Vallomások, három rádiófrekvencia forgalma, illetve a szállodahajó kormányállásának hangfelvételei alapján idézi fel a Hableány balesete utáni másodperceket-perceket a napilap.

Eszerint a szituációt először a Viking szállodahajó egyik női utasa vette észre 21 óra 5 perc 38 másodperckor, amikor azt kiáltotta, hogy „Oh my God! Boat!” („Jaj istenem! Hajó!). Három másodperccel később egy férfi utas kiáltott boat-ot, majd jött maga az elsüllyesztés, a kormányállás hangfelvétele szerint 21 óra 5 perc 43 másodperckor.

A Nemzet által felidézett felvételek alapján a kapitány szinte azonnal megtudta, hogy balesetet okozott, egy kétségbeesve sikoltozó női hang ugyanis ezután 24 másodperccel, 21 óra 6 perc 7 másodperckor azt kiabálta a kapitánynak, hogy elsüllyeszett egy hajót, amire az visszakérdezett, hogy “what?!”

A katasztrófa idején szolgálatban lévő diszpécser tanúvallomása összecseng a kormányállás hangfelvételével abban, hogy a kapitány tényleg csak percekkel a katasztrófa észlelése után jelentkezett be először rádión. Konkrétan 21 óra 8 perc 45 másodperckor, több, mint 2 perccel később, ám ekkor is rossz frekvencián, nem a vészhelyzetin, és olyan keverék nyelven és idegesen, hogy csak a diszpécser visszakérdezése után derült ki az, hogy egyáltalán baj történt. Az illetékes végül nem is a kapitánytól, hanem a hajók egymás közti kommunikációját szolgáló frekvencia hallgatása alapján tudta meg, hogy emberek vannak a vízben és egy hajó felborulhatott.