18 évig dolgozott rajta a műemlékvédelmi szakma, erre a magyar kormány véletlenül elkaszálta az egészet

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

Az Egyesült Nemzetek Oktatási Tudományos és Kulturális Szervezete, azaz az UNESCO 1972-ben fogadta el az úgynevezett Világörökség-egyezményt, amelynek célja a világ kulturális és természeti örökségének megóvása. Az UNESCO alatt működő Világörökség-bizottság és a Világörökség Központ listát vezet azokról a helyszínekről, melyek az emberiség egészének örökségét képezik, és folyamatosan figyelik is ezeket a helyszíneket, ajánlásokat tesznek a védelmük érdekében az állami hatóságoknak.

A világörökségi cím turisztikai reklámot is jelent, éppen ezért a legtöbb ország hajlandó vállalni a címért a helyszínek fokozott védelmét is.

Magyarországon jelenleg 8 világörökségi helyszín van, a legutolsó, ami elnyerte a címet, a tokaji borvidék volt 2002-ben. Vannak világörökségi várományos helyszínek is, amiket Magyarország a saját javaslati listáján szerepeltet, azaz elvileg dolgozik azon, hogy ezeket is hivatalosan jelölni tudja, majd megkapják a világörökségi címet.

2009 óta Magyarország legfontosabb világörökségi várományos helyszíne a Limes, azaz a Római Birodalom határa. A Limes egy őrtornyokból, erődökből és katonai táborokból álló védelmi rendszer volt a birodalom határán, ahol a katonai építményeket árkok, sáncok, cölöp- és kőfalak kötötték össze. Magyarországon értelemszerűen ez Pannónia provincia határát, azaz Dunát jelentette, a folyó partján több helyen láthatók a római kori erődítések maradványai.

A Limes több szakasza szerepel már az UNESCO világörökségi listáján, a magyar szakaszt végül kb. 18 éves szakmai előkészítőmunka után Németországgal, Ausztriával és Szlovákiával együtt jelöltük a listára. A jelölési dokumentációt 2018 elején nyújtotta be együtt a négy állam. A jelöléseket ezután véleményezi a Műemlékek és Helyszínek Nemzetközi Bizottsága, azaz az ICOMOS, majd az ő véleményük alapján dönt a világörökség-cím odaítéléséről a Világörökség Bizottság.

A jelöléssel minden rendben volt, a tervek szerint július elején Bakuban meg is született volna a döntés arról, hogy a Limes német, osztrák, szlovák és magyar szakaszai megkapják a világörökség minősítést.

2019 májusában, kevesebb mint két hónappal a bakui ülés előtt Orbán Viktor és kormánya egy határozattal váratlanul kivette a Hajógyári-szigetet a világörökségi várományos helyszínek közül. A határozathoz nem tartozott indoklás.

A Hajógyári-sziget pedig a Limes része, ott van a Hadrianus-palotának nevezett helytartói palota is. Mivel az eredeti jelölésben a sziget is szerepelt, az ICOMOS ennek megfelelően készítette el a szakvéleményét is, majd a bakui biztossági ülésen a képviselőjük meg is jegyezte, hogy a jelölés tartalmának megváltozása miatt a szakvéleményük többé nem tekinthető relevánsnak, újat kell készíteniük a helyszín új határaival.

Ezért pedig a Bizottság nem is dönthetett a jelölésről, Visy Zsolt régészprofesszor, a Limes világörökségi jelölésének miniszteri biztosa a maga nevében bocsánatot is kért a bakui ülésen a másik három jelölő tagállamtól és a Világörökség Bizottságtól a történtekért.

Kérdeztük Visy Zsoltot, hogy a döntés meghozatala előtt konzultált-e vele a magyar kormány, és hogy mi az oka annak, hogy éppen májusban érezték úgy Orbánék, hogy ki kell venniük a szigetet a több mint egy éve leadott jelölésből, de egyelőre nem kaptunk választ.

