Remek természetfilmet forgatott Melis András Prága központjában, a főszerepben egy különösen dagadt, de annál elégedettebb hóddal. A hód - bár hosszabb időre szinte teljesen eltűnt Közép-Európából - a jelek szerint a városi élethez legkönnyebben alkalmazkodó vízi állat a vadkacsa és a sirály mellett, hiszen a visszatelepítések kezdete óta mindenütt robbanásszerűen szapodik és olyan élettereket elfoglal, amire talán a természettudósok sem gondoltak.  Például a vízibiclikli-kölcsönzőket.

Ez igazán pozitív sztori, egy kis bökkenővel: a posztoló által lefilmezett állat minden bizonnyal egy nutria, nem pedig hód. A két rágcsáló ugyanis meghökkentően hasonlít egymásra, főleg amíg a vízben hesszelnek. Az egyetlen lényeges különbség az, hogy míg a hódnak közismert módon palacsintaszerűen lapos bőr hódfarka van, a nutriáé hosszú, vékony, hengeres, klasszikus farok. A felvételen úgy néz ki, mintha a sekély vízben egy ilyen farok látszana, amit Melis később meg is erősített, ő utána ugyanis úszni is látta a vízibicikli-kölcsönző igazi urát.

A másik eltérés evés közben derül csak ki: a nutria nagy mellső fogai nem fehérek, hanem narancssárgásak.

A két faj eléggé hasonlóan viselkedik akkor is, amikor emberrel találkoznak: alapvetően igen kiváncsiak és nagy méretük miatt nem különösebben félnek. A különbség annyi, hogy a hódnak indulatkezelési problémái vannak. Ha már rendesen megnézegette az embert és az még mindig nem takarodott el a fészke közeléből, a hódot elönti a pulykaméreg és a lapos farkával elkezdi verni a vízfelszínt, olyan hangot keltve, mintha valaki nagy köveket dobálna a vízbe. Nutriafarokkal az ilyesmi nevetséges próbálkozás lenne.