntetésével (National Medal of Arts) jutalmazta, 2010-ben a Becsületrend lovagi fokozatát vehette át Nicolas Sarkozy francia elnöktől. (MTI)