Nemzetközi örökségvédelmi forrásaink szerint a kialakult helyzet nagyon kínos a magyar kulturális diplomáciára nézve, hiszen az osztrák-német-szlovák-magyar jelölésnek Magyarország volt a koordinátora, most mégis a magyar kormány miatt csúszik tovább az eljárás. Ez pedig nemcsak a Világörökség Bizottság előtt ássa alá a magyar kulturális diplomácia hitelességét, hanem a három jelölő partnerországnak is megmutatja, hogy a magyar kormány mennyire nem törődik a szakma szempontjaival.

A felháborodás a magyar kulturális kormányzatban is jelentős, a jelölésen dolgozó egyik forrásunk így foglalta össze a helyzetet:

„Majdnem húsz éve dolgozunk ezen így vagy úgy, közben egyeztettünk mindegyik kormánnyal. Ezzel is, rendszeresen. Akármit is akarnak a Hajógyári-szigettel, nem lett volna gond, ha időben mondják. De beadtuk a jelölést, tudtak róla, tudták, hogy szerepel rajta a sziget. Utána eltelt több mint egy év, nem volt senkinek egy rossz szava, erre kitalálják, hogy akkor most jött el a pillanat, hogy levegyük a szigetet. Idiótát csináltak a magyar szakmából, mert mi egyeztettünk a partnereinkkel, erre így megkerülnek bennünket. Aztán hívnak bennünket a németek, hogy ez most mi, mi meg vonogatjuk a vállunkat, hogy hát, szorri, mi se tudtuk, ez van.”

Római hídfőállás maradványai VerőcénFotó: Kossuthzsuzsa/Wikipédia, CC BY-SA 3.0

A kormányhatározat megjelenése után néhány nappal egy miniszterelnökségi szakértő nyilatkozott az InfoRádiónak, és azt mondta, azért volt szükség a sziget levételére, mert a kormány rájött, hogy szeretné korhűen helyreállítani a szigeten lévő helytartói palotát, és ezt a világörökségi cím akadályozná. Ez egyébként igaz, ha egy terület megkapja a világörökségi címet, akkor azt onnantól csak az UNESCO Világörökség Központjával és az ICOMOS-szal egyetértésben lehet átalakítani, ez pedig hosszú, bürokratikus eljárásokat szülhet.

Viszont az továbbra is kérdés, hogy ha a magyar kormánynak ilyen tervei vannak, miért nem lépett előbb, miért kellett ezzel elkaszálnia egy már benyújtott jelölést, és lejáratnia a jelölés hazai előkészítőit a partnereik előtt. Sőt, Lázár János már 2014-ben arról írt egy levében, hogy a kormány újjáépítené a helytartói palotát, tehát még csak nem is most jutott ez Orbánék eszébe.

Eddig ráadásul úgy tűnt, a magyar kormány kifejezetten támogatja a jelölést, nemcsak Visy Zsoltot nevezték ki miniszteri biztossá, de komoly EU-s forrásokat is juttattak a jelölésben szereplő települések fejlesztésére.

A Hajógyári-sziget sorsáról egyébként évek óta nem tudni semmi konkrétat. A sziget déli részén volt Vizoviczki László diszkóbirodalmának központja, Vizo letartóztatása után azonban már csak egy szezont bírtak ki a helyek, 2013 szeptemberében a Magyar Állam 4 milliárd forintért visszavásárolta az ingatlanokat az évekkel korábban még kaszinóvárost ideálmodó izraeli hátterű befektetőcégtől.

A visszavásárlásról szóló kormányhatározatban az szerepelt, hogy a kormány célja „a Hajógyári-szigeten széleskörű aktív és passzív rekreációt elősegítő – elsődlegesen kulturális és sportcélú – lakossági kikapcsolódás, szabadidős tevékenység eltöltésének lehetőségeit biztosító közösségi tér létrehozása”, de évekig nem történt előrelépés. 2016-ban, mikor Vizoviczki Lászlóról írt cikksorozatot a 444, megkérdeztük a Miniszterelnökséget, mi lesz a szigettel, akkor ezt írták:

„A Hajógyári-szigettel kapcsolatos koncepció végleges verziója kidolgozás alatt van, a kormány még nem tárgyalta.”