A hétvége nulladik órája
Hétvégi bulikörképünk legújabb állomása – a Kolorádó fesztivál után – az A38 állóhajó volt. A helyszínre ezúttal is a Huawei új telefonjával, a P30 Lite-tal érkeztünk, hogy a Nagykovácsiban tapasztalt fény-árnyék absztrakciók után a partizás egy szokatlan arcával ismertessük meg a telefont: a napfényessel.
„Nappal bulizni?” – álmélkodhatnak a konzervatívabbak. Pedig miért is ne? Az A38-on mindig van valami jó program, és ha nem is azért megyünk, a Duna közelsége, a panoráma, a napsütés és a hűvös szél kellemes elegye úgyis garantálja, hogy jól érezzük magunkat.
Ezúttal is sikerült. Péntek délután pontban ötkor a helyére kattant a munkaidő végét jelző másodpercmutató, egy lemezjátszótű belekapott az elsőként feltett korong barázdájába, a hangfalakból feldörrenő drum n' bass pedig műszakzáró szirénaként jelezte: eljött a hétvége, a szórakozás ideje.
A Bladerunnaz a kilencvenes évek óta szervez drum n' bass bulikat. Péntekenként az A38-on a csapathoz tartozó DJ-k egymást váltva rakják a lemezeket. A Bladerunnaz pres. Friday ráadásul ingyenes: joggal számíthattunk rá, hogy sokan itt kezdik meg a hétvégi alapozást.
Röviddel a kezdés után elkezdtek szállingózni az érdeklődők. Bár ez még nem volt elég ahhoz, hogy megtöltsék a táncteret, napozáshoz és koktélszürcsöléshez így is ideálisak voltak a körülmények.
Az egy szinttel lejjebb fekvő orrterasz hangszórójából ugyanaz a zene dübörgött, mint a tetőterasz táncterében, csak a decibelszám volt visszafogottabb.
DJ Ren úgy mosolyog a közönségre fotózás közben, mintha tudná, hogy a kedves egybegyűltek másfél óra múlva már a bal oldali strandlabdával fognak passzolgatni a tömegben, miközben vízipisztollyal lövöldöznek egymásra...
... de hát miért ne tennék, az sem extrémebb sport, mint talpas borospoharat kézben tartva drum n' bassre táncolni.
Csak két órát kellett várni rá, hogy a közönségből tömeg legyen. A többségnek nyilván eddig tartott, hogy hazamenjen, lemossa magáról az egész napos munkát, átöltözzön csinibe, és lerobogjon a Petőfi híd lábához.
A naplemente máshol azzal jár, hogy egyre sötétebb lesz. Az A38 tetőteraszán naplemente előtt van a legnagyobb világosság, mivel a nap balról kacsint be, mielőtt lebukna a háztetők mögött. Verőfényben telt meg a tánctér, egyre több lett az üres pohár, egyre harapósabbak lettek a basszusok, egyre vadabbak az ütemek – és a közönség nem is várta meg, amíg besötétedik, hanem a háborúból hazatérő katonák lelkesedésével tomboltak az első sorban.
Éjjelente a hajó egész más arcát mutatja, legalábbis a telefon kameráján keresztül. Ilyenkor a bulizók a háttérbe és a sötétbe olvadó mellékszereplővé válnak, és a fényhatásoké lesz a főszerep.
Ilyenkor nemcsak a hajó belseje, hanem a környezete is kész ékszerdoboz. Az éjszakai panoráma legalább olyan látványos, mint a nappali...
... és a hajó díszkivilágítása is azt sejteti, hogy odabent legalább olyan színes-szagos élményekre számíthatunk, mint ahogy azt a parton állva vélhetjük. És ritkán kell csalódnunk.